Eltüntetnék Sulyok államfő múltjának kínos epizódjait
Az eddig – legalábbis mindig mosolygó elődjéhez képest – kifejezetten rejtőzködő életmódot folytató Sulyok Tamás államfő megtörte a saját maga teremtette, haladónak nemigen mondható hagyományt, és regnálása óta először, hosszabb interjút adott a TV2 nevű kormányhoz közeli csatornának. Nem elég a nagy meleg, még az ottani sajtómunkások is rendesen megizzasztották az államfőt. A Selco Kft-ről ugyan nem kérdezték őt, pedig ez az a téma, ami a napokban ismét előkerült, miután kiderült: el akarták tüntetni a Wikipédiából az államfőt nem túlságosan jó fényben feltüntető egykori üzletszerű haszonszerzést.
Olyan kemény kérdéseket szegeztek a mellének a TV2 sajtómunkásai, mint például, hogy jól főz-e, vagy, egy ugyancsak a szemtelenség határát súroló felvetés: a nagyapaság komoly feladat az ön életében? És még egy gyöngyszem: vannak itt kedvenc helyei, kedvenc szegletei, ahova el tud húzódni, amikor nincs munka?
Sulyok államfő nem sértődött meg a kemény kérdések miatt, kedvesen, mosolygósan válaszolt mindenre. Arra azonban nem válaszolhatott, amit meg sem kérdeztek tőle. Amint arról a Hírklikk is beszámolt, több, a köztársasági elnök számára kellemetlen részt is megpróbálhattak törölni Sulyok Tamás államfő Wikipédia-életrajzából. Egyes szövegrészek a Wikipédia naplója szerint egy időre el is tűntek, de aztán visszakerültek. Kiszedték volna azt a részt, amelyből kiderül, hogy Sulyok Tamás „a rendszerváltás idején alapította a Selco nevű vállalkozást, amely kezdetben különleges edénykészletekkel házalt. A céget „1992-ben záratták be, miután kiderült, hogy az ügynökeik számos esetben engedély nélkül árusítottak.” Az érintett szövegeket egy bejegyzés alapján a „Sándor-palota kommunikációs igazgatójának kérésére” törölték volna.
Ami a Selco sztorit illeti: Sulyok Tamás már egészen fiatalon igazolta gazdasági rátermettségét. Szegeden, Budapesten, Kecskeméten és Siófokon valutát árusító boltokat működtetett, arannyal kereskedett, s mint utóbb kiderült, egy időben igen különleges edényeket is értékesített. Nemcsak a cége által forgalmazott edények voltak különlegesek, hanem az a mód is, ahogyan ezeket a magyar viszonylatban akkoriban ismeretlennek számító eszközöket meg lehetett vásárolni. „Lassan hazánkban is kialakul egy olyan réteg, amely előtérbe helyezi az egészséges életmódot, a korszerű táplálkozást. Ők nem tekintik különcségnek a Nyugat-Európában, Amerikában már elterjedt – a nálunk megszokottól erősen különböző – főzési kultúrát. Lehet ugyanis víz nélkül főzni, zsír nélkül sütni, csak speciális anyagú és kialakítású edény kell hozzá” – hívta fel a tehetős polgárok figyelmét 1990-ben az újdonságra a Délmagyarország című lap. „Az edény fülét bármikor meg lehet fogni, illetve a széle olyan kiképzésű, hogy egyszerűen nem csöppen utána, ha kiöntünk belőle valamit.”
Mindez persze nem került szóba a TV2-nek adott interjúban, mint ahogy arról sem esett szó, hogy Sulyok doktor nem mindig a „rendes” oldalon állt. Az 1989-ben megalapított Selco Kft. nevű vállalkozása valutás boltokat is üzemeltetett, és aranyat is árult. Ez utóbbi miatt gyűlt meg a későbbi államfő baja a pénzügyőrökkel, mert miközben kizárólag a saját, kijelölt boltjaiban árulhatta volna az aranyakat, ő magasról tett erre a szabályra és ügynökei révén művelődési házakban is értékesítette az aranyat. (A pénzügyőrök addig vizsgálták a céget, míg végül bezáratták az üzleteket.)
A Selco Kft. „csupán” szégyen Sulyok államfő életében, az viszont, ahogy igyekezett eltitkolni nyilas édesapja valódi szerepét és hitvallását, maga a gyalázat. Az államfő, aki szociálisan érzékeny, hazafias érzelmű filoszemitának állította be édesapját, azt ugyanis elfelejtette megemlíteni, hogy Sulyok papa egyben a Fejér megyei nyilas párt vezetője volt, s csak abban az értelemben lehetett filoszemita, hogy nem undorodott a zsidó bútoroktól, irodáktól. Ezt onnan lehet tudni, hogy a feljegyzések szerint Sulyok papa elhurcolt zsidók bútorait és irodáját igényelte pártja számára.
Ez az igazi gyalázat, a Wikipédiából eltüntetni kívánt Selco Kft. ügyeskedése ehhez képest csak a hab a tortán. Magyarázat lehet minderre – „fiatal voltam, kellett a pénz” – mentség azonban nincs.
