Ezek a fiúk-lányok nem buták, nem az eszük, hanem az erkölcsi iránytűjük hiányzik

Hetek-hónapok óta állandó téma a közbeszédben az egyetemek kiszervezése úgynevezett állami vagyonkezelő alapítványokba, amelyek élén a kormányhoz hű, Orbánék által kinevezett kuratóriumok állnak, amelyek rendelkeznek a vagyon felett is. Ha akarják, el is adhatják, azaz szabadon értékesíthetik is az ingyen, az államtól kapott vagyont (a részvények mellett a többi között tetemes mennyiségű készpénz, kastélyok, üdülők, kikötők, parkok, földbirtokok, klinikák, színház,  stb.), hiszen ezek – hogy egy klasszikust idézzünk – elvesztették a közpénz jellegüket. Egy esetleges kormány- és kurzusváltás után megtámadható-e, hogy az alapítványoknak ingyen adnak állami vagyont és csak pénzért lehet visszavenni? – kérdeztük Ligeti Miklóstól.

Ezek nem is alapítványok

„Ez sajnos benne van ebben az alapítványi konstrukcióban” – reagált a TI magyarországi jogi igazgatója, aki szerint azonban felmerülnek olyan szempontok, amelyek alapján támadható lehet a szabályozás. Egyébiránt nyilvánvalónak tartja, hogy ezek a szervezetek nem alapítványok, hanem annak nevezett valamik, közjogi és magánjogi vonásokat egyaránt magukon hordozó kentaurok, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy nagyobb mennyiségű közpénzt tulajdonoljanak, használjanak, mégpedig a visszafordíthatatlanság szándékával. „Nagyon okosan ki van ez találva, s egyértelmű, hogy aki ezt kitalálta és megkonstruálta, az a visszafordíthatatlanság szándékával cselekedett”.

Ha támadható, akkor mivel? Mire lehet hivatkozni? – kérdeztük. „Nem akarom megelőlegezni, hogy mi lehet az alkotmányos érvelés, a képlet nagyon összetett” – szögezte le. Egy lehetséges – s eléggé meglepő – dolgot azonban felhozott, nevezetesen, hogy ilyen alapítvány nincs is. Ugyanis az alapítványok esetében érvényesülnie kellene annak a szabálynak, amely megtiltja üzleti vagy gazdasági tevékenység elsődleges célként való kitűzését. Ez minden civil szervezetnél alapvetés Az is több mint kérdéses, hogy állami feladatok megvalósításában miért kell ilyen mértékben nem állami szereplőket bevonni. Akik felett nem érvényesül sem államigazgatási, sem parlamenti kontroll Ezeknek az új, állami alapítványoknak a kuratóriumi tagjait nem lehet leváltani, szemben a választásokon megbuktatható parlamenttel, kormánnyal. Az ellenzéki képviselők készülő alkotmánybírósági beadványához, miután azt benyújtották, kívülállók is megírhatják majd a saját párhuzamos álláspontjukat, és minden valószínűség szerint a Transparency International Magyarország is így fog tenni.

Korlátozott az alkotmányjogi panasztevés

Ligeti azt is kiemelte, hogy a civileknek, polgároknak nem áll jogukban alkotmányjogi panasszal élni, „nincs alapvető jogunk annak megakadályozására, hogy az állam  ellopja a közös pénzt”. Mint ugyanis magyarázta: nagyon szűk körben lehet alkotmányjogi panasszal támadni konkrét jogszabályi rendelkezéseket akkor, ha az alapvető jog sérelme közvetlenül a jogszabályi előírás megváltozása miatt következik be. A TI is nyújtott be ilyen beadványt, mégpedig a kormány „covidos” rendelete ellen, aminek keretében 15 napról 45 napra növelték a közérdekű adatokra irányuló kérdések megválaszolásának a határidejét. A határidő hosszabbítása ugyanis közvetlenül sérti a közérdekű adatok megismerésének jogát. Olyan rendelkezés azonban nincs az alaptörvényben, hogy ahhoz is jogunk lenne, hogy ami az állam vagyona, az a mienk és ezért a polgárokat közvetlenül sérti, ha az állam elherdálja az állami vagyont – mutatott rá.

Az egyetlen lehetőség ebben az esetben az előzetes vagy utólagos normakontroll, amit azonban egy nagyon szűk kör kezdeményezhet. Ebben a körben van a köztársasági elnök – aki azonban nem élt azzal a lehetőséggel, hogy kihirdetés helyett a törvény alkotmánybírósági felülvizsgálatát kérje, s már alá is írta a törvényt. Mellette az ombudsman, a legfőbb ügyész, a Kúria elnöke és parlamenti képviselők egynegyede teheti meg, hogy a megszavazott törvényt az Alkotmánybíróság elé terjeszti – emlékeztetett a jogi igazgató.

A kormány megirigyelte az MNB-t

„A kormány valószínűleg megirigyelte a Magyar Nemzeti Bankot, amiért az sikerrel menekített ki majdnem egymilliárd dollár értékű közvagyont alapítványokba, és arra gondolhattak: miért ne tehetnénk meg mi ugyanezt, vagy akár többet is”.

„Spekulatív lenne kijelenteni, hogy mi járt a fejükben akkor” – reagált Ligeti a kérdésünkre, vajon nem ez járt már öt évvel korábban is Orbánék fejében, akkor, amikor Kósa Lajos elmondta azóta elhíresült mondatát az MNB alapítványokkal kapcsolatban, miszerint „a közpénz elveszítette a közpénz jellegét”?  Ugyanakkor a TI jogi igazgatója szerint „innen visszanézve logikusnak tűnik, hogy az a kijelentés a mostani folyamat előjele lehetett”. Ám a maga részéről valószínűbbnek tartja, hogy Orbánék rájöttek, nagyban is lehet ezt csinálni, „nem csak rongyos 267 milliárd forinttal, hanem ennek akár négyszeresével vagy az ötszörösével is”. 

Ne felejtsük, hogy az MNB-nél kitalált alapítványosdi bejött Matolcsyéknak, nem lehetett sok mindent tenni ellene. „Hiába voltak nyertes pereink is, hiába volt Ab-döntés róla, ezeket a pénzeket senki nem tudta visszairányítani a közkasszába” – emlékeztetett Ligeti.

Nehéz lesz visszafordítani – ha egyáltalán lehet

Akárhogyan is, nehéz lesz szabadulni ezektől az alapítványoktól – vélte Ligeti (aki korábban, portálunknak adott interjújában bővebben is kifejtette erről a nézetét). A felszámolásukhoz jogállami forradalom, valami egészen újfajta megközelítés fog kelleni – ismételte meg már hetekkel korábban megfogalmazott véleményét. (Megjegyzés: ezzel kapcsolatban tett közös felhívást a héten három jogtudós, Vörös Imre, Bárándy Péter és Forgács Imre.) A jogi igazgató egy érzékletes példával illusztrálta véleményét: „Az MSZMP-t sem lehetett lebontani az 1989-ig érvényes jogrend szerint. Ahhoz először ki kellett ütni a pártállami rendszer tartópilléreit, amihez a rendszerváltoztatásra és a 89-es sarkalatos törvényekre volt szükség. Ahhoz tehát, hogy az alapítványok az MSZMP módjára eltűnjenek, ezek alól is ki kell ütni a tartópilléreket. Kérdés, mennyi lesz utána a súlyuk. Vajon a sok százmilliárd milliárd visszahullik-e a közösbe?”.

Mindenesetre, ha a konstrukció kitalálói és kidolgozói nem félnének attól, hogy az általuk létrehozott rendszer sérülékeny, s nem nagyon állná ki a hatalomváltás próbáját, ha nem tartanának attól, hogy egy más összetételű parlament, kormány szabadulni akar majd tőlük, akkor nem akarnának mindenáron biztosítékokat beépíteni a jogi szabályozásba, hogy ne lehessen visszacsinálni mindezt, hogy az új állami alapítványok kuratóriumai visszavonhatatlanul megkapják a vagyonnal történő rendelkezéshez szükséges jogokat, és hogy ők, vagyis a kuratóriumok dönthessenek mindenben – ez Ligeti határozott álláspontja.

Árulkodó a szabályozás

Az más kérdés, hogy nem lesz egyszerű visszafordítani a folyamatot. „Ezek a fiúk-lányok ugyanis nem buták, nem az eszük, hanem az erkölcsi iránytűjük hiányzik” – szögezte le.

Mindenesetre az ellenzéki pártok már elhatároztak lépéseket. Az Alkotmánybíróság elé viszik a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényt.

Az ingyen átadott állami vagyon utólagos értékesítése a számos támadható újítás egyike – mutatott rá Ligeti, aki azonban nem azt tartja a legsúlyosabb veszélynek, hogy az államnak vissza kell majd vásárolni a most ingyen odaadott vagyont. Ám az szerinte is árulkodó, hogy az állami alapítványokra  vonatkozó törvényekbe egyáltalán beleírták az államtól kapott vagyonelemek értékesítésének a jogát. „Ha az új állami alapítványoknak ingyen átadott állami vagyont nem akarnák értékesíteni, akkor nem fogalmazták volna a törvénybe annak a szabályait” – mondta, érdekes párhuzamot vonva: a büntetőtörvénykönyvben is azért van benne az emberölés tilalma, mert vannak emberek, akik megölnek más embereket és nem azért, mert sosem fordult elő gyilkosság és ilyenre soha nem is kell már számítani.

 „Színházi hasonlattal élve: ha a színpadon pisztoly van, akkor az el is fog dördülni; a vagyon értékesítésének a jogszabályba emelése ezért önleleplező, gyanús”.