Fürcht Pál szerint a politikai szálat sem engedték kivizsgálni az aranykonvoj ügyében
Hat órán át hallgatták meg Fürcht Pál lemondott főügyészt az aranykonvoj-ügy és lemondásának körülményei miatt zajló fegyelmi eljárásban. Védője, Horváth Lóránt ügyvéd a vizsgálóbizottsági ülés után ismertette a vallomás főbb állításait.
Horváth Lóránt szerint a meghallgatásról 23 oldalas jegyzőkönyv készült, és a helyszínen olyan iratokat is megismerhettek, amelyek között három tanúvallomás szerepelt. Az ügyvéd azt mondta, ezeket csak ott tudták tanulmányozni, de állítása szerint alátámasztották Fürcht Pál állításait - írja a 24.hu.
A vallomás egyik központi eleme az volt, hogy Fürcht szerint az aranykonvoj-nyomozás iránya beszűkült. A lemondott főügyész azt állította, hogy a Legfőbb Ügyészség az iratok tanulmányozása nélkül minősítette jogszerűnek az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársainak jelenlétét, és a nyomozásnak az elfogás jogszerűségének igazolására kellett volna irányulnia. Fürcht állítása szerint amikor felvetődött az AH-s kényszervallatás ügye, azt közölték vele, hogy ezzel nem kell foglalkozni.
Horváth ismertetése szerint Fürcht azt is el akarta érni, hogy hallgassák ki a Legfőbb Ügyészség vezetőit. A volt főügyész álláspontja szerint ugyanis a Legfőbb Ügyészség részt vehetett a rajtaütésben közreműködő hatóságok kijelölésében, és a nyomozás elején dönthettek arról is, kiket kell majd gyanúsítottként kezelni. Fürcht szerint az LÜ vezetői egyszerre lehettek az eseménysor potenciális résztvevői és a nyomozás irányítói.
A volt főügyész vallomásában arról is beszélt, hogy szerinte a politikai szint érintettségét sem vizsgálhatták. Állítása szerint a nyomozás alapján az volt látható, hogy 2026. március 3-án Orbán Viktor miniszterelnök feladatot adott a titkosszolgálatoknak az ukrán pénzszállítók elfogására, majd március 5-én a feljelentés és az ügyészi intézkedés rendkívüli gyorsasággal követte ezt. Fürcht szerint ez alapot adhatott volna annak vizsgálatára, volt-e közvetlen vagy közvetett utasítás, illetve kapcsolat a politikai vezetés, az AH, a titkosszolgálati vezetés, a NAV és a Legfőbb Ügyészség között.
Fürcht állítása szerint a bizonyítási lánc már a politikai szint előtt megszakadt: a politikai döntés után az AH és a titkosszolgálat által koordinált végrehajtás, majd a Legfőbb Ügyészség koordinációja és a nyomozási döntések következtek volna, de szerinte már az utolsó két láncszemet sem vizsgálták. Azt is állította, hogy Hajdu János volt TEK-vezér és Szathmáry István, az AH ezredese korai gyanúsítotti kihallgatása feloldotta az érintettek igazmondási kötelezettségét, ami szerinte akadályozhatta a nyomozás további menetét.
Horváth Lóránt szerint nem pusztán szakmai nézeteltérésről volt szó a nyomozó ügyészség és a Legfőbb Ügyészség között, hanem a nyomozás irányával kapcsolatos ellentétről. Az ügyvéd azt mondta, Fürcht állításait dokumentumokkal is alátámasztották, és indítványozták további „házi iratok” beszerzését. A vizsgálat folytatódik, Fürcht Pál jövő csütörtökön a bizottság kérdéseire válaszolhat.
