Évekig velünk maradhat még a Fidesz alaptörvénye?

Nem lehet egy év alatt társadalmi konszenzust teremteni

Az alkotmányozás időzítéséről szóló vita szerint az egy év inkább minimumként, semmint reális végső határidőként értelmezhető. Szentes Ágota jogszociológus arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben valóban komolyan veszik a széles társadalmi részvétel és a politikai ellenfelekkel kialakítandó konszenzus követelményét, egyetlen év alatt aligha lehet minden fontos kérdést megfelelően végigbeszélni. Szerinte ráadásul hamis szembeállítás, hogy az alkotmányozást vagy az aktuális szakpolitikai válságok kezelését kellene előnyben részesíteni. Az energiaválság, a klímaváltozás és más rendkívüli helyzetek éppen azt mutatják, hogy hosszú távon olyan döntéshozatali rendszert kell kialakítani, amely megalapozott döntésekre képes.

Venczl László ügyész szerint az új alkotmány egyik legfontosabb feladata a hatalom korlátozása lenne, ehhez azonban időre van szükség. Úgy látja, a társadalom széles rétegeinek meg kellene érteniük, egyáltalán mire való az alkotmány, és ehhez nem elegendő pusztán egy normaszöveg elkészítése. A társadalmi legitimitást egy olyan folyamat teremtheti meg, amelyben az emberek nemcsak a végén mondanak véleményt, hanem már a szöveg kialakításában is részt vesznek. Ennek akár egészen hétköznapi formái is lehetnek: a kérdésekről fórumokon, közösségekben, sőt akár informális beszélgetésekben is szó eshetne.

Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász szerint ugyanakkor fontos, hogy az alkotmányozásnak legyen világos, de nem feltétlenül egyetlen évhez kötött határideje. A végtelenségig elhúzódó folyamat ugyanis szerinte legalább annyira káros lenne, mint a túl gyors döntéshozatal. Elképzelhetőnek tartja, hogy az egész parlamenti ciklust felhasználják az új alkotmány megalkotására. Így több intézmény felállhatna, elvégezhetné a szükséges munkát, és a társadalmi viták tapasztalatai alapján fokozatosan alakulhatna ki a végső normaszöveg.

A 2030-as dátum és az átmeneti időszak

A műsorban felmerült a „2030. évi első törvény” gondolata is, amely lehetőséget adna arra, hogy ne egyetlen rövid időszak alatt kelljen lezárni az alkotmányozást. Szentpéteri Nagy Richard szerint ennek az elképzelésnek több előnye is lehetne, mert a teljes parlamenti ciklus rendelkezésre állna az új rendszer kidolgozására. A hosszabb idő alatt nemcsak a normaszöveget lehetne megalkotni, hanem bizonyos intézményeket is ki lehetne próbálni, és az így szerzett tapasztalatokat később be lehetne építeni az új alkotmányba.

Ez egyben az átmeneti időszak egyik fontos kérdését is felveti. A jelenlegi alaptörvény továbbra is hatályban maradna, miközben megkezdődne egy új alkotmány előkészítése. Szentpéteri szerint ezt az időszakot nem feltétlenül kellene tétlenül végigvárni. A jelenlegi alaptörvény módosításaival bizonyos új megoldásokat akár előzetesen is tesztelni lehetne. Ennek tanulságai pedig később felhasználhatók lennének az új alkotmány megszövegezésénél.

Az alkotmányjogász szerint az átmenetnek azért is lehet jelentősége, mert szerinte 2010 után éppen az ellenkezője történt: a Fidesz előbb módosította az akkor hatályos köztársasági alkotmányt, majd elfogadta az új alaptörvényt, amelyet később is számos alkalommal megváltoztatott. A mostani parlament viszont már felesküdött a jelenleg hatályos alaptörvényre. Szentpéteri szerint ezért elegánsabb megoldás lenne, ha a jelenlegi országgyűlés a ciklus végéig megtartaná ezt az esküt, és egy később megszülető alkotmány már a következő hatalmat kötné.

Nem elég megszavazni, érteni is kell az alkotmányt

A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogyan lehetne valódi társadalmi részvételt biztosítani. A résztvevők szerint egy, a szakértők által elkészített alkotmány utólagos népszavazási elfogadása önmagában nem helyettesítheti azt az előzetes edukációs folyamatot, amelynek során a társadalom megismeri és megérti az alkotmányozás lényegét. Felmerült egy, már a folyamat elején vagy közepén megtartott konzultatív népszavazás lehetősége is, amelyben jól megfogalmazott kérdésekben kérnék ki az emberek véleményét.

A cél nem feltétlenül az lenne, hogy minden egyes normaszövegről közvetlenül a választók döntsenek, hanem hogy bizonyos alapvető értékválasztásokban irányt mutassanak az alkotmányozóknak. A műsorban elhangzott, hogy ilyen kérdésekből akár ötöt is meg lehetne fogalmazni, amelyek érdemben segíthetnék a későbbi szövegezést. Ezt követhetné az új alkotmányról szóló végső népszavazás.

A hatalom önkorlátozásának kérdését Szentes Ágota az alkotmányozás egyik legfontosabb edukációs feladatának nevezte. Nem pusztán azt kellene megérteni, hogy mit csinál a köztársasági elnök, miért van szükség bíróságokra vagy hogyan működnek az egyes jogintézmények, hanem azt is, hogy mi az egész alkotmányos rendszer értelme. Szerinte az alkotmány lényege a hatalomgyakorlás korlátozása, és egy demokratikus rendszerben éppen a nagy többséggel rendelkező hatalomnak kellene különösen ügyelnie arra, hogy a vesztesek jogait is biztosítsa.

Venczl László ezt úgy fogalmazta meg, hogy a társadalomnak azt az élményt kellene megszereznie: nem egyszerűen a hatalom korlátozza saját magát, hanem a nép köt szerződést a törvényhozó és a végrehajtó hatalommal arról, hogy az utóbbiak mit engedhetnek meg maguknak. A vita szerint éppen ez adhatná az új alkotmány valódi társadalmi legitimitását.

A hatálybalépés időpontjára is felmerült egy radikálisabb elképzelés. Az alkotmány elfogadása történhetne 2030. január 1-jén, miközben a hatálybalépést akár augusztus 20-ára halasztanák. Így a következő országgyűlési választás már egy olyan alkotmányos keretben zajlana, amelynek szabályait és az új rendszerhez kapcsolódó politikai elképzeléseket a választók előre megismerhetnék. A műsor résztvevői szerint azonban magáról a módszerről is érdemes lenne még a folyamat megkezdése előtt széles körű vitát folytatni.