Farkasházy Tivadar: a politika mindig ráült a sportra, de a mai kézivezérlés már NDK-típusú

– Bár ön a másik oldalon ül – hiszen bő félévszázada Fradi-szurkoló –, nem is annyira az ünnepi mámorról kérdezem, sokkal inkább arról, hogy eddigi tapasztalata alapján, mennyiben és miért tradíció, hogy a politika „sportot űz” a sportirányításból? 

– 1989-ig ez egy mindennapos gyakorlat volt, hiszen politikai kinevezettek voltak a sportegyesületek élén. Sok fontos kérdésről döntöttek, amikhez egyáltalán nem értettek. Azt viszont nem hiszem, hogy ha bárkit megkérdez a régi időkről, el tudnák mondani, hogy kik voltak ezek a névtelen hős sportelvtársak. A világ más tájain viszont a pénz uralkodik, ami a szakértelemmel nyugaton sem mindig vág egybe, de azért a futball ma már kifejezetten a szórakoztatóipar része. Olyan NDK-s állapotok viszont sehol sincsenek, mint nálunk mostanában, amire még azt sem mondanám, hogy hobbisták osztják le az állami pénzeket, mert Orbán Viktor kinevezettjeiről van szó, a sportszövetségek élén is csupa NB III-as politikus trónol. Ebbe a levesbe pedig beleköpött egy belga.

– Mármint kinek a levesébe, s milyen belga?

– Az NB1 12 csapatából legalább tíznek NER-lovag a tulajdonosa. Újpesten viszont nem ez a helyzet. Ott igazi tulajdonos van, bár vele magam sem büszkélkednék Újpest-drukkerként.

– Ez a 6-0 most érzelmileg önt is érintheti. 

– Sehogy, szárnyaszegett hatod osztályú légiósokat vertünk rommá, ami nem tölt el különösebb örömmel. Hacsak azt nem számítjuk, hogy ők 2010 óta dicsekedtek az ellenkező diadalt jelentő 6-0-lal, ez volt a mentsváruk, mint az idézett Télikabát úr is írta. Bocsánat, nem viccelődünk nevekkel, csak mindig elfelejtem az övét. 

– Ennek örömére még a szurkolói újságjukat is erre az eredményre keresztelték, ha jól tudom, de nem értek a focihoz.

– Igen, Hatnull a címe, azért kíváncsi vagyok, megfordítják-e Nullhatra. De ha egy pillanatra a történet sportoldalával is foglalkozunk, az Újpest-Fradi történetben volt két olyan mérkőzés, amit évtizedekig emlegettek, máig is él a köztudatban. ’76-ban 8-3-ra vert minket az Újpest, elmondanám az akkori csatársort: Fazekas, Törőcsik, Fekete, Nagy László, Tóth András. A Fradiban játszott Nyilasi, Ebedli, Pusztai. ’79-ben a Fradi visszavágott 7-1-re, méghozzá úgy, hogy Nyilasi, Ebedli és Pusztai szintén a csapat támadószekciójába tartozott. Az előbb említett öt újpestiből pedig csak Törőcsik hiányzott. Igazi komoly futballmeccsek voltak, nagy nevekkel. Az a két meccs, amiről elkezdtünk beszélni, azért nem izgat különösebben engem, mert nem hiszem, hogy sok olyan embert talál az országban, aki el tudná mondani egy mai NB1-es csapat összeállítását, teli pár hónapig nálunk lebzselő légiósokkal. Nemhogy kettőét. Utánanéztem, elmondom a Ferencváros akkori összeállítását, amikor 6-0-ra kikaptunk: Ranilovič, Balogh Z., Csizmadia, Junior, Rósa, Józsi, Maróti B., Tóth, Andrézinho, Schembri André, Heinz Marek. ’55 óta járok Ferencváros mérkőzésekre, én a Rósán kívül senkire sem emlékszem ezek közül, s talán még a Csizmadiára, az 55-öst viszont álmomban is elmondom. Erre a győzelemre olyan büszkék Újpesten? A mostani 6-0-ra kikapott Újpestből egy embert sem tudnék mondani. Ha most kimenne a körútra és végigkérdezne mindenkit, a kocsimat teszem rá, hogy száz közül egynél több nem tudja felsorolni a csapat összeállítását. 

– Ne hazardírozzon, ebben egyetértünk.

– Nem tudtam, hogy keresni fog, véletlen egybeesés, hogy a fiam a szerdai Hócipőben pont erről írt s idézi, hogy a kemény mag hosszú percekig kórusban azt kiabálta az Újpestnek, hogy „kurva gyenge, kurva gyenge...!” A fiam kiírta a csapat összeállítását és hogy ne kelljen a nevekkel bajlódnia, elmondanám poszt szerint a nemzetiségüket: szerb, koszovói, észt, mali, szerb, szerb, kameruni, nigériai, magyar, szerb, elefántcsontparti. Érthetetlen, hogy mire számított az újpesti kemény mag, hogy jön majd nyolc tolmács és fordítja a játékosoknak, hogy mit kiabál a közönség? S még mosolyogtak is hozzá, mert azt hitték, hogy buzdítás. Tehát amiről beszélünk, ezek nem igazi futballmeccsek. Egyrészt a tulajdonosok játékpénzt költenek, szinte mind közpénz és nem igazi, hiszen a köztévé is sokszorosan túlfizeti a közvetítéseket, másrészt akiknek a kritikát szánják, azok egy félév múlva már máshol lesznek. 

– Ebből a vetületből gyakorlatilag az is kérdéses, hogy van-e nemzeti futball?

– Az akadémiákról kijövő tehetségeknek esélyük sincs 19-20 évesen bekerülni, helyette szürke légiósok nevét próbáljuk reménytelenül megjegyezni. Amikor hatvan éves volt a Koós Jani, aki az ország talán első számú Fradi-drukkere volt, akkor Lipcsei és Dragóner köszöntötte a Fraditól. Amikor hetven éves lett, akkor is a Lipcsei és a Dragóner köszöntötte. 

– Most mi történt Újpesten?

– Ez a belga, aki takaréklángon tartja az Újpestet, komoly pénzt nem áldoz rá, lényegében arra vár, hogy a NER megvegye tőle is a csapatot. Ez tervben is volt, amennyire tudom megállapodtak hétmilliárd forintban, csak közbejött a háború és az infláció, ami még korábbi. S ami eddig nem fordult elő, le kellett állítani néhány komoly beruházást és ezáltal nem maradt pénz az Újpestre. Ezért őrjöng a volt polgármester úr, mert ha lett volna pénz, nem vegetál tovább a csapat. 

– Pedig amennyire tudom, igen nagy múltú klubról lenne szó, s a vegetálás már csak a neve miatt is méltatlannak tűnő.

– Ez a mostani NB1 egyébként is egy vicc. A futball alapvető szabálya, hogy csak olyan csapatokba fektetnek, ahol komoly múltja van a focinak, illetve ahol közönség van. Ilyennek kéne lennie például a Diósgyőrnek. Jelenleg a leggazdagabb csapat nemzetközi szinten a Newcastle, ami egy angliai bányász- és kohászváros. Miért ezt vette meg a szaúdi koronaherceg? Mert állandó ötvenezres közönsége is van. A futball ugyanis olyan, mint a kabaré, közönség nélkül nem létezik. Ezt Magyarországon sikerült megvalósítani, ugyanis jelenleg a Mezőkövesd, a Kisvárda és a Felcsút is NB1-es a 12 csapat közül. A három városnak van összesen 32 ezer lakosa, semmilyen futballmúlttal nem rendelkeznek, de a Seszták, a Tállai és a Mészáros csapata. Miközben olyan százezres városoknak nincs önálló NB1-es focicsapata, mint Miskolc, Győr, Pécs, Nyíregyháza vagy Szeged. Bár ez utóbbit pár éve kapta meg egy püspök új stadionnal, hátha felimádkozza őket. 

– Mintha Árpáddal nem a ló, hanem a lósport jött volna be és ami kizárólag a konzervatív-jobboldali politika kiváltsága kötelessége, tulajdona lenne. Mi lehet az oka ennek a masszív feudális tulajdoni gőgnek?

– A magyar futballba 2010 óta öntik a pénzt, de az utánpótlásba kéne és nem ebbe a szedett-vedett NB 1-be, legalábbis arányaiban sokkal kevesebbet. El tudom képzelni, hogy ma többen néznek Freiburg, Union Berlin és Lipcse meccseket öt magyar miatt, mint a fél NB 1-ét. A válogatott viszont nagyon szép eredményeket ér el, Marco Rossi ugyanis egy kiváló szakember. A Fradit is Rebrov hozta fel, ugyanis ez egy szakma. De ott a vezetés is elég profi. A pénzt persze önthetnék az Újpestbe is, de most éppen nincs mit és ott egy zsarolási helyzet jött létre. 

– Wintermantel esetében erősen kérdéses, hogy a sport iránti szeretet, a tulajdonosi gőg vagy a bukott polgármester sértettsége mondatta-e vele, amit? Már nem az első alkalom, hogy finoman szólva sem szalonképes ordenárésággal, rasszista felhanggal teszi. Mi értelme ennek?

– Érdekes a kérdés, amint a válasz is kétélű. Bencsik Gábor ugye úgy nyilatkozott nemrég, hogy túl sokat hazudik az állami tévé. Bencsik András nehezményezte az OMSZ vezetőivel szemben alkalmazott szankciót. Cser-Palkovics András, Fehérvár fideszes polgármestere erős kritikával illette az önkormányzatok magukra hagyását. Mindebből sokan azt a véleményt fogalmazzák meg, hogy valamifajta kritika kezd a kormányoldalon is kialakulni a Fidesz politikájával szemben, holott ezek csak a szabályt erősítő kivételek. Télikabát úr bejegyzéséből is téves következtetést vonnak le. Ő az őrjöngésében valahogy úgy fogalmazott, hogy azért nincs pénz, mert tisztázatlanok a viszonyok. Ebből következően a tisztázott viszony az lenne, ha egy NER-lovag végre közpénzből megvenné az Újpestet. Mert saját pénzből úgy tűnik, senkinek nincs szándékában.  

– Említette, hogy a kabaré és a futball abban is hasonlít, hogy nem létezik közönség nélkül. Ön és alkotótársai mégis új, élőműsoros előadással jelentkeznek – mi motiválta most, amikor nagyon nehéz bármit is mondani, sőt, az ellenzék is finoman szólva keresi az útját? Van mit mondani?

– Ebben az országban nagyon komoly ellenzék él, amit az ellenzéki pártok nem tükröznek vissza, áprilisban gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint most az Újpest. Egyelőre óvatosak vagyunk, az Angyalföldi hetest úgy hirdettük meg, hogy a 13. kerület olyan feledhetetlen művészeivel szeretnénk foglalkozni, akik ma nincsenek köztünk. Olyan kollégáinkkal, mint Bajor Imre vagy Déri János és a fellépők is mind olyanok, akik a kerületben éltek vagy élnek hosszú idő óta, mint Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Heilig Gábor és jómagam, vagy itt dolgoznak, mint Para-Kovács, Selmeczi és Havas Henrik. S bekapcsoljuk Bazitáról Verebest. Itt rengeteg művész, színész, költő, alkotó élt s bőséggel vannak olyan történeteink róluk, amiket örömmel mesélünk el. Aztán ahogy a közönség érdeklődése formálja, természetesen úgy foglalkozunk a mával is október 30-án, a Radnóti Miklós Művelődési Központban.