Felcsuti Péter: a Matolcsy-ügy nem szakmai hiba, hanem bűnügy

„Nem állítottam többet annál, hogy korai temetni a Fideszt”

Nagy visszhangot váltott ki Felcsuti Péter Facebook-bejegyzése, amelyben kétségbe vonta azt a sokak által hangoztatott állítást, hogy a Fidesz politikai értelemben végleg megszűnt volna kormányzóképes erőként. A közgazdász hangsúlyozta: nem arról beszélt, hogy a párt rövid időn belül visszatérhetne a hatalomba, hanem arról, hogy a történelemben számos autoriter rendszer és vezető mutatta meg, hogy politikai visszatérésre mindig van esély.

Mint mondta, túl erősnek érezte azt a kategorikus kijelentést, hogy „a Fidesznek vége van”, ezért pusztán óvatosságra intett. Felcsuti szerint félreértés lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy rokonszenvet táplálna Orbán Viktor vagy a Fidesz iránt. Úgy fogalmazott: az elmúlt másfél évtizedben tett közéleti megszólalásai alapján nehezen lenne hihető, hogy bármiféle politikai közösséget vállalna az egykori kormánypárttal.

A beszélgetésben külön kitért arra is, hogy a magyar közéletben sokan még mindig kizárólagos politikai lojalitások mentén gondolkodnak. Szerinte az elmúlt tizenhat év egyik következménye, hogy az emberek megszokták: valaki vagy „ide”, vagy „oda” tartozik, és nehezen fogadják el a független véleményalkotás lehetőségét. Felcsuti ezzel szemben azt vallja, hogy egy értelmiséginek joga és kötelessége önállóan gondolkodni, még akkor is, ha véleménye olykor szembemegy az aktuális közhangulattal.

Noha támogatja a politikai változást és örül annak, ami az országban jelenleg zajlik, úgy véli, ez nem jelentheti a kritikai gondolkodás feladását. Kiemelte: az Orbán-rendszer lebontásának történelmi feladata most valóban az új kormányra hárul, de ez nem zárja ki annak vizsgálatát, hogy a korábbi hatalmi struktúrák milyen formában élhetnek tovább.

Szociáldemokrácia, gazdasági törékenység és a béremelések ára

Felcsuti a Népszavában megjelent közös publicisztikájuk kapcsán arról is beszélt, hogy hosszabb távon szükség lenne egy hiteles szociáldemokrata politikai formációra Magyarországon. Ugyanakkor egyelőre nem látja annak szervezeti, politikai vagy személyi feltételeit. Azokat az erőket, amelyek magukat szociáldemokrata orientációjúnak tekintik, jelenleg szétesettnek és kaotikusnak nevezte.

Szerinte a következő néhány évben ez a kérdés másodlagos, mert az ország elsődleges feladata az Orbán-rendszer lebontása és Magyarország nyugati orientációjának helyreállítása. Ebben a történelmi helyzetben nem egy új ellenzéki párt felépítése a legfontosabb, hanem az intézményrendszer stabilizálása.

Az új kormányról pozitívan nyilatkozott. Bár nem ért minden döntéssel egyet, azt mondta: annak a másfél hónapnak a tükrében, ami eddig eltelt, a kabinet teljesítményének jelentős részét rendben lévőnek tartja. Külön említette az alkotmánymódosításokat, amelyeket fontos lépéseknek nevezett, még akkor is, ha bizonyos részletekkel kapcsolatban fenntartásai vannak.

A volt bankszövetségi elnök élesen bírálta ugyanakkor Orbán Viktor gazdasági örökségről szóló értékelését. Elismerte, hogy az egykori miniszterelnök kivételes kommunikációs képességgel rendelkezik, és rendkívül meggyőzően tud részigazságokat teljes igazságként bemutatni, ám szerinte a gazdasági mérleg sok ponton súlyosan torzított.

Úgy látja, az Orbán-kormány által felrajzolt sikeres gazdasági modell valójában jelentős regionális lemaradást, romló társadalmi mutatókat és törékeny pénzügyi helyzetet hagyott maga után. A bérek emelkedésével kapcsolatban különösen kritikus volt. Arra figyelmeztetett, hogy tartós gazdasági növekedés nélkül a jelentős béremelések nem fenntarthatók.

Felcsuti szerint problematikus, ha egy stagnáló gazdaságban érdemi teljesítménynövekedés nélkül emelkednek a jövedelmek, mert ez hosszabb távon inflációs nyomást vagy a beruházási kedv további gyengülését okozhatja. Bár jelenleg az emberek megtakarítanak, és a pénz nem áramlik vissza teljes mértékben a fogyasztásba, ez csak átmenetileg tompítja a kockázatokat.

A forint erősödését és a külföldi befektetői bizalom javulását kedvező fejleménynek nevezte, ugyanakkor óvatosságra intett. Szerinte a piacok jelentős részben megelőlegezett bizalmat szavaztak az új kabinetnek, de a magyar gazdaság állapota továbbra is sérülékeny. A stabil árfolyam fennmaradásának feltétele, hogy valódi gazdasági teljesítményjavulás következzen be, és megerősödjön a vállalkozói szféra bizalma is.

Úgy vélte, ha az új kormány kiszámítható és hosszabb távon is megalapozott gazdaságpolitikát folytat, a forint tartós stabilizációja sem elképzelhetetlen, ám ellenkező esetben az árfolyam gyengülése szinte elkerülhetetlenné válhat.

„A Matolcsy-ügy nem szakmai hiba, hanem bűnügy”

A beszélgetés egyik legerősebb állítása a Magyar Nemzeti Bank korábbi működésére vonatkozott. Felcsuti szerint a Matolcsy György nevével fémjelzett időszakban olyan mértékű visszaélések történhettek, amelyek nem egyszerű szakmai hibák kategóriájába tartoznak.

A közgazdász úgy fogalmazott: a fehérgalléros bűnözés természetéből fakadóan az ilyen ügyek felderítése és bírósági lezárása hosszú éveket vesz igénybe, még akkor is, ha a hatóságok lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Bár korábban hét évet említett szimbolikus időtávként, most abban bízik, hogy három-négy éven belül legalább jogerős ítéletek születhetnek az ügyben.

Szerinte különösen súlyos kérdéseket vet fel az MNB-alapítványok ügye és a jegybank ingatlanpiaci befektetési gyakorlata, amelyet teljesen idegennek nevezett egy központi bank alapfeladataitól. Úgy látja, a Nemzeti Bank pénzét olyan módon költötték, mintha magánvagyon lenne, miközben a működés mögött sem világos gazdasági koncepció, sem legitim jegybanki logika nem látszott.

Felcsuti ugyanakkor nemcsak Matolcsy felelősségéről beszélt. Megjegyezte: nehezen hihető, hogy az akkori pénzügyminiszterként dolgozó Varga Mihály ne tudott volna arról, mi zajlik a jegybankban. Még ha közvetlen jogi felelősség nem is állapítható meg, erkölcsi értelemben szerinte az akkori politikai vezetés több szereplője sem mentesíthető.

A korábbi jegybankelnök egykori szerepének értékelésében is kritikus volt. Nem osztja azt a véleményt, hogy Matolcsy „megmentette” volna a magyar gazdaságot, inkább arra emlékeztetett: a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása jelentős egyszeri forrást biztosított a költségvetésnek, de ennek ára hosszú távon a nyugdíjrendszerbe vetett bizalom megrendülése lehetett. Szerinte az utolsó években a jegybank működése egyre inkább kontrollvesztetté vált, és olyan pénzügyi gyakorlat alakult ki, amelynek következményeit a következő években kell majd feltárni.