Ez már teljesen a sztálini szovjet időket idézi
„Ez a szabályozásban az első fecske, amely nem a kormányt, hanem a miniszterelnököt nevezi meg a közbeszerzések mindenható urának... akár az is megtilthatóvá válik, hogy Ön leírja, amit én mondok, de akár még az is, hogy mi kapcsolatba lépjünk egymással... Lezárhatók az ország egyes területei, valamint a Magyarország és más országok közötti személyforgalom... tiltható az ország egyes területei, illetve az ország lakosainak egymással való személyes érintkezése.” – Ilyen és hasonlóan rémisztő részletekkel illusztrálta Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter a Hírklikknek adott interjújában a veszélyhelyzet megszüntetése után ránk szabadított egészségügyi válsághelyzet valódi mibenlétét. „Jön Müller Cecília, aki Kásler Miklóssal megüzeni Orbán Viktornak, hogy azonnal rendelje el az egészségügyi szükséghelyzetet”, ebben – a hosszabbításában és lezárásában – pedig a Parlamentnek nincs szerepe. „De hát hogyan is lenne? Nem fog magának visszautat parancsolni az ezt a politikai hatalmat egy személyben gyakorló ember, aki egyszer már hozzájutott ehhez a típusú hatalomgyakorlási kerethez” – mondja Bárándy, hozzátéve, „Hogy őt idézzem: „Már bocsánat”.
Most jobb vagy rosszabb nekünk?
A válasz erre nem is olyan egyszerű. De azért az biztos, hogy rosszabb.
Mert?
Kezdjük az alapproblémával: semmi okunk nincs arra, hogy bízzunk a kormányban, a regnáló hatalomban. Félreértések elkerülése végett, ezt nem általánosságban mondom, hanem pontosan ezekre a szabályozásokra vonatkoztatva.
Mire alapozva?
Amikor az Orbán-kormány a 2015-ös menekültáradatot követően, létrehozta a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre vonatkozó szabályozást, kizárólag a megelőző időben teljesült feltételek alapján határozta meg annak a feltételeit – a szabályozás után soha, hangsúlyozom, SOHA nem álltak fenn ezek a feltételek. Ennek ellenére, ezt a jogi rendet azóta is mindig meghosszabbítja, így jelenleg is fennáll az a jogi helyzet, amelyben alapjogokat sértő rendelkezéseket lehet hozni. Hogy úgy fogalmazzak: ez a puska fel van akasztva a színpad falára, egyelőre nem lőttek vele, de miért lenne ott – azaz miért hosszabbítanák meg a szükséges időszakonként azt –, ha egyébként az alkalmazását az elrendelés feltételei hiányában nem látnák biztosítandónak?! Ilyen körülmények között, enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy rossz érzést kelt egy újabb, ilyen válsághelyzet bevezetése.
De hát most konkrétan járvány tört ki, és azzal indokolták a bevezetést.
A veszélyhelyzet kora tavaszi bevezetése már önmagában is felesleges volt, hiszen az 1997-es egészségügyi törvény rendelkezései elegendőek lettek volna. Arról már nem is szólva, hogy a veszélyhelyzet, a különleges jogrend járvány miatt alkotmányosan be sem vezethető.
De most már ezen kár keseregni, hiszen lefújták. Helyette jött az egészségügyi válsághelyzet, amit úgy kommunikálnak, hogy lám-lám, nem volt igazuk a bírálóknak, Orbán visszaadta a teljhatalmát a Parlamentnek. Ön szerint is?
Nem nagyon érdemes összehasonlítani az egészségügyi válsághelyzetet, illetve a különleges jogrendbe tartozó veszélyhelyzetet abból a megközelítésből, hogy melyik teszi kiszolgáltatottabbá az állampolgárt a hatalomnak. Ezt így, egy az egyben, nagyon nehéz összevetni. Ugyanis a veszélyhelyzet az Alaptörvény által szabályozott különleges jogrendnek egy válfaja; az Alaptörvény pedig bizonyos jogosítványokat ad a kormánynak, szigorúan meghatározva a kormányrendeletek 15 napos hatályát, valamint azt, hogy annak lejárta után, azok csak a Parlament jóváhagyásával hosszabbíthatók meg. Továbbá, hogy maga az elrendelt különleges jogrendnek milyen a tartalma, s hogyan korlátozhatja az emberek alapvető jogait. Ez sem megnyugtató rendezés, de legalább alkotmányos szintű.
De hát ezt hamar felülírta a rendeleti törvény...
Valóban, az másik kérdés, hogy ezeket a kormányra vonatkozó béklyókat a 2020 évi XII.-es törvény feloldotta, és innen kezdve, megszűntek az Alaptörvény által biztosított garanciák azokra a helyzetekre, amelyekre a kormány nem rendelhetett el rendkívüli intézkedést. Ezzel szemben, az egészségügyi válsághelyzet egy alaptörvényen kívüli konstrukció, amire nem vonatkoznak a különleges jogrend minimális garanciái sem (hiszen nem annak egy megnyilvánulása). Magát a válsághelyzetet, ami – s ezt hangsúlyozni kell – nem a különleges jogrend válfaja, nos, ezt a tiszti főorvos javaslatára, a miniszter előterjesztésére, a kormány, azaz Orbán Viktor rendeli el egy rendeletben. Lefordítom: jön Müller Cecília, aki Kásler Miklóssal megüzeni Orbán Viktornak, hogy azonnal rendelje el az egészségügyi szükséghelyzetet. És akkor ez meg is történik.
Azért vannak feltételei annak, hogy Müller Cecília ezt megüzenje Orbán Viktornak, nem?
Mégpedig három pontban összegezhetően. Ezek közül az első viszonylag követhető és stabil, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi egészségügyi rendszabályainak kihirdetéséről szóló törvényben meghatározott feltételek. Mint mondtam, ez még csak-csak, ám a másik két pontba tartozó feltételek más kategóriába tartoznak.
Mert ha akarom vemhes, ha akarom nem?
Mondom inkább. Tehát a második pont: az előző pont alá nem tartozó, rendszerint váratlanul bekövetkező esemény, jelenség esetén rendelhető el az egészségügyi veszélyhelyzet, ha az veszélyezteti vagy károsítjs a polgárok életét, testi épségét, a szolgáltatók tevékenységét, mégpedig olyan mértékben, hogy az az egészségügyi ellátási szükségletek és a helyben rendelkezésre álló kapacitás közötti aránytalanság kialakulásához vezethet, továbbá az egészségügyi intézmények, államigazgatási szervek együttműködését szükségessé teszi. Erre csak azt tudom mondani, hogy ez bizony jól körülhatárolja és ellenőrizhetővé teszi a bevezetést.
Mintha iróniát hallanék ki ebből a megfogalmazásból. Vajon a harmadik pont is ezt váltja ki Önből?
Hát... Íme, a harmadik, amelyik az előző pontban nem meghatározott olyan esemény kialakulása, amikor a gyógyintézet külön jogszabály szerinti ellátási területéhez tartozó lakossági ellátást akadályozó, azt aránytalanul nehezítő helyzet áll elő. Azaz a semmit – a második pontot – is feloldja ez a harmadik. Lefordítva: most már egyetlen gyógyintézet ilyen fajta elnehezülése esetén is lehetővé válik az egészségügyi járványhelyzet elrendelése!
Összességében tehát azt csinálnak, amit akarnak? És akkor, amikor csak akarják?
Abban megállapodhatunk, hogy a három feltétel – s különösen a második és a harmadik – a szavak teljes relativizálásából fabrikált mondatrészek halmaza. Az is kimondható, hogy teljesen ellenőrizhetetlen ez az egész. A válsághelyzet időtartamára is ez mondható: „csak” hat hónap, hacsak a kormány nem hosszabbítja meg. Felhívnám a figyelmet arra, hogy már a Parlamentnek sem lesz semmi köze ehhez az egészhez, nem vesz részt a garanciális rendszerben: a kormány rendelkezik a bevezetésről, a meghosszabbításról, a lezárásól. Egyetlen kivételként: beszámol a Parlament egészségügyi állandó bizottságának. Ennyi a külső garancia!
Ön is említette, Orbánék ugyancsak kiemelték, hogy hat hónap az időtartama az egészségügyi válsághelyzetnek, igaz, hosszabbítható. Azért ez mégiscsak korlát, vagy mégsem?
Azért megjegyezném, hogy a meghosszabbításra nincs időkorlát. De hát hogyan is lenne? Nem fog magának visszautat parancsolni az, az ezt a politikai hatalmat egy személyben gyakorló ember, aki egyszer már hozzájutott ehhez a típusú hatalomgyakorlási kerethez. Ezt persze lehetett tudni, most csak manifesztálódik. Hogy őt idézzem, „Már bocsánat” – mondhatnám ironikusan.
Semmi előremutatót nem lát?
Egy jogásznak mindig az a vágya, hogy legyen rendszer. Most mintha kialakulóban lenne valamifajta olyan rendszer, amelyben a jogi szabályozási területek hasonlítanak egymásra. Ugyanis az egész országra és egy részére is elrendelhetnek egészségügyi válsághelyzetet, ugyanúgy, mint ahogy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet is. Legalább már van két olyan jogi szabályozás, amely hasonlít egymásra.
Hasonlóan ironikusan látja az egészségügyi válsághelyzet-szabályozás tartalmát is?
Ebben nincs olyan, mint a veszélyhelyzetnél, ahol az Alaptörvény kimondja, hogy az alapvető jogok – kevés kivételtől eltekintve, mint például a kínzás, az embertelen bánásmód – is korlátozhatók. Ugyanakkor van egy igen kimerítő felsorolás azokról a jogokról, amelyek korlátozhatók vagy megtilthatók. Megjegyzem, csak azokat mondom példaként, amelyek átmenetileg képesek biztosítani a korlátlan hatalomgyakorlást Orbán Viktornak. Az egyik: minden olyan létesítmény, rendezvény és tevékenység, amely elősegítheti a járvány terjedését megtiltható, illetve korlátozható.
Például a tüntetések, a szervezkedések?
No meg a sub rosa, azaz titkos vagy az annak minősített összejövetelek is. De folytatom a felsorolást. Lezárhatók az ország egyes területei, valamint a Magyarország és más országok közötti személyforgalom. Ez pedig már teljesen a sztálini szovjet időket idézi: az ország egyes területei, illetve az ország lakosainak egymással való személyes érintkezése tiltható. Mondom is tovább: az egészségügyi készlet állagának megóvására elrendelhető a rendőrség és honvédség közreműködése, előírható a kórházparancsnokok kirendelése. De van közlekedési korlátozás, küldemények kézbesítésére vonatkozó tilalomra, korlátozásra is mód. S hadd említsem meg a felsorolás azon pontját, amelynek olvastán jóleső melegséget érzek, amit kedvesnek, aranyosnak is mondhatnék: a védett vezetők egészségügyi ellátásának koordinálására, az előírások végrehajtására és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések állapíthatók meg. El tudom képzelni, ahogy egy meleg szobában ott ült az a kevéssé képzett pár ember, és beemelte ezt a jogszabályba, kimutatva, hogy nekik is vannak emberi érzéseik.
Hát, én nem feltétlenül gondolom így.
Mondok jobbat: a kivételek között van egy olyan kitétel, amely szerint a közbeszerzések menetében a miniszterelnök egyedi mentesítése alapján, el lehet térni a szabályoktól.
Ez a kontroll teljes hiányát eredményezi, nem?
Csúszunk szépen abba az irányba. Ez a szabályozásban az első fecske, amely nem a kormányt, hanem a miniszterelnököt nevezi meg a közbeszerzések mindenható urának. De mondok még egy szépet: e szabályozás – és a rémhírterjesztésre vonatkozó büntetőjogi rendelkezés – alapján, akár az is megtilthatóvá válik, hogy Ön leírja, amit én mondok, de akár még az is, hogy mi kapcsolatba lépjünk egymással.
