Eörsi Mátyás: Magyarország befolyása a világ és Európa reálpolitikai folyamataira közelít a nullához

Törökországban újabb lépéseket tettek, hogy végre jóváhagyják a svédek NATO-csatlakozását. Megelőzheti-e Törökország a magyarokat ebben az ügyben?

Miért ne előzhetné meg, ha előbb ratifikálja, megelőzheti. A magyar kormánypárt döntése, hogy mikor nyújtja be a ratifikációs okmányokat. Én csak arra emlékeztetném a Hírklikk olvasóit, hogy a NATO vilniusi csúcsán Erdogan elnök magára hagyta Orbánt, amikor ígéretet tett a ratifikációra. Egyébként ez a magyar kormányfőnek meglepetést okozott, nem tudott róla, zavarba is jött tőle. Lehetett látni a képeken, hogy kerüli az újságírókat, mert nem volt még kész a kommunikációs stábnak a válasza. Utána Erdogan Budapesten járt, ezt Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottság elnöke úgy értékelte, hogy dialógus van a két ország között, és a két kormány együttműködik, kooperál a ratifikáció időzítéskor. Ebből a mostani esetből úgy tűnik, hogy Németh Zsoltnak fogalma sem volt arról, hogy a kormánya mit csinál, csak megpróbálta értelmezni mégis a török elnök budapesti útját. Most pedig megint úgy látszik, hogy Törökország nem egyeztetett azzal a „szívélyes jó barátjával”, amelyet Magyarországnak hívnak. Úgy látszik, hogy Orbán szeretetét és mély érzelmeit a török vezetés nem viszonozza. 

Csakhogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztertől kezdve Novák Katalin államfőig azt erősítgették eddig, hogy „biztos nem mi leszünk az utolsók”, akik ratifikálják a svéd csatlakozást. Mégis csak mi leszünk?

Ha nagyon akarnák a Fideszben, akkor meg tudnák előzni Törökországot. Mert Törökországban – amelyik nem a demokráciák mintaországa – azért a ratifikációs folyamatnak van egy menetrendje. Magyarországon azt szokhattuk meg, előfordul, hogy a kormány benyújtja este, és másnap délutánra elfogadja a parlament. Nem megsértve a szabályokat, csak mindent ledarálva, nagyon gyorsan át tudnak ugrálni rajtuk. A ratifikációt is meg tudnák éppenséggel oldani, ha akarnák. Ha nem akarják, akkor persze nem oldják meg. Amivel a magyar kormány adós, az nem a ratifikáció maga, hanem annak a magyarázata is, mi indokolja ezt a késlekedést, a jóváhagyás eddigi megtagadását. Merthogy ennek még semmi kézzelfogható indokát nem mondták, azon kívül, hogy nem tisztelnek bennünket. De ilyen nyelvezettel csak a külvárosi galerik élnek, nem pedig állam- és kormányfők. 

Tulajdonképpen Magyarországnak mi dolga lenne a svéd ratifikációval kapcsolatban?

A kormánynak be kell nyújtania a parlamentnek, ott megvitatja a külügyi bizottság, és azt hiszem, esetleg a honvédelmi bizottság, de mindegy is, mert ezt meg tudják csinálni egyszerre. Ha ott a képviselők megszavazzák, akkor mehet plenáris ülésre, és egy félórás vita után szavazásra lehet bocsátani. Azután megküldik a köztársasági elnöknek, aki még aznap aláírhatja, és attól kezdve a ratifikáció megtörtént. Ezt a magyar hatalmi struktúra körülbelül 24 óra alatt le tudja játszani, ha akarja. 

Szeptember végén arról beszélt Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben, hogy egyetlen körülményt sem lát, ami sürgetné a svédek NATO-csatlakozásának támogatását…

Meglep ez az indokolás, mert a NATO északi szárnya az még lyukas. Svédországnak van az európai kontinensen a legerősebb hadserege, és az ő csatlakozásukkal zárulna be az az olló, amely Európán keresztül bennünket is megvédene minden olyan támadástól, amely az Északi-sark felől indulhatna Európával szemben. Az biztos, hogy ez az orbáni érv nem igaz, hacsak azt nem feltételezzük, hogy minden más NATO-tagország ostoba, és nem látja a jövőt, egyedül Orbán Viktor tudja, hogy ez így van jól. Azért én abban nem hiszek, hogy ez így lenne. 

Vajon kinek áll érdekében mégis, hogy Orbán ezt mondja?

Ahogy körülnézek a világban nem látok mást, mint az orosz elnököt, Putyint, akinek érdeke ez a halogatás és a NATO bővítésének a késleltetése. Ez senki másnak az érdekét nem szolgálja. Orbánnak ezért nem csak a saját lelkiismeretével, hanem az egész nemzetnek, és az egész szabad világnak kell elszámolnia. 

Novák Katalin egy hete jelentette ki, hogy több érv szól a svédek NATO-csatlakozásának ratifikálása mellett, mint ellene, Stoltenberg NATO-főtitkár pedig sürgette a mielőbbi ratifikációt. Ám ezt még jövő héten sem tűzi a magyar parlament napirendjére. Hová vezeti ez Magyarországot? 

Ha a magyar vezetők képesek lennének arra, hogy kiálljanak a sajtó elé, és kérdésekre válaszoljanak, akkor nagyon kíváncsi lennék, hogy Novák Katalin – aki megpróbálja a kormánynak egy szebb arcát mutatni –, mit mondana arról, milyen érvek szólnak ellene, ha most azt mondja, hogy több szól mellette, mint ellene.  Egyet mondjon, ami ellene szól. Ilyen érv nem létezik. Magyarország pedig ahelyett, hogy motorja lenne a nemzetközi kapcsolatoknak, kerékkötője. Azzal szórakozik, hogy botot dugjon a küllők közé, akár ezt követeli a józan érdeke, akár nem. Ez már most arra inti a partnereinket, hogy próbáljanak meg Magyarország megkerülésével döntéseket hozni. Erre vannak példák, megemlíthetem Ukrajna támogatását, amelyet Magyarország az Európai Unióban blokkol, ezért azt mondják az EU tagállamai, hogy jó, akkor kihagyjuk Magyarországot, és megoldjuk nélküle. Azzal a politikával, amit Orbán Viktor folytat, lehet, hogy a saját hívei előtt a saját nagyságát tudja bizonyítani, de Magyarország befolyása a világ és Európa reálpolitikai folyamataira lassan közelít a nullához.