Ezermilliárdok tűnhettek el – Orbán rendszerének legsúlyosabb ügyei jöhetnek

Ezermilliárdos ügyek nyomában

A beszélgetés középpontjában Magyar Péter bejelentése állt, amely szerint a Gazdasági és Energetikai Minisztérium négy feljelentést tesz olyan ügyekben, amelyek Tiborcz István érdekeltségeihez kapcsolódhatnak. A feljelentések összértéke megközelíti az ezermilliárd forintot, és olyan hitelügyleteket érintenek, amelyek mögött a magyar állam jelentős garanciát vállalt.

Tordai Bence szerint ez csupán egy apró szelete annak a veszteségnek, amely az elmúlt másfél évtizedben érhette az államot. Mint fogalmazott, különböző becslések 30 ezertől akár 80 ezer milliárd forintig terjedő vagyonvesztésről beszélnek, így az ezermilliárdos ügy „egy ilyen apró tétel”, még ha önmagában rendkívüli összegnek is számít.

A politikus hangsúlyozta, hogy önmagában az afrikai vagy balkáni hitelkihelyezés nem bűncselekmény, akár jó üzleti döntés is lehetne, a kérdés az, milyen feltételekkel és kiknek az érdekében történt. Felidézte Orbán Viktor korábbi kijelentését is, miszerint Magyarország célja az volt, hogy más országoknak hitelezzen, nem pedig maga vegyen fel kölcsönöket. A műsorban ugyanakkor elhangzott: miközben az ország kínai hiteleket vett fel, azok egy részét továbbhitelezték más államoknak.

Vagyonvisszaszerzés: hosszú és nehéz folyamat jön

Gerő Tamás büntetőjogászként arra figyelmeztetett, hogy a politikai várakozásokkal szemben a felelősségre vonás és a vagyon visszaszerzése nem történhet meg egyik napról a másikra. Emlékeztetett arra, hogy az európai ügyészséghez való csatlakozás intézményi feltételei is csak fokozatosan épülnek ki, ezért a nyomozások és perek éveket vehetnek igénybe.

Egy nemrég rendezett vagyonvisszaszerzési konferenciára hivatkozva azt mondta, a szakértői becslések szerint az eltűnt vagyon nagyjából egyharmada lehet visszaszerezhető, míg kétharmada valószínűleg végleg elveszett. Az ügyvéd szerint az elmúlt években évente akár ötezer milliárd forintos veszteség is keletkezhetett, amelyhez hozzájárultak az elmaradó uniós források, a növekvő kamatterhek és az állam által finanszírozott, de magánérdekeket szolgáló konstrukciók.

A beszélgetésben többször is elhangzott, hogy a rendszer lényege az volt: „a magyar állam ad egy hitelt, támogatást, és azt pedig a NER-es oligarchák költik el”. Gerő szerint ezekben az esetekben a kockázatot az állam, vagyis az adófizetők viselték, miközben a nyereség magánkézbe került.

Tordai Bence úgy vélte, a NER gazdasági modellje eleve nem a piaci versenyképességről szólt. Szerinte ezek a vállalkozások nem azért működtek, hogy hatékonyak legyenek, hanem azért, hogy az állam által vállalt kockázatot magánprofittá alakítsák át. Úgy fogalmazott: a cégek alvállalkozói láncokon, túlárazásokon és kedvező felvásárlásokon keresztül „szivattyúzták ki” a közpénzt, amelyet később már nehéz lesz visszaszerezni.

Új hivatal, régi viták

A műsorban szóba került a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítása is, amelynek létrehozását a Fidesz politikusai több ponton bírálták. Tuzson Bence és más kormánypárti képviselők román példákra hivatkozva arról beszéltek, hogy egy hosszú ideig elhúzódó korrupciós eljárás akár ártatlan emberek életét is tönkreteheti.

Gerő Tamás szerint azonban ez nem érv egy ilyen intézmény létrehozása ellen. Mint fogalmazott, természetes, hogy előfordulnak felmentő ítéletek, éppen ezért vannak a bíróságok. A megoldás szerinte nem az intézmény elutasítása, hanem megfelelő szakemberek alkalmazása.

Tordai Bence még élesebben fogalmazott. Úgy vélte, a vagyonvisszaszerzési hivatal nem hasonlítható össze a korábbi Szuverenitásvédelmi Hivatallal, amely szerinte „egy bohóc intézmény volt”, propagandacélokat szolgált, miközben sem nyomozati, sem vádemelési jogkörrel nem rendelkezett. Az új szervezet ezzel szemben valódi büntetőjogi ügyekkel foglalkozik majd.

Gerő Tamás arra is felhívta a figyelmet, hogy az új hivatal vezetője rendkívül széles jogosítványokat kap: kiemelt ügyeket vonhat magához, és a közvagyon védelme érdekében az állami szervek együttműködését is kezdeményezheti. Szerinte emiatt az intézmény vezetője a jövőben az állam egyik legfontosabb szereplőjévé válhat.

A beszélgetés végén ismét előkerült az állami garanciavállalások kérdése. Gerő Tamás szerint ha bebizonyosodik, hogy a döntéshozók megszegték a saját szabályaikat, és ezzel vagyoni hátrányt okoztak az államnak, akkor hűtlen kezelés és más gazdasági bűncselekmények miatt súlyos büntetőjogi felelősség is felmerülhet. Hangsúlyozta: a felelősség elsőként azokat terheli, akik aláírták a szerződéseket, de a nyomozás során feltárható lehet az utasítási lánc is, amely akár a legmagasabb politikai szintig elvezethet.