Forgandó a hadiszerencse?
A biztonságpolitikai szakértő szerint aligha fordítható meg az ukrajnai hadihelyzet néhány rakétavetővel, pár millió tüzérségi lőszerrel, újabb tankokkal. Kaiser Ferenc, szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense úgy látja, hosszan elhúzódó háborúra kell készülni. Annak ellenére is, hogy Antony Blinken amerikai külügyminiszter kedd reggel váratlanul Kijevbe érkezett, hogy megnyugtassa az ukránokat az Egyesült Államok folyamatos támogatásáról, és bejelentette újabb fegyverek szállítását is.
Csak a fegyvereken múlik a háború további sorsa?
Nem valószínű. Nem puskákon vagy ágyukon múlik az ukránok hadiszerencséje a fronton. Ahhoz a Nyugat nem tud elég támogatást adni. Ha valamilyen csoda folytán mégis minden ukrán katonát a legkorszerűbb fegyverekkel látnának el, akkor is van még egy probléma: az emberhiány. Nagyságrendileg három és félszer annyi katonája lenne Oroszországnak, ha elrendelné a teljes mozgósítást. Jelenleg majdnem kétszer annyi embert veszítenek a fronton a támadók, de csak akkor remélhetnének a hadihelyzetben fordulatot az ukránok, ha ez a szám háromszorosára nőne. „Élőerővel” nem tarthat lépést a jóval kisebb Ukrajna.
A nyugati országok, hogy gyengítsék a támadót, már több mint egy tucat szankciós csomagot vezettek be Oroszországgal szemben, és szinte felfoghatatlan összegű anyagi támogatást nyújtanak Ukrajnának. Miért nem látszik ez a harcmezőn?
Az oroszoknak is vannak támogatóik. Mindenekelőtt Kína, ahonnan komoly segítséget kapnak, de említhetjük Iránt, Észak-Koreát is. Amíg ők segítenek, addig Moszkvának nem lesznek eszközgondjai. Putyin amúgyis minden olyan ipari üzemet a katonaság igényeinek kielégítésére állított át, ahol erre lehetőséget kínálkozott.
Mennyiben tekinthető hagyományos háborúnak, ami Ukrajnában folyik?
Hagyományos is, meg nem is. Bevetnek egymás ellen rakétákat, drónokat, ugyanakkor a háború igazi csatái a lövészárkokban folynak. Területet elfoglalni vagy megtartani csak lövészkatona tud, és ez nem változott az első világháború óta. A gyalogosnak ott kell kuporognia, miközben záporozik rá a tüzérség pergőtüze, ha meg támadni küldik, el kell hagynia a fedezékét. Ez a része jottányit sem változott. A még több fegyver a gyalogosok hiányán nem segít. Egy másik szempontot is látni kell: a nemzetközi segítségnyújtásnak van egy olyan határa, amikor tekintettel kell lennie az oroszokra is. Az sem lenne jó a világnak, ha Putyin nyerne, az sem, ha veszítene. Ha az agresszor azt érzi, hogy a hadihelyzet számára annyira kedvezőtlenül alakul, hogy elveszítheti a hatalmát, vagy az országa tekintélyét, minden eszközt képest megragadni ennek elkerüléséért. A volt elnök és miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev szokott az atomfegyver bevetésével, atomcsapással ijesztgetni, de egy határon túl ezt már komolyan kell venni.
Hogyan ítéli meg a harci esélyeket jelen pillanatban?
A Krímről minden bizonnyal le kell mondaniuk az ukránoknak. Az eddig elhódított területeket annyira megerősítették az oroszok több rétegű lövészárok rendszerekkel, aknamezőkkel, tankakadályokkal, szögesdróttal, betonbunkerekkel, hogy az áttörésük most kilátástalannak látszik. A légfölény is az oroszok oldalán van és ezen az a néhány F16-os, amit hamarosan megkap az ukrán sereg, nem sokat tud változtatni. Összességében egyetlen fegyverből sem a legkorszerűbbeket adják át, mert azzal mindenki számol, hogy a harctéren maradó roncsokat alaposan „szemrevételezik” az oroszok is.
Az ukránok újabban az orosz hátországot támadják. Ez sem hozhat fordulatot?
Ezek csak tűszúrások. Komoly károkat nem tudnak okozni, a lakossági célpontokat nem fogják támadni, mert nem akarnak ők is a „tömeggyilkosok” kategóriájába tartozni. Ha elkezdenék lőni az orosz nagyvárosokat, az a nyugati támogatóknak biztosan nem tetszene, olyan károkat pedig amúgy sem tudnak okozni, mint amilyeneket az oroszok már eddig okoztak. Ha megtámadnák Moszkvát, vagy valamelyik nagyvárost, attól Putyin csak még jobban bedühödne, mozgósítana akár kétmillió katonát, akik szabadkézzel „agyonvernék” az ukrán hadsereget. Hárommillió négyzetkilométer Oroszország európai területe, nem lehet minden nagyvárost, fontos ipari létesítményt, olajfinomítót megvédeni a drónok ellen. Nincs ehhez elég korszerű légvédelmi rendszerük az oroszoknak sem, de erre az USA sem volna képes hasonló helyzetben. A „legértékesebb” ipari üzemeik amúgy is az Urál túlsó felén épültek.
Az oroszok el tudnák foglalni Ukrajnát? Eddig lényegtelen a megszállt területek aránya.
Az egészet biztosan nem akarják. A Fekete-tengeri partvidékre nem tudnának nemet mondani. Ha el tudnák foglalni Odesszát, Ukrajnát elvágnák a tengertől, ez még napirenden lehet. Mennyi a hódítás realitása? A Dnyeperig eljutni, a Krímet összekötő szárazföldet megtartani, Donyeck és Luhanszk megyék minél nagyobb területét megszerezni. Ez utóbbi helyeken már jószerével csak romok vannak, az élő emberek rég elmenekültek.
Hosszan tartó állóháborúra kell számítani?
Ez folyik már második éve, és még nem látszik a vége. Huszonegyedik századi technikával vívják a felek az első világháborút idéző lövészárok harcukat.
