Esztergomban (már) elhallgattatták – portálunk két szerzőjét – Kéri Lászlót és Petschnig Mária Zitát

A helyi Tisza Sziget által szervezett nyilvános és ingyenes program számára a kollégium emeleti termét bérelték ki. Telt házzal indult a rendezvény, amelynek meglepetésvendége, Bálint András, Kossuth- és Jászai Mari díjas még elmondhatta azt, hogyan látja a hazai színházi élet viszontagságait, s József Attila szellemét is megidézve kifejthette, hogy ő sem így képzelte a rendet… – olvasható a Facebook-posztban. 

Még legalább másfél-kétórányi téma lett volna hátra, amikor – s innen szó szerint idézzük a posztot – „valami olyasmi történt, ami a rákosista ötvenes éveket idézte. Az egyik szervező sápadt tekintettel a pódiumra lépett, és az elképedt közönséggel meg a megrökönyödött előadókkal közölte, hogy megérkezett a terem bejáratához a kollégium igazgatója, aki szerint ’valakitől’ telefont kapott, hogy itt egy politikai rendezvény zajlik…Mintegy könyörgésképpen hozzátéve, hogy ő nem akarja az állását kockáztatni…”

Drámaíró ritkán ér el olyan hatást, amit ez a váratlan bejelentés okozott – írja a bejegyzés szerzője. Kéri László némi malíciával kérte meg Bálint Andrást, hogy akkor talán ha elmondana egy „politikamentes” költeményt zárásként. Radnóti Miklós Majális című versét először a művész mondta el, utána sorról-sorra a közönséggel együtt ismételte. „Radnóti látnoki gondolatai hátborzongatóan visszhangzottak a teremben”:

A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

Forrás: www.eternus.hu - Radnóti Miklós versei