Elvérezhet a Dunaferr mire elkezdhetne zöld acélt termelni
Hiába volt a kormány mentőakciója, a siker messze elkerüli a Dunaferrből lett Liberty Dunaújvárost. Az indiai tulajdonos részenként adja el a céget és már elkezdte leállítani a két, még korábban működő kohóját is. Bár a Liberty most egy kínai céggel kooperál, hogy hatástanulmányuk elkészítése után belefogjanak a zöld acél termelésbe, ennek megkezdése is legalább öt évet vesz igénybe. Közben elkezdték nyirbálni a kollektív szerződést, és hitegetik a dolgozókat, akiknek leállási pénze abból van, hogy nem termel az acélmű. Mivel nagy múltú, sok ezer ember megélhetését adó, régi magyar gyárról van szó, Komjáthi Imre országgyűlési képviselő ismét kormánytagokhoz fordult és levélben kérte, lépjenek közbe az acélmű lassú „halálának” megállításáért. A dolgozók érdekében fel is ajánlotta a segítségét.
A hosszú ideje komoly problémákkal küzdő Dunaferr „megmentését” a Gazdaságfejlesztési Minisztérium tavaly július közepén jelentette be. A kormány már akkor is azt emelte ki, hogy elkötelezett az acélipar jövője szempontjából kiemelkedő zöld átállás mellett. A gyár működése pedig reorganizációra szorul, többi közt a zöld acél gyártása érdekében.
Mivel már igen jelentős volt az ukrán és orosz hátterű tulajdonosok vitája, a megoldás az volt, illetve lett volna, hogy a vállalatot a Liberty Steel fémipari óriás megvásárolta. De nem adták el az egész céget, a brit csoport csak az acélgyártáshoz szükséges eszközöket vásárolta ki a Dunaferrből. A cégben így rengeteg vagyonelem maradt, amiket darabokban próbál meg értékesíteni az időközben felszámolás alá került társaság felszámolója – számolt be róla a G7. Az új indiai tulajdonoshoz köthető cégek beszámolói alapján a 2019-es 214 milliárd forint után 2023-ban már csak 156 milliárd forintot ért, ami megmaradt az acélműből, amelynek neve Dunaferrből Liberty Dunaújváros lett. A választások után a Liberty Steel közleményben tudatta, hogy megkezdi két kokszoló kemencéjének hónapokig tartó leállítási folyamatát. A vállalat arra hivatkozott, hogy az egységek nem működnek hatékonyan, és veszteséget termelnek.
Komjáthi Imre szocialista országgyűlési képviselő már többször is szót emelt az acélmű érdekében. „Lehet, hogy ebből a szempontból konzervatív vagyok, de a régi, nagy múltú, magyar cégek megszűnése komolyan érint. Így történt ez a Tungsram esetében is, amellyel erőteljes hasonlóságokat mutat a Dunaferr esete.”
A Tungsram tulajdonosa sem tudott mit kezdeni a csökkenő megrendelésekkel és azzal próbálkozott, hogy felmondta a kollektív szerződéseknek azon részeit, amelyekkel spórolni tudott leginkább a munkavállalók kirúgásánál – emlékeztetett az MSZP lemondott társelnöke, aki szerint a kormánynak kötelessége volt segítséget nyújtania, ha már a Tungsram stratégiai partner volt.
„A kormányzatnak nem ellenségként kellene kezelnie a jogosan felszólaló szakszervezeti vezetőket, hanem partnerekként, hiszen ők állnak legközelebb a dolgozókhoz. A kollektív szerződés részeinek felmondása megkezdődött a Dunaferrnél is, amikor még az ukrán és orosz befektető csoportok kezében volt a cég. Mikor már a beruházók is egymás ellen fordultak, az is előfordult, hogy az ukránok zsoldosokat fogadtak és így tartották távol az oroszok embereit és a szakszervezeti vezetőket attól, hogy az acélmű területére lépjenek. Akkor is kértem, hogy a kormány lépjen közbe. Meg is ígérték, hogy nagyon oda fognak figyelni, és mivel látták, hogy a Dunaferr a beszállítókkal együtt mintegy tízezer embernek adott megélhetést, ezért hoztak másik befektetőt, de mint az mára kiderült, nem sikerült orvosolni a problémát” – mondta Komjáthi Imre.
Eközben a társaság jelentős beruházásokat tervez a következő öt évben annak érdekében, hogy a Liberty Dunaújváros karbonsemleges acélgyártóvá váljon. Ehhez a közelmúltban szerződést írt alá a CISDI Engineeringgel a dunaújvárosi elektromos ívkemencés technológia telepítésének megvalósíthatósági tanulmányáról. Az új technológia a zöld acél-gyártás révén mintegy 80 százalékkal csökkenti majd a közvetlen szédioxid-kibocsátást – írta az acélmű közleményében.
„A Liberty most egy kínai céggel kooperál, tőlük rendelték meg a hatástanulmányt a zöld acél gyártásra. Utánanéztem, és kiderült, hogy maga a hatástanulmány elkészítése is másfél évig fog tartani. Mire ebből el tud indulni a hivatkozott ívkemence és az a kohó, amellyel zöld acélt tudnak gyártani, az legalább öt év. A CO2 kvótának pedig azért van nagy szerepe, mert gyakorlatilag a cég abból él még, hogy eladja azt. Tehát a nem termelésből szerez pénzt, ebből fizeti a dolgozók bérének kétharmadát” – magyarázta a szocialista politikus, aki parlamenti szünet lévén, levélben kérte Szijjártó Péter külügyminisztert és Nagy Márton nemzetgazdasági minisztert, hogy a kormányzati befolyásukkal érjék el, a munkáltató adjon bérkompenzációt azoknak a dolgozóknak, akik azért nem mennek el, mert azzal hitegetik őket, hogy az állásidő után jön a zöld acél termelés.
Azt is kérte Komjáthi Imre a miniszterektől, hogy vonják be a szakszervezetet is az egyeztetésbe. Ebben van ráció, mert a Liberty a közleményében azt állította: a társaság mindent megtesz az érintett munkavállalók átképzése és más üzleti tevékenységekbe való átcsoportosítása érdekében. Ehhez együttműködik a szakszervezetekkel és a hatóságokkal. „De kormányzati szinten is szükséges az együttműködés azért, mert ha másik munkahelyet kell keresniük a dolgozóknak vagy átképző programot kell indítani, akkor abban tudnak segíteni a szakszervezetek, mert másokkal is kapcsolatban vannak, csak ezt a kormány hagyományosan nem szereti” – tette hozzá.
Emellett azt javasolta levelében, hogy a tárca, vagy a kormány illetékesei tekintsék át az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap nyújtotta lehetőségeket is. Ugyanis ebből a 2027-ig szóló, 210 millió eurós alapból a kormány közvetlenül hívhat le forrást, és 65-85 százalékban finanszírozható belőle, ha egy cégnél 200 dolgozónál többet el kell bocsátani. Az alapból közvetlenül a munkavállalót lehet támogatni álláskeresésben, vagy akár saját vállalkozás beindításában is. „Reméljük, hogy megoldódik a helyzet, de nem árt, ha van egy B-terv is” – jegyezte meg Komjáthi Imre, majd hozzátette, ha szükséges, személyesen is leül a dolgozók érdekében, hogy közösen találják ki, mi a megoldás.
A hagyományos acélgyártás nagyon nagy energiaigényű. Az ívkemencék komoly mennyiségű elektromos árammal működnek. Akkor készül zöld acél, ha a kohó üzemeltetése és a kokszolás előállításánál is csak zöld energiát használnak: nap-, víz- vagy szélenergiát. Emellett határozottan figyelni kell a CO2 kibocsátásra. |