Eltakarítani a diktátort!
Nyilván csak nagyon kevesek emlékeznek arra, hogy miként jutott Milosevics, Jugoszlávia diktátora, az elnöki székből a hágai bíróságra, akinek - érdekes párhuzam - erejét a felkorbácsolt nacionalizmus adta. Ez volt kormányzásának legfőbb motorja. Elfoglalta a médiát, az állami tévét, az írott sajtót, az embereivel töltötte fel a teljes államigazgatást. A hadsereget, a rendőrséget.
Mígnem megjelent a színen az OTPOR, ez a pártokhoz nem kötődő, fiatalokból álló csoport. OTPOR annyit tesz: Ellenállás! Ez világosan fejezte ki a céljukat. Jelszavuk is egyszerű volt: „Gotov je!”, azaz “Neked annyi!”
A fiatalokkal a rezsim nem tudott mit kezdeni. Minél keményebben léptek fel ellenük, annál népszerűbbek lettek. Minél több aktivistát vertek meg, az ország annál jobban gyűlölte a rezsimet. Hiszen senki sem szereti, ha gyerekét azért ütik gumibottal, mert kormányellenes matricát ragaszt a házfalakra.
És ezeknek az ifjaknak sikerült azt is elérniük, hogy minden párt felsorakozott az egyetlen célért: eltakarítani a diktátort.
Nekem ez a történet két dolgot sugall. Segíteni a fiataloknak és félretenni minden ellentétet az ellenzék soraiban, egységesen kiállni és akkor mindent ki lehet pucolni.
