Esély van arra, hogy nem bírják tovább az emberek, s akkor mindenkinek rossz lesz

– Milyen feltételek, körülmények között szavazunk 2022-ben? Ugyanannyira lejt a Fidesz felé a terep vagy jobban, mint négy évvel ezelőtt?

– Nemhogy lejt, szinte függőleges az a terep. Vagyis a feltételek messze nem egyenlők. Ebben nincs változás, abban viszont igen, hogy politikailag ma már más a kép, mint volt négy éve. Átalakult ugyanis a pártszerkezet, s ma már nem három, hanem kétosztatúnak mondható. Ez pedig esélyt jelent az ellenzék számára. Ez nem volt így sem 2014-ben, sem 2018-ban, 2010-ről nem is szólva.

– Jelen ismereteink szerint nehezebb vagy könnyebb a terep – legalábbis a jogi környezetet illetően – az ellenzék számára, mint volt négy éve?

– Jelentősen nem változtak azóta a jogi feltételek. Ugyanúgy van például többes jelölés, ami világbotrány. Bárki, akit a Fidesz akar, így könnyedén elindulhat a választáson, össze tudják neki szedni a szükséges számú ajánlást. Ezt persze az ellenzék is csinálhatná, de nem áll érdekében. Másutt – ahogy korábban a magyar szabályok is ezt tették lehetővé egészen addig, amíg a Fidesz nem változtatott rajtuk – ha valaki több embert is jelöl, akkor az összes jelölése érvénytelen. S maradt minden más feltétel is, gyakorlatilag maradtak a körzethatárok, stb. Majdnem minden változatlan, kivéve a voksturizmust, amit legalizáltak. 

– Erről majd még később beszéljünk, de előbb arról, elképzelhetőnek tartja-e, hogy még módosítanak a választás peremfeltételein? Egyáltalán, meddig van erre lehetőség? Mi van például akkor, ha a választások felé közeledve, egyre jobban kirajzolódik egy ellenzéki győzelem? Akkor meddig áll a Fidesz jogában farigcsálni a választások feltételein?

– A választójogi törvény csak azt tiltja, hogy a körzethatárokon változtassanak a választási évben és a választást megelőző évben. Ez kétharmados törvény, de természetesen a hatalom a törvény ezen vagy más rendelkezéseit, vagy az egész törvényt kétharmaddal bármikor módosíthatja. Egyéb tekintetben a törvény és semmi más jogszabály sem tiltja, hogy akár az utolsó pillanatig változtassanak a rendszeren. Praktikusan azonban ez nemigen várható, mert – ha valóban április 3-án lesznek a választások, ahogyan ma mindenki erre fogadna – a köztársasági elnök már januárban kiírhatja a választásokat áprilisra, és a meginduló kampányban nem valószínű, hogy módosítsanak bármin, hacsak még az idén nem.

– Visszatérve az Ön által említett voksturizmusra. Hogyan ítéli meg az azt legalizáló lépést?

– Mondjuk úgy, nagyon gyanús, hogy pont így és pont most vezették be a vonatkozó szabályokat. Mindenesetre az látszik, hogy ebben a kiélezett helyzetben a hatalom – minden mandátum számít alapon – bármilyen alkalmat megragad.

– Sokak szerint borítékolható, hogy alaposan bele fog zavarni a tavaszi választásba az, hogy egyszerre lesz az országgyűlési választás és egy vagy két népszavazás. Ön egyetért azokkal, akik így látják a kialakult helyzetet?

– Igen, és nagyon negatívan ítélem meg ezt a fejleményt, amiben az ellenzék is hunyó. Ugyanis az ő javaslatukra került az asztalra ez a változtatás. Érthető persze, hogy mi motiválta ebben őket: abban reménykedtek, hogy aktivizálni tudják a szavazóikat, ha a választással egyidőben elmehetnek népszavazni a Fudan Egyetem kampuszára, illetve az álláskeresési járadék idejének megtriplázására vonatkozó két kérdésben. A kormány pedig csak kapva kapott a lehetőségen. Mert azért valljuk be, Orbán is tisztában lehet azzal, hogy értelmetlen, gagyi, ostoba, demagóg, őrült kérdéseket sikerült népszavazásra vinnie. De előtte lebeghetett a példa: George W. Bush 2004-ben éppen egy hasonlóan populáris népszavazásnak köszönhette a második ciklusát. A kampányfőnöke, Carl Row azt találta ki, hogy legyen tagállami népszavazás a melegházasság ellen (szövetségi népszavazás nem lehet), s abban az időben ez sok államban billentette Bush javára az elnökválasztást, ugyanis olyan szavazók is elmentek a népszavazási kérdés miatt szavazni, akik amúgy az elnökválasztásban nem vettek volna részt. De ha már ott voltak a szavazófülkében, akkor egyben le is szavaztak, természetesen Bushra és nem a demokrata jelöltre.

– Ezért lesz ez az orbáni népszavazás?

– Igen, és én úgy látom, hogy nagyon sokan fordítva ülnek a lovon. A magyar elemzők azzal foglalkoznak, hogy a népszavazás általában nehéz eset, mert 50 százalék kell ahhoz, hogy érvényes legyen. Azt hiszik, a választás segít abban, hogy érvényes legyen a népszavazás. De a Fideszt pont nem érdekli a népszavazás! Nem értem, hogy miért nem értik ezt az elemzők. Orbán csak a hatalommal foglalkozik, azzal, hogy maradni tudjon, s nem a választással szeretné érvényessé tenni a népszavazását, hanem éppen, hogy a népszavazással akarja megnyeretni magának a választást. A népszavazás ugyanis arra jó, hogy azokat is megmozgassa, akik amúgy nem mennének el szavazni. Az árukapcsolás egyértelmű, világos, hogy aki a Fidesz népszavazási kérdéseire majd igent mond, az a Fideszt támogatja. Az ellenzék remélte, hogy ugyanezt érheti el. Jó lenne azonban, ha az ellenzék a választásra fókuszálna, s nem a népszavazásra. 

– Pedig most éppen, hogy nem így áll a helyzet. Kampányba fogott az ellenzék a népszavazási kérdések napirendre vételéhez szükséges 200 ezer aláírás összegyűjtés érdekében. Azaz megint megjelent az ellenzék az utcákon, s megint tematizálni kezdte a közbeszédet. Ez mindenképpen pozitív, nem?

– Kicsit másként látom, szerintem ugyanis a legrosszabbkor jött ez az aláírásgyűjtési kampány. Januárban, februárban, márciusban már jobb lenne, de attól tartanak, hogy akkor meg már késő ahhoz, hogy az országgyűlési választásokkal egyidőben lehessen népszavazni az ellenzék kérdéseiről is. Szerintem a részükről egy félreértés volt azt gondolni, hogy ha egyidőben lesz az országgyűlési választással a népszavazás, akkor fel tudják rá fűzni a kampányt. Akkor lenne ez igazán jó, ha nemcsak egy napon lenne, hanem ha a Fidesz kérdéseiről nem lenne ugyanakkor népszavazás, s az aláírási kampányt ráért volna január-februárban vinni, akkor, amikor normális esetben amúgy is politikai holtszezon szokott lenni. A lényeg, hogy a választás napján finiseljen a kampány. Arra persze jó, hogy legalább megmozgassa az embereket, hiszen az előválasztás után – teljesen érthető módon – minden leült, s ez várható is volt. Az ellenzéki pártok amúgy is egész évben készültek az előválasztásra, majd lebonyolították, de ebben óhatatlanul kifáradtak, lemerültek, ember, pénz, energia szempontjából. Most Márki-Zay Péter viszi a hátán a kampányt, ami persze nagyon helyes, de ezzel nagyjából annyi is.

– Ha az ellenzéknek sikerül időben összegyűjteni a szükséges számú aláírást, akkor milyen határidők mentén juthatnak el ahhoz, hogy jövő áprilisban valóban felkerüljenek a szavazólapra a kérdései?

– A népszavazási eljárás, ha alulról kezdeményezik, bonyolult dolog, de ennek alapján azt mondhatjuk: kizárt, hogy a választás napján népszavazás lehessen az ellenzék kérdéseiről. Erre matematikai esély van ugyan, de politikai esély nincs. Ha sikerül is kétszázezer aláírást összegyűjteni még az idén (a legrosszabb szakaszában az évnek, az ünnepi időszakban, amikor az emberek nem ezzel kívánnak foglalkozni), akkor is lehetetlen az ügy. Az egyes jogorvoslati határidők olyan hosszúak, és a választási jogorvoslati szervek olyan hosszan húzhatják az időt a döntéseikkel, akár a határidő utolsó napjáig várva, ahogyan korábban többször is tették, hogy akár egy csúszás is lehetetlenné teszi a dolgot. Ezeket a határidőket kitűnően mutatja be László Róbert a Political Capital blogján. Teljesen felesleges az ellenzéknek arra játszania, naivan abban reménykednie, hogy a választás napján népszavaztathat. Ez felelőtlen politizálás az ellenzék részéről, bizony, nem először.

– Tegyük fel, hogy mégis teljesül a terv. Ön szerint – a mozgósítási kockázat miatt – a Fidesz hagyni fogja a népszavazást az ellenzék kérdéseiről?

– Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nem csinál semmit és hagyja, hogy legyen ilyen lehetőség. Ha mégis úgy nézne ki, hogy a jogszabályoknak eleget tett az ellenzék és hagyni kell a népszavazását áprilisban, akkor a Fidesz csinál majd valamit: például februárban kimondja, hogy megállapodott a kínaiakkal abban, hogy nem jön a Fudan és hirtelen felemeli az álláskeresési járulékot a jelenlegi háromról az ellenzék által népszavazásra bocsátani hivatott kilenc hónapra. Azt el tudom tehát képzelni, hogy inkább eleget tesz a szóban forgó követeléseknek, csak, hogy feleslegessé tegye a népszavazást, ezzel megakadályozza az ellenzéki szavazók ilyetén mozgósítását. De amit a leginkább el tudok képzelni, az az, hogy majd addig manővereznek, hogy csak a nyár közepére írják ki az ellenzéki népszavazást – ami már akkor tényleg mindenkinek mindegy lenne. De azt teljes egészében elképzelhetetlennek tartom, hogy semmi nem történik, s hogy a választás napján népszavazzunk az ellenzék kérdéseiről is.

– Ha mégis, akkor hány lapra fog kerülni a Fidesz négy és az ellenzék két kérdése? Ugyanis, ha egyre, akkor lesz ám nagy kavarodás!

– Ez nagyon érdekes kérdés. Arra még nem volt precedens, hogy kétfajta népszavazási kezdeményezés is legyen egyidőben. Feltételezem, hogy külön lapon lesz a Fidesz, s egy másikon az ellenzék kérdéscsokra. Ha így lesz, akkor négy lapot kapunk a szavazáskor: két népszavazásosat, egy országgyűlési listásat és egy országgyűlési egyéni képviselőjelöltit. Ha minden egyes népszavazási kérdés külön lapra kerül, akkor nyolc lapon kell ikszelgetni. Persze lehet, hogy a hatalom birtokosai a zavarkeltésre mennek rá, nekik az az érdekük, hogy a választók összezavarodjanak.

– Visszatérve az országgyűlési választások peremfeltételeire: az idén azért már látszott, hogy nem lesz olyan könnyű dolga Orbánnak, mint volt a megelőző három választáson. Vajon miért nem tett „óvintézkedéseket”?

– Politikailag éppen ez a különös, holott az egész rendszert megváltoztathatta volna. Pedig eredetileg a választási szisztémát a Fidesz a saját érdekében úgy alakította, hogy az neki legyen jó a háromosztatú politikai térben. De mára nyilvánvalóan kétosztatú lett a tér Magyarországon. A kérdésére többféle lehet a válasz. Például az, hogy még mindig ennyire magabiztosak. De válasz lehet az is, hogy el akarják veszíteni a mostani választást, de ebben én nem hiszek. Én ugyan semmin nem szoktam csodálkozni, de azon már két éve csodálkozom, hogy miközben világosan megváltozott a pártszerkezet, és Orbánnak minden eszköz a kezében van ahhoz, hogy megváltoztassa a nem erre a pártstruktúrára kiötlött választási rendszert, ennek ellenére nem nyúlt hozzá. Ez meglehetősen érthetetlen: egy az egyben a felveszi a harcot az ellenzékkel. Ha csak papíron nézem, akkor 50-50 százalék a két oldal támogatottsága – de papíron eddig azért nem így volt.

– Ebből még kétharmada is lehet. Talán ebben bízik?

– Orbán ma már nem is feltétlenül a kétharmadra hajt. Az egész rendszert átalakították, mindent átrendeztek, minden olyan kétharmados törvényt meghoztak, amit akartak, minden körülményt úgy alakítottak, ahogy akartak, minden szükséges emberüket hosszú évekre bebetonozták. Orbánnak tulajdonképpen már mindegy, hogy feles vagy kétharmados többséget szerez, számára most már csak az a fontos, hogy nyerjen, hogy ő üljön a miniszterelnöki székben. Ráadásul a nemzetközi megítélésben még jobb is, ha „csak” feles többsége van.

– És ha Orbán el akarja veszíteni a választást? Szinte kezelhetetlen állapotokat örököl a következő kormány – az elhibázott járványkezelés hatásától kezdve, a rekordokat döntögető hiányon és adósságon keresztül, egészen az összeomlás szélére került egészségügyig és oktatásig. Ez ráomolhatna az új – jelenleg ellenzéki – kormányra. Utána fehér lovon Orbán király visszatérhetne, mint a nemzet megmentője.

– Ez mind igaz, de én ennek ellenére azt mondom, hogy Orbán nem akarja elveszíteni a választást. Abban azonban biztos vagyok, hogy van neki B. C, stb. verziója a választások utánra. De az A terv számára a győzelem. Azt szeretné megvalósítani.

– Mire számít a nép részéről egy esetleges ellenzéki győzelem esetén?

– Mindenképpen borzasztó helyzet fog kialakulni, bármilyen eredmény születik tavasszal. Ha a Fidesz veszít, akkor Orbánék – szándékosan fogalmazok így – nyugtalanságot robbantanak ki az utcákon, ez lenne a minimum. Ha pedig a Fidesz nyer, akkor az ellenzéki szavazók mennek ki az utcákra, mert nagyon elege van már a népnek ebből a rezsimből. Akik már végképp nem bírják elviselni azt, ami itthon van, ha tudnak, emigrálnak és várják, hogy legyen már változás. De aki nem tud kimenni... Esély van arra, hogy nem bírják tovább az emberek. Minimum elkeseredés lesz, ám beláthatatlan, hogy ez majd hová vezet. A választásokig még ki fogják bírni, mert ott van még a remény a változásra, de hogy mi lesz akkor, ha a remény meghal, ha megint a Fidesz győz? Ha sorra vesszük a lehetséges kimeneteleket, mindig negatív eredményre jutunk. Akárhogyan is, mindenképpen rossz lesz. És ezt a helyzetet is ez a rendszer teremtette meg.