Fleck Zoltán: totálisan romokban a magyar kormány és a Fidesz morális állapota

Egyre dagad a botrány, miután kiderült, hogy Novák Katalin kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon volt igazgató-helyettesének, akit elítéltek, mert részt vett a volt igazgató pedofil ügyeinek az eltussolásában. De vajon tud-e ez az ügy politikai irányultságtól függetlenné válni? 

Nyilván nem, mert maga az alapügy is politikai természetű. Maga a kormánypárt, a Fidesz tette a gender-kérdést, a szexualitást, a gyermekek molesztálását, a családot, tehát a privát szférának egy jelentős részét politikai termékké. Az egészet politikai ideológiává transzformálta. Novák Katalint - mint a családi értékek megtestesítőjét - éppen azért tették a köztársasági elnöki pozícióba, hogy ezt a politikai ideológiát közjogi szintre emelje. A kegyelmi döntését sokan azért tartják botrányosnak, mert ezzel lényegében lelepleződött a hazugság és a képmutatás. Magyarán velejéig politikai természetű ez a dolog. 

Mégis, miért verte ki a biztosítékot ennyire a közvéleményben, valójában hogyan gondolkodnak a magyarok erről a kérdésről?  

Azt nem tudom, hogy általában a magyar emberek véleményéről tudunk-e beszélni, de azt igen, hogy a pedofília, a bizonyított pedofília, annak pedofília elősegítése, ráadásul egy olyan környezetben, ahol a gyerekek ki vannak szolgáltatva, mert zárt oktatási intézményről van szó, minden normális érzésű ember számára különösen kegyetlen dolog. Minden jóérzésű ember morálisan és jogilag is súlyosan elítéli ezt. A kegyelmi döntés azt jelenti, hogy a kegyelem adója valamilyen formában, valami ok miatt, amit nem fedett fel, megbocsát, vagy legalábbis eltekint a büntetéstől. Nagyon régóta tudjuk, olyan esetekben, amikor morális felháborodás alakul ki egy bűncselekmény elkövetésekor, akkor a büntetés bizonyosfajta megtisztulást, egyfajta lelkesültséget okoz abban az értelemben, hogy helyreáll a kollektíva morális rendje, ha a büntetést kiszabják, és az, aki súlyos bűncselekményt követett el, valóban megszenvedi miatta. Itt a politikai kicsorbult. Azt gondolom, hogy nem a magyar emberek, hanem általában a modern ember súlyosan reagál a pedofília kérdésére.  

A Fidesz meg is zavarodott, nem is tudott mit mondani. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója csak annyit tudott hozzátenni: „ez egy több mint 30 éves alkotmányos eljárás, de ha erre van módosítási szándék, érdemes felülvizsgálni és beszélni róla”. 

Hülyeség azt mondani, hogy ez egy alkotmányos eljárás. A kegyelmi jogkör ősi eljárás. Az uralkodónak méltányos okokból adnak lehetőséget arra, hogy ezt a kegyelmet gyakorolja, ha olyan körülmények merülnének fel, hogy a büntetés végrehajtása súlyosabb kárt okozna az elkövetőnek, vagy a környezetének, mintha elengednék, egyébként pedig nem veszélyes a társadalomra. Itt mégis csak arról van szó, hogy egy jogerős bírósági döntéssel szemben áll egy elnöki döntés, ezért az indoklási kötelezettség nagyon erőteljes. Ráadásul nagyon meg kell gondolni, hogy milyen viszonyban van a jogerős bírtósági döntés indoklásával. Ha jól tudom, itt a jogerős bírósági döntés indoklása nagyon súlyos, a személyben meglevő elemeket tárt fel, amire hivatkozhatna az elnök. Nem véletlenül nem hivatkozott semmire. Azok nagyon gyenge érvek lennének. Vagyis létezik ez az intézmény, csakhogy a kegyelem nagyon érzékeny, éppen a hatalommegosztás szempontjából. Volt korábban egy másik, a Budaházy-féle, szintén botrányos kegyelmi döntés. Őszintén szólva nagyon jól látszik ezekből a döntésekből, hogy az elnök nem független és politikailag pártos. Mind a két esetben a politikai központhoz közelálló bűnözőnek az elengedéséről volt szó. 

Aztán jött a szokásos Fidesz-mantra a dollárbaloldalról, amihez Kocsis Máté annyit tett hozzá: „a kegyelmezési jog kizárólag az államfőt illeti meg, függetlenül attól, hogy külön-külön egyetértünk-e vele vagy sem”. De elég ez most a népharag visszaverésére? 

A helyzet az, hogy az egész súlyos mellébeszélés. Még azt sem gondolom, hogy tudatosan, de végül még akár kapóra is jöhet nekik ez az ügy. Tulajdonképpen ami igazán botrányos, az a kötelezettségszegési eljárás, ami a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása miatt következett be. De ez a dolog eltereli a figyelmet róla. Ugyan okozhat politikai kárt, hordozhat kockázatot, de egyébként azok a mindennapi szégyenek, mint Svédország NATO-csatlakozásának halogatása, vagy a kötelezettszegési eljárásról hozott európai döntések okoznak súlyos presztízsveszteséget az országnak. A média láthatóan mégis ezzel a teljesen szerencsétlen, borzasztó dologgal foglalkozik. Nem baj, mert ez tényleg morális felháborodásra ad okot. Őszintén szólva, a magyar kormány és a Fidesz morális állapota totálisan romokban hever. Igaz, nem a mostantól, hanem nagyon régóta. Ez a pedofilbotrány nagyon szimbolikus eleme ennek a morális kérdésnek. 

Ha úgy érzi a kormánypárt, hogy túl sok kárt okoz neki a kegyelmi botrány, lesz annak következménye? Akár bele is bukhat Novák Katalin, vagy Varga Judit volt igazságügyi miniszterként?

Szerintem Orbán Viktor úgy gondolkodik, hogy az nagyobb vereség lenne, ha az általa odarakott kádereket kell elmozdítani. A köztársasági elnök elmozdítása nem olyan egyszerű, még akkor sem, ha a parlament kormánypárti többsége bármit megtesz, amit kérnek tőle. De nem hiszem, hogy ennek ilyen következménye lenne. Majd kiraknak többmilliárd forintért néhány óriásplakátot arról, hogy a köztársasági elnök mennyire rendes ember. Én szkeptikus vagyok abban, hogy bármilyen közvélemény, vagy véleményáramlás olyan következménnyel járna, hogy Orbán elmozdítja az embereit. Azt gondolom, minél jobban kiabál az ellenzék, annál kevésbé lesz következménye ennek a dolognak. Tudom, hogy most nem elsősorban az ellenzék, hanem a civilek és a közvélemény az érdekes, de a fideszesek majd mérni fognak valamit, és kitalálnak egy ellenkampányt, amivel megpróbálják a pedofíliát a liberális baloldalra, vagy az Európai Unióra, a nyugati kultúrára átfazonírozni. A köztársasági elnököt valószínűleg majd kimenekítik ebből a helyzetből. Még nem tudom hogyan, de a képmutatásnak nincsen határa, hazugság, képmutatás, csalás, bármi lehet. 

Jogszociológusként, jogászként hogyan látja, az elnöki kegyelem, mint jogi eszköz felülvizsgálatra szorulna? 

Abszolút. Egyrészt kötelezővé kellene tenni az indoklást. Ugyan most sincs kizárva, hogy az elnök indokolja a döntését, de nincs jogi kötelezettsége arra, hogy megtegye. Átláthatóvá kellene tenni a döntést, és alkotmányos szinten meghatározni kicsit pontosabban, hogy milyen esetekben lehet kegyelmi jogkört gyakorolni. Ezek a jogi válaszok. Szociológiai értelemben pedig azt kell mondanom, teljesen értelmetlen gondolkodni bármiben is jogilag, ha nincs elválasztva egymástól a két hatalmi ág és a köztársasági elnök egyáltalán nem független a kormányzattól. Mivel nincs hatalommegosztás, nagyon kétséges, hogy bármi elérhető-e. Ameddig a köztársasági elnök és a parlamenti többség a kormányfő egyszerű eszköze, addig semminek nincsen értelme.