Esélyt kaptak a demokraták Kamala Harrisszel

Trumpék arra építették hosszú és a közelmúltig sikeres kampányukat, hogy egy öreg, roskatag embert kell legyőzniük. Most Trump a legidősebb a főszereplők között. Megpróbálták Harrist mint esélytelent kinevettetni hallgatóságukkal, de az alelnök derűlátó kacagása, ami láthatóan bosszantja Trumpot, visszájára fordította a helyzetet. Hozzátehetjük még, hogy Trump alelnökjelölt-választása, J.D.Vance, az első hetekben teljes kudarcnak bizonyult. Hűséges fegyverhordozója távolról sem annyira sikeres, mint várták. 

Kamala Harris egyedülálló jelenség a maga nemében. Színes bőrű nő, fekete apával, indiai anyával, keménykezű bűnüldözőként ismert jogász. Nem hasonlítható össze a választási dráma egyik szereplőjével sem. Neki és támogatóinak az a feladatuk, hogy jó értelemben véve „eladják” ezt a sajátos embert és meggyőzzék a választókat, hogy ha nem is tökéletes, de a posztját tisztességgel és szakértelemmel ellátó vezetője lehet az országnak. Ebben a törekvésben kitűnő lépésnek bizonyult a közép-nyugati fehér politikus, Tim Walz kiválasztása alelnökjelöltnek, aki a sajátos Harristől eltérően, egyfajta jellegzetes amerikai – ráadásul rokonszenves ember és jó szónok is. Harris abban is biztos lehet, hogy szolidáris társa lesz és soha nem fogja megkérdőjelezni a nő-elnök vezető szerepét.

A demokrata elnökjelölt már elindult a 2019-es elnökválasztási kampányban is, de látva fellépésének igencsak mérsékelt sikerét, hamarosan feladta a versenyt. Annál meglepettebbek most a szavazók, amikor egy egészen más embert látnak. Annak idején az ellene irányult támadások „rendőrként” jellemezték, mert igen szigorúan lépett fel a közönséges és a fehérgalléros bűnözőkkel szemben. Most egyszerre értékelik ezt a tulajdonságát, hiszen a sorra bíróságok elé állított Trumppal szemben igencsak hatásos. Harris természetesen különösen számíthat azokra a demokrata női szavazókra, akiket annak idején súlyosan érintett Hillary Clinton veresége, az, hogy egy Donald Trump kerülhetett az első nő helyett a Fehér Házba.

Aki látja, hallja Harrist, az a benyomása, hogy valóban elnöki képességű politikus, ráadásul olyan fajta elnök lehet, amilyen még soha nem volt az ország történetében. Ennek köszönhető, hogy jelentősen megváltozott a média fókusza. Abban Harrisék megjelenéséig Trump dominált, az ő állandó, szélsőséges kirohanásait, hazugságait, támadásait közölték vagy éppen bírálták. Most lényegesen több szó van arról, hogy mit mondanak, mit ígérnek a demokrata jelöltek. A pár fellépésein Harris immár gyakorlottan és humorral adja elő mondanivalóját, Walz azt tökéletesen egészíti ki. Nem valószínű, hogy ezt betanulták volna, a jelek azt mutatják, hogy a két ember jól illik egymáshoz. Első közös megjelenésükön Walz köszönetet mondott Kamala Harrisnak azért, hogy „visszahozta nekünk az örömöt”. Valóban biztató volt hallani azután, hogy hónapokig csak Donald Trump vad kirohanásait vagy Joe Biden, egy idős, némileg megrokkant embert lehetett látni a gyűléseken és a tévében.

Az amerikai elnökválasztások általában hét olyan államban dőlnek el, ahol igen kicsi a különbség a két párt támogatóinak arányában. Így minimális különbséggel is meg lehet szerezni a győzelmet és ha ez több helyen megtörténik, be lehet jutni a Fehér Házba. Míg két héttel ezelőtt a felmérések és a szakértők egyetértettek, hogy Donald Trump vezet mind a hét államban, Biden kampányának feladása és Kamala Harris megjelenése után ez a helyzet váratlanul megfordult. A kulcsállamok egy részében Harris már 1-2 százalékkal megelőzi republikánus ellenfelét. Összességében a jelenlegi felmérések holtversenyt mutatnak kettőjük között, azzal, hogy Harris és alelnökjelöltje, Tim Walz sikeres és lendületes kampánya tovább javíthatja helyzetüket. A változások egyik oka, nem meglepően, hogy Harrist jobban fogadják a színes bőrű választók, mint Bident, ami lehetővé teheti, hogy megnyerje Georgia államot a demokratáknak. Harrisnak ugyanakkor más kulcsállamokban kisebbek az esélyei, hogy megszerezze az alacsonyan képzett, Trump-hívő fehér választók támogatását. Mindenesetre a Trumphoz húzó kulcsállamokban is jellemző, hogy eddig el nem kötelezett választók biztosítják támogatásukról a demokratákat és vállalnak önként szerepet azok választási kampányában. Jellemző a helyzetre, hogy az egyik legkritikusabb államban, Pennsylvaniában a demokraták mostantól a választásig 56 millió dollárt költenek televíziós hirdetésekre, a republikánusok pedig 61 milliót. Az elemzők szerint Pennsylvania különösen fontos: aki itt győz, az feltehetően megnyeri a választást. 

A republikánusok mindenesetre bizakodnak, mondván, hogy Harris és Walz sikere friss megjelenésükkel függ össze és ha eltelik bizonyos idő, ez az érdeklődés és a lelkesedés csillapodni fog. Különösen azután, vélik, hogy az emberek rájönnek: igaz, amit Trump Harrisról mond, hogy tudniillik „veszélyesen liberális”. Biztató viszont Harris számára, hogy a kommentárok megállapítják: a politikusnő egészen másként, mégpedig sokkal sikeresebben lép fel a nyilvánosság előtt, mint a 2020-as választási kampányban, amelyben igencsak halvány volt. A korábbi ügyész nagyon tehetséges a támadásban és hatásos rendre hangoztatott állítása, miszerint „Trump vissza akarja küldeni Amerikát a középkorba”. Eltérően Bidentől, aki soha nem ejtette ki Trump nevét, Harris annál inkább teszi ezt és poénjai ülnek. Sikere annál jelentősebb, hiszen kétszeres hátránnyal indul: nő, ráadásul színes bőrű. Az ugyancsak demokrata párti Hillary Clinton, aki az első női elnök szeretett volna lenni, de Trump megverte, jelentős pályát tudhatott maga mögött, volt szenátor, külügyminiszter – ennek ellenére sokan nem tartották igazán képesnek arra, hogy betöltse az elnöki hivatalt. 

Harrisnak annál inkább nehéz dolga van, hiszen a közvélemény-kutatások a kampánymódszerek korábbi tapasztalatain alapulnak – de nincsenek semmilyen precedensek a jelenlegi helyzetre. Az amerikai közvéleményben a fekete nőket általában ugyanolyan érzelemgazdagnak tartják, mint a fehéreket, ám egyúttal agresszívnek is, sokkal inkább, mint a fehéreket. Ez problémát jelenthet majd Harrisnek, akinek ugyanakkor erőt kell mutatnia és megígérnie fekete szavazóinak, hogy erőteljesen síkra száll majd követeléseikért. 

Egyébként a fehér előítéletek rendkívül erősek. Michelle Obama, a korábbi színes bőrű elnök felesége, az első fekete nő, aki beköltözött a Fehér Házba, azokban az években olyan súlyos és alantas támadásokat kapott, mint kevés férfi. Nem kevesebbet állítottak róla, mint hogy „állatszerű” és nem is „igazi nő”. Olyan fajta vélemény volt ez, mint amilyenekkel századokkal ezelőtt a rabszolgaságot igazolták, ezen az alapon kényszerítették a fekete nőket alacsony rendű szolgamunkára. Ezért van, hogy fehér rendőrök nem ritkán szükségtelen erőszakot alkalmaznak a színes nőkkel szemben. 

A külpolitikában lényegében tapasztalatlan jelöltnek alighanem legnehezebb feladata az lesz, hogyan kezelje a közel-keleti helyzetet. Biden a washingtoni hagyományoknak megfelelően, rendre bírálta ugyan Netanjahu életveszélyes lépéseit, de kitartott a mindenkori amerikai elnökök álláspontja mellett, hogy Izraelt támogatni kell. Ez viszont nem kevés demokrata szavazót, különösen fiatalokat fordított pártjuk ellen, amint a palesztinok melletti tüntetések, többek között az egyetemeken mutatták.

Nem kétséges, hogy Harris most egyfajta „nászúton” jár, amelynek örömei elkerülhetetlenül halványodnak, ahogy telik az idő és egyre keményebben, könyörtelenebbül támadják majd Trump és republikánusai. Van egy sor fontos kérdés, amelyben még nem foglalt állást, vagy nem éppen úgy, ahogy célszerű lett volna, de persze ugyanezt látjuk Trumpnál is, sőt – ő gátlástalanul változtatja álláspontját akár egyik napról a másikra. És éppen Trump példája mutatja, hogy nem annyira a konkrét politikai nézetek, ígéretek hatnak a választókra, hanem sokkal inkább a jelölt személyisége, fellépése. Ha ezt a kettőt hasonlítjuk össze, akkor Kamala Harrisnak nyilván nincs nagyobb félnivalója. 

Fontos állomása lesz a történetnek a szeptember 10-i televíziós vita a két elnökjelölt között. Azt Trump először saját „házi televíziójában”, a Fox csatornán szerette volna megrendezni, mégpedig úgy, hogy közönség, tehát az ő támogatói is jelen lehessenek. Sikerült azonban rábírni, hogy a korábbi, még Bidennel kötött megállapodás alapján egy másik, a kampányban pártatlan tévé-hálózat, az ABC stúdiójában találkozzanak, közönség nélkül és független műsorvezetők tehetik fel nekik kérdéseiket. Biden az idei első, híres-hírhedt vitában fizikai és szellemi állapota miatt csúfosan alulmaradt. Harrisnél ettől nem kell tartani, sőt: a bírósági munkában nagy tapasztalatot szerzett egykori ügyész fölényben lehet demagóg ellenfelével szemben, aki durva támadásokon, hazugságokon kívül nem sokat fog tudni felmutatni. Más kérdés, hogyan ítélik ezt majd meg a választók az egyik vagy a másik oldalon.

Egyébkén Elon Musk, a Tesla villanyautó gyártója, az űrhajózási és a mesterséges intelligencia ipar és egyéb vállalkozások milliárdos alakja tegnap több mint két órán át beszélgetett elvbarátjával, Donald Trumppal az X közösségi platformon, a Twitter utódán, amelyet megvett. Látványos kudarc volt a virtuális, csak hangban követhető találkozó Musk számára, hiszen saját hálózatának műszaki hibája miatt beszélgetésüket csak 40 perces késéssel tudták megkezdeni, addig több mint 1 milliós közönségüknek várakoznia kellett. Musk előzetesen azt harangozta be, hogy mindenféle előkészületek, egyeztetett témák nélkül beszélgetnek majd. A valóságban azonban általában a Trump számára kellemes témákat hozott szóba, mint például az illegális migráció. Ugyancsak lehetőséget adott a volt elnöknek arra, hogy szokásos választási érveit adja elő, mégpedig baráti hangulatban. Szolgált még egy újdonsággal is: a demokraták elleni szokásos, többnyire megalapozatlan vádak után most azt adta elő, hogy Harrisnek demokrata elnökjelöltté válása egyfajta „puccs” volt. Trump elismerését fejezte ki partnerének, hogy ekkora közönség mozgósításával „minden rekordot megdöntött”. 

Trump nem először mondta el, milyen hasznos kapcsolatok fűzik Putyin orosz elnökhöz és Kim Dzsong Un észak-koreai diktátorhoz. Mint fogalmazott: „vannak az Egyesült Államokban, akik nagyobb veszélyt jelentenek az országra, mint az oroszok vagy az észak-koreaiak”. Trump elfogadta Musk véleményét, hogy nem minden illegális migráns „rossz ember”, utána ismét előadta, hogy egyes országok kinyitják a börtönajtók és az ideggyógyintézetek kapuit, hogy 40 millió embert zúdítsanak az Egyesült Államokra. A volt elnök ismét előadta, hogy nem látja szükségesnek a szénhidrogének használatának korlátozását, szerinte azok alkalmazására még több száz évig van mód. Elon Musk, aki kezdettől támogatta Trumpot, mert gazdaságpolitikájához jelentős támogatást vár, több tízmilliós összegeket áldozott már eddig is Trump kampányára és feltehetően továbbra is bőkezű lesz.