Gyermekvédelem: kollektív szégyenérzet van mögötte
A gyermekvédelem botrányai ellenére, a kormányzat eddig nem hozott érdemi rendszerszintű változásokat, a kritikus szakmai és civil vélemények szerint csak rendkívül súlyos, nyilvánosságot kapó visszaélések, politikai nyomás és társadalmi felháborodás esetén várható valódi reform vagy jelentős intézkedés. Erről beszélt a Hírklikknek Horgas Péter, a Civil Bázis Egyesület elnöke, az Országos Közös Akarat (OKA) egyik alapítója. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy a kegyelmi ügy, a Szőlő utcai botrány, valamint a bicskei gyermekotthonban történt visszaélések rávilágítottak a hazai gyermekvédelmi rendszer súlyos szerkezeti és működési problémáira. Az érintett intézményekben dolgozó szakemberek és civil szervezetek komplex reformokat sürgetnek: béremelést, a szakemberhiány felszámolását, az infrastrukturális fejlesztést, valamint a jogállami garanciák erősítését. Mindez azonban mit sem ér ágazatközi együttműködés, a gyermekjogok érvényesítésére és a gondoskodás minőségének javítása nélkül. Ez utóbbiakhoz valós kormányzati elkötelezettség kellene.
Mi kellene a valódi változáshoz?
Mostanában a gyermekvédelemben jelen lévő problémák kapcsán mindig a „kegyelmi ügy” vagy a Szőlő utcai botrány az a kályha, amelytől elindulunk. De én ez ellen mindig tiltakozom, mert a gyermekvédelemmel kapcsolatos problémák nagyon régre nyúlnak vissza. A szakemberek, a különböző szakmai csoportok, a civil közösségek már nagyon régóta mondják, mondjuk, hogy e téren nagy baj van, a néhol Dickens-i állapotokkal kellene valamit kezdeni. Ezek az úgynevezett botrányok talán éppen azért jutnak el jobban a társadalom különböző rétegeihez, mert politikai következményeik is lettek. Pedig több évtizedes, ha nem több évszázados problémáról van szó. A családokból valamilyen okból kikerülő gyerekek ellátásának, nevelésének, oktatásának kérdése olyan sokrétű és olyan mélyen érinti az egész társadalom szerkezetét, hogy ezek az úgynevezett botrányok csak a felkiáltójelek. Ezekről régóta tudunk, tulajdonképpen egy nagy, kollektív szégyenérzet rejtőzik mögöttük. Talán pontosan ezért van, hogy ezeket a jelenségeket bizonyos időszakonként mindig újra és újra elmondjuk, de a politikai elit nem figyel oda, nem tesz semmit, hogy gyorsan javítson a helyzeten.
Hogyan látja, ennek mi oka lehet?
Szerintem viszonylag egyszerű oka van: a jelenlegi rezsim képtelen a konszolidációra. Képtelen arra, hogy olyan szakemberekkel, civil szervezetekkel, szakértőkkel működjön együtt, akik adott esetben speciálisan a gyerekek érdekében dolgoznának. Magyarországon ma minden – és nem csak a gyermekvédelem – a pillanatnyi, nagyon rövid távú, politikai érdekeknek van alárendelve. Ez az alapvető oka annak, hogy ebben a struktúrában könnyen bántalmazottakká válhatnak a gyerekek. Akár bele is halhatnak, a társadalom pedig tétlenül végignézi. Őszintén nem tudom, mi kellene még ahhoz, hogy végre annyira felháborodjon a közvélemény, hogy észrevegyék a haragját?
A civil szervezetek komplex reformokat sürgetnek, de mintha ez pusztába kiáltott szó maradna.
Ez abszolút így van. Amikor a kegyelmi botrány után néhány civil szakértővel létrehoztuk a gyermekvédelmi fórumot – a Civil Bázis kezdeményezésről beszélek –, akkor pont az volt a kiindulásunk, hogy ha az egyes ágazatok között nincs valamiféle együttműködés, nem történik béremelés, nem lépnek a szakemberhiány felszámolása és az infrastrukturális fejlesztések érdekében, és mindezek mellé nem rendelnek jogállami garanciákat, a legjobb kezdeményezések, ötletek, javaslatok sem érnek semmit.
A gyermekjogok érvényesítése és a gondoskodás valahol összehangolásra szorulna?
Erről beszélek. A „kegyelmi botrány” 2024-ben rávilágított arra, hogy milyen nehéz helyzetben van a hazai gyermekvédelem. A valódi cselekvés ezután is elmaradt, a kormányzat menthetetlenül elmulasztotta azt a történelmi pillanatot, amikor végre nekiláthatott volna egy hatékony, gyermekközpontú rendszer kialakításának és működési feltételei megteremtésének. A legnagyobb magyar gyerekvédelmi közösség, a Gyermekjogi Civil Koalíció kidolgozott egy részletes programot, amelyben megfogalmazták a legfontosabb feladatokat. Javaslatot tettek a megvalósítás sorrendjére is, számos szakember készen állna arra, hogy ebben részt vegyen. A többi már csak a politikai akarat kérdése, de anélkül nem történik semmi.
Érdemben valóban nem történik semmi, de kisebb-nagyobb törvényi módosítások vannak.
Ezek az intézkedések főként szankcionálnak, nem a megelőzésre irányulnak. Tüneti, pillanatnyi kezelések a napi politikai érdekek mentén. Kicsit lehűtve, hogy ne égessék meg senki „száját”. Közel sem elegendőek ahhoz, hogy strukturálisan kezeljék a problémát, nem abból a szemléletből indulnak ki, hogy elsődleges a gyerekek jóléte, mint egy normális családban. Amíg ez nem történik meg, addig csak javítgatnak, ideiglenes megoldásokkal próbálnak politikai hasznot szerezni.
Sokan azt mondják, hogy független vizsgálatok, átfogó- és jogállási reformok, szigorúbb ellenőrzés kellene a megoldáshoz.
Ezek mind egyszerre kellenek, hiszen minden mindennel összefügg. Van, amit azonnal el lehetne kezdeni, olyan nagyon egyszerű és praktikus dolgokkal, mint például az otthonok alapvető higiéniai feltételeinek javítása. Mindezzel párhuzamosan el lehetne kezdeni a szakszemélyzet oktatását. November van, most lehetne meghatározni milyen képzések induljanak jövőre. Évekbe telik, mire azok kifutnak, de egyszer el kell kezdeni. Minden elmulasztott nap veszteség, aminek következményei vannak. Ugyanez a helyzet a bérrendezéssel, s rengeteg olyan jogalkotási feladatot is látunk, ami nem tűrne halasztást.
A szakértők szerint csak akkor lesz eredmény, ha a társadalmi felháborodás elér egy szintet, vagy ha újabb botrányok robbannak ki, amelyeket nem lehet elhallgatni.
Egy-egy drasztikus politikai vagy közéleti esemény kétségtelenül felgyorsíthat folyamatokat, de ennek ne drukkoljunk. Ne akarjuk, hogy valamilyen tragédia történjen. Remélem, minél hamarabb bekövetkeznek olyan politikai változások, amelyek egy új, a civilekkel együttműködésre hajlandó elitet „szülnek”. Talán akkor majd lesz tényleges gyermekvédelem is, s a gyermekjóléti szolgáltatások első helyre kerülnek. Nem egyik napról a másikra szültnek majd az eredmények, mert hosszú idő, amíg egy ekkora rendszernél érzékelhető változásokat lehet elérni.
Ezt már tegnap el kellett volna kezdeni…
Erre nem lehet hivatkozni.
