Gábor György: a Fidesz-hatalom a vallásból, a vallási érzületből politikai erőforrást csinált

„A magyar jövő őrzői az egyházak” – mondta Csák János, kulturális és innovációs miniszter az egyházi felősoktatási intézmények vezetői előtt tartott előadásában. Valóban az egyházak a magyar jövő őrzői?

Ez úgy, ahogy van hülyeség, hablaty. Egyrészt mi az, hogy „magyar jövő”? Valamikor volt ennek értelme, amikor egy nagyon jól definiálható mozgalomhoz kapcsolódtak az ilyen jelszavak. Azt, hogy magyar jövő, definiálni kéne, hogy ne értsük félre. Hiszen a magyar jövő része az európai jövőnek, az európai jövő része a világ jövőjének. Lehet, hogy ez Csák Jánosnak nem tetszik, de ez az ő privát ügye. Ha neki nem is tetszik, nyugodtan tudomásul vehetné, hogy Magyarország nem egy elszigetelt test a világban, és remélem, soha nem is marad az. Ez ugyanis nem szokott sok sikerre vezetni. Másodszor mi az, hogy „egyházak”. Maga a katolikus egyház – kezdjük mindjárt a legnépesebbel Magyarországon –, az nem a magyar jövőt őrzi. Semmilyen magyar jövőt nem őriz, még hogyha ennek az elhangzott mondatnak értelmet is tulajdonítunk. Katholikosz (catholicus), ez a szó azt jelenti: egyetemes. Tehát Jézus, és a jézusi értékrend nem nemzeti jövőket adományozott az emberiségnek, hanem a keresztény felfogás szerint az egész bűnös emberiséget váltotta meg a saját kereszthalálával. Ezért egyetemes ez az ügy, ami a katolikus megnevezésben is benne van. Ez nem nemzeti ügy. Aki nemzeti ügyet akar csinálni ebből, az éppen a lényegét nem érti ennek. Az egyház, és innentől kezdve mindegyik egyház – tehát nem csak a katolikusokról beszélek –, és mindegyik felekezet (tegyük ezt azonnal hozzá) azokat az értékeket őrzi, amelyeket ez a hagyomány öröknek tekint. Márpedig, ha a keresztény egyházakról, katolikusokról, a protestáns egyházakról, tehát a reformátusokról, az evangélikusokról stb. beszélünk, akkor ez az értékrend valamikor az időszámításunk szerinti I. század környékén, Jézus fellépésével bontakozott ki. Azután a következő évszázadokban, a korai kereszténység, az egyházatyák idejében lett olyan, amilyen, akkor vált olyanná a teológiai tanítás, a dogmatikai rendszer stb. amilyen. Ha jól tudom, akkor még nem volt magyarság. Mondjuk, Jézusnak a Hegyi beszéde nem a magyarság értékeit fogalmazza meg, és nem is a magyarságot szólítja meg, hanem minden embert. Magyart és olaszt, franciát és németet, és hottentottát. Mi az, hogy „egyházak”? Azért a kultúráért felelős minisztertől elvárom, hogy rögtön tegye oda az egyházak mellé, hogy felekezetek. Hiszen van zsidó felekezet is ebben az országban, és ez a felekezet történetileg is, kulturálisan is nagyon sok értékkel járult hozzá az egész magyar történelemhez, a magyar történelem megannyi pillanatához. Egy nemzet jövőjét pedig együttesen határozzák meg az egyházak is, de nem csak azok, hanem az egyházon kívüli emberek sokasága is. Akik ugyanolyan tisztességes, sőt, adott esetben néha – olvashatunk erről – tisztességesebb életet élők, mint olykor egyik, vagy másik egyházhoz, vagy felekezethez tartozó. Tehát ők is hozzájárulnak. Vagyis nem a hitvilág az, ami meghatározza majd a magyar jövőt. Csák János mondata egy primitív, az uralkodó ideológiának szolgai módon megfelelni akaró mondat, aminek se füle, se farka. Aki ilyeneket mond, az nem is tudja, mik azok az egyházak, felekezetek, mit képviselnek, csak hablatyol.

Csák János arról is beszélt, hogy a magyarság, mint keresztény nemzet történetét végigkísérte a hit, hogy az embert Isten saját képmására teremtette és ebből fakad méltósága. Ez határozza meg „életvilágunk programját”, és ez ad erőt, ha harcolni kell. Mi a csuda az az életvilágunk programja?

Ezek azok a szófoszlányok és szózuhatagok, amikkel a semmit próbálja valamilyen módon kitölteni. Ezért mond ilyen marhaságokat, amiknek semmi értelmük nincs. Ezek olyan marhaságok, amiknek tényleg semmi értelmük sincs azon kívül, hogy ilyen szófoszlányok kerülnek ezekbe a mondatokba. A magyar történelmet és minden más nép történelmét, az egész világ történelmét a hit épp úgy meghatározta, mint a tudás, a ráció, az erkölcshöz meg a joghoz való viszony.

Azért még ezeket a mondatokat is sikerült felülmúlnia: „a nemzet másik gyökere a sorsa, és az egyházak a magyar történelem során mindig ott voltak az élvonalban, amikor a nemzet konfliktusba keveredett vagy amikor építkezett. Politikai erők jönnek-mennek, de az egyházak állandók, és Magyarország nem létezik nélkülük.” Tényleg ennyire állandók voltak az egyházak? Miféle állandóság volt ez? 

Ez az idézet megint arról tanúskodik, hogy a miniszter semmit sem tud se a magyar történelemről, se az egyházak történetéről. Idézhetném csak úgy viccesen és játékosan a kultúráért felelős miniszter emlékezetébe – de valószínűleg ezt nem is tudja –, hogy például a Habsburg-időszak idején a katolikus egyház milyen politikai és hatalmi túlnyomást képviselt, vagy milyen nyomásnak felelt meg, és mit képviselt, de ezt nem teszem. Az a helyzet: nincs olyan, hogy egyház. Az egyházak folyamatosan szembenállnak önmagukkal is – erről szól a vallástörténet –, egymással is vitatkoznak, olykor egymást is üldözik. Példa erre a reformáció, ellenreformáció vitája. Vagyis Csák János mondatai történetileg megint csak teljesen üresek, semmit sem jelentenek, ugyanaz a szóhalmaz jellemzi őket, mint az előzőeket. A történelmen tételesen végig lehet menni, hogy mennyire nem úgy van, ahogy ő mondja. Az egyházaknak természetesen nagyon sok szerepük volt Európa vagy Magyarország történetében, ahhoz rengeteg pozitív dologgal járultak hozzá. Ugyanakkor nem csak azzal járultak hozzá. Tudnék példákat mondani, mondjuk az első két zsidótörvény megszavazása a XX. századi Magyarországon. Úgyhogy ezek a miniszter által mondottak tényleg üres, semmitmondó szólamok, és vallástörténetileg nem igazak. 

Miért erőltetik ennyire ezt az ideológiai vonalat? Ez lenne az új cél megint?

Ez tulajdonképpen már az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között érezhető volt, azóta csak erősödött. A Fidesz-hatalom a vallásból, a vallási érzületből politikai erőforrást csinált, politikai erőforrásként használja fel. Ennek nagyon sok oka van, és ezek az okok nagyon messzire vezetnek. Az egyik ok például az, hogy egy, a maga megszokott kereteiben működő normális demokráciában a hatalom mellett ott van az ellenzék, amely nem ellenségként, hanem ellenzékként egyfajta ellensúlyt jelenít meg az ellenzéki sajtóval, az ellenzéki politikával együtt, ami a törvényhozás épületében is megjelenik. A Fidesz ebből az ellenzékből, az ellenzéki sajtóból, minden ellenzéki megnyilvánulásból ellenséget képezett. A hitben való gondolkodás – ez nem azt jelenti, hogy ez rossz, vagy nem rossz, egyszerűen vallásfenomenológiai tény –, pontosan elvezethet a politikai fundamentalizmushoz. Addig nincs semmi baj, amíg azt mondom, hogy az én hitem az igaz hit. Azt nem mondhatom, hogy az én hitem csak 75 százalékig igaz. Minden hívő ember meg van győződve a saját hitének az igazságáról. De amikor én ezt a politikára rávetítem, akkor azt mondom, hogy én képviselem, az én politikai mozgalmam vagy pártom képviseli az abszolút igaz értéket, következésképp, aki velem szembenáll, engem kritizál, bírál, az nem lehet más, csak az ördög cimborája. Akkor azt diabolizálom, ellenséget látok benne. Mivel én képviselem az igaz ügyet az ellenséggel szemben, nekem mindent meg kell tennem, azaz minden megengedett, hiszen az ellenség mindenféle háttérhatalommal összeesküdve fellép az igaz üggyel, az országgal szemben. Vagyis felfüggeszthetők a törvények, a törvény szava és ereje is relativizálható azért, hogy én ezekkel leszámoljak, hiszen én vagyok az igaz ügy képviselője. Vagyis az ördögnek nincs helye, el kell tűnnie a színről. Ez az, amit minden autokratikus vagy diktatórikus rendszer megvalósít. Amíg azt mondom, hogy az én hitem az igaz hit, addig nincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor azt mondom, hogy az én hitem az egyetlen igaz hit, és ezt én univerzálissá, mindenki számára kötelezővé akarom tenni. Amikor univerzalizálom az egészet, ott kezdődik a politikai fundamentalizmus. Ehhez kell neki ez a hit. Ezért mondtam, hogy politikai erőforrásként használják a vallást, a vallási érzületet, meg a hitvilágot.