Gábor György: a világ lázasabban vallásos ma, mint a modern korban valaha

Természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni a Hamasz és az iszlám közé, aki ezt megteszi, az vagy nem ért a vallástörténethez, vagy valami hátsó szándék vezeti. De azt sem lehet mondani, amit egyébként sokan mondanak manapság, a Hamasz az iszlámnak csak valamilyen pervertált, elhajló ágazata, módja – magyarázta Gábor György. Ugyanis az a Korán egyik lehetséges értelmezése – tette hozzá a tudós. „Az iszlám épp úgy, mint a zsidó és a keresztény hagyomány, egy szent könyvből vezeti le önmagát. A saját hitfelfogása szerint Isten által kinyilatkoztatott szent könyvből. […] Ezeket a szövegeket az embernek azonban értelmeznie kell.” És abban a pillanatban, amint hozzálátunk az értelmezéshez, máris eltérő értelmezések születnek, születhetnek.

A beszélgetésben szóba került az a cikk, amelyet a vallásfilozófus írt, és amely szombaton jelent meg a Népszavában. Annak egyes kitételeit felidézve, Gábor György felhívta arra is a figyelmet, hogy bár a Hamasz hiteles muszlim hite megkérdőjelezhető, az már viszont nem, hogy terrorszervezet-e, hiszen az. A tudós idézett a Gázát uraló szervezet alapokmányából, amely 1988-ban született, majd 2017-ben kissé modernizálták, és amely egyértelműen emberellenes, zsidó- és Izrael-ellenes célokat tűz ki, továbbá határozottan vallási alapokon, a Koránon állónak identifikálta magát. 

Az iszlám szempontjából érzékeny kérdés az – folytatta –, hogy a sokat hallott dzsihádot miképp értelmezik. Vannak, akik ezt belső küzdelemként határozzák meg, azaz az embernek belül kell megvívnia a gonosszal folytatott küzdelmet, de vannak, akik az iszlám erőszakos követőivé válnak, ezt külső harcként értelmezik, és embertársaik ellen harcolnak, akár igyekeznek őket megsemmisíteni. „A külső dzsihád egy szent háború, amelynek keretén belül az igaz hitűek célja, hogy legyőzzék a hitetleneket, a gyaurokat. Ez alapvetően abból ered, hogy dualista, manicheus felfogás szerint két világot képzelnek el. Van a Dar al-Iszlám, ami az iszlám világa, és van a Dar al-harb, ami a háború világa” – ismertette a közel-keleti konfliktus szempontjából fontos világértelmezést. Értelemszerűen a Dar al-Iszlámba a világnak azon része tartozik, ahol már az Iszlám elvei uralkodnak, amelyet az igaz hitűek már meghódítottak, míg a Dar al-harb még a meghódításra vár, amely az igaz hitűek szent kötelessége.

Az iszlámnak ezen harcias értelmezése az, amely azonban kizárja a lehetőségét a Hamasszal kötendő alkunak. Az iszlám fundamentalista megközelítése nem ismeri a kompromisszumot, ahogyan a Hamasz sem, ezért a két állam megoldásban velük nincs értelme bízni – nyomatékosította Gábor György. Már csak azért sem, mert „a Hamasz értelmezése szerint ez a föld [Izrael és Palesztina vidéke] mindig is iszlám föld volt, szent földnek tekintik, ami a Hamasz chartájában is benne van”. A „mindig is” ebben az esetben azt jelenti – tette hozzá a vallásfilozófus –, hogy az iszlám időszámítás, azaz a vallás keletkezése óta, a VII. századtól.

„A zsidó-keresztény vagy nyugati vagy európai tradíció tulajdonképpen benne ringatózik két vagy három nagy ideában. Az egyik a 17. század csodálatos racionalizmus hagyománya, amely abból indul ki, hogy mindenre megtalálható a megfelelő, adekvát válasz, minden levezethető, minden értelmezhető. Csak a jó módszer birtokában kell elkezdeni gondolkodni. Ez egy gyönyörű szép hit, de nem ilyen egyszerű ezt beteljesíteni. A másik a felvilágosodás hite volt, amely szintén csodálatos hagyománya az európai gondolkodásnak és civilizációnak, amelyen belül azt gondolták, hogyha minden tudatlanság, vallás, sötétség, babona megszűnik, akkor egyszer csak világosság lesz, innen a név is. Kivilágosodott emberfők élnek majd, és mindent a tudás harmóniája és világossága tölt be. Ez sem lett igaz” – fejtegette Gábor György. A harmadik fontos tanítás pedig a szekularizáció gondolata. Ezzel kapcsolatban Peter L. Berger (osztrák és zsidó származású amerikai szociológus és protestáns teológus) állította azt a '70-'80-as években, hogy hamarosan a világot egészében a szekularizáció fogja jellemezni, amelynek jele az, hogy a fejlett országokban üresednek ki a templomok, és csökken a lelkészi hivatások száma, és így tovább. Viszont ugyanő kénytelen kelletlen a '90-es években megírta saját elméletének a kritikáját, mondván, a világ ma sokkal lázasabban vallásos, mint korábban volt.

Az európai gondolkodás ezen repedező alaptéziseit Gábor György azzal kapcsolatban ismertette, miért lehetséges az, hogy a nyugati világ ennyire megosztott a közel-keleti konfliktus megítélésében. És ha olyan egyértelműnek fest, hogy a Hamasszal éppúgy nem lehet alku, mint az ISIS-szel, miért erősödik meg Európa és Amerika nagyvárosaiban a zsidóellenesség, és miért szerveznek népes, nem egy esetben akár a Hamaszt is éltető tüntetéseket. „2001. szeptember 11-e óta egyértelművé vált, hogy a világ vallási, civilizatórikus törésekre szakadt szét, vallási, civilizatórikus konfliktusok hálózzák be” – jelentette ki Gábor György, ami abból is fakad, hogy a globalizációnak köszönhetően ezek a különböző civilizációk közvetlen fizikai kapcsolatba kerültek egymással, nem egyszer akár párhuzamos társadalmakat alkotva egymás mellett. A vallásfilozófus pedig arra is felhívta a figyelmet, hogy „minden civilizáció alapja, legmélye a vallás”. A vallásokból nőnek ki a civilizációk, a kultúrák, az értékrendek. A nyugatit pedig az jellemzi, és ez a probléma eredője Gábor György szerint, hogy az európai ember azt gondolja, előbb-utóbb minden más civilizáció az európaihoz fog majd felzárkózni, ez azonban egy illúzió, tévedés – véli a tudós.

A Klikk TV Mélyvíz című műsorát itt nézhetik meg.