Gábor György: ez itt  Orbán és a Fidesz eszmei, szellemi Trianonja

Építhet-e egyáltalán, és ha igen, miféle polgári társadalmat építhet a Fidesz az iskoláinkban most tanuló diákokkal Magyarországon?

A kiindulópont nem stimmel. Szó nincs arról, hogy itt polgári társadalmat építenének. Valamikor ez volt a mantra, ez volt a „duma”, de ez nem polgári társadalom. Amit a Fidesz célba vett, az minden tekintetben egy feudális cselédtársadalom. A tudásalapú társadalom – amiről ma az egész civilizált, polgári világ szól: a tudás, az információ birtoklása, a kompetenciaalapú oktatás – helyett itt munkaalapú társadalom van. A munkaalap azt jelenti, hogy Magyarország egy összeszerelőüzemmé alakul át. Olyanná, ahová a tudás egy részét, ami a munkához szükséges, behozzák, itt pedig a rabszolga munkaerővel végrehajtják az előírásnak megfelelő futószalag melletti műveleteket. Ez tehát egy cselédtársadalom, és létrejön egy olyan második proletariátus, amely ráadásul totálisan kiszolgáltatott, és most már nem csak az ide becsábított keleti multiknak, hanem az ide behozott keleti munkaerőnek is. Hiszen ismert körülmények között azokat hozzák ide be. 

Az oktatás nem segít?

Ugyanezt tükrözi az egész oktatási rendszerünk, minden ezzel párhuzamos benne. Az első lépés az volt, amikor a 18 éves iskolakötelezettségi korhatárt visszanyesték 16 évre. Azt se feledjük el, hogy most már nemcsak a felvételihez, hanem az egyetem elvégzéséhez sincs szükség idegen nyelv ismeretére. Egy olyan országban, mint Magyarország, ahol a magyar nyelv már Hegyeshalom és Záhony között sem elég, nemhogy a nagyvilágban. Itt egy olyan iskolarendszer jött létre, ahol annak, aki ebben tanul, abszolút nincs esélye arra, hogy megméresse magát a nemzetközi munkaerőpiacon. De a hátrányos helyzetből, vidéki, elmaradott térségből érkező fiataloknak sincs semmi esélyük arra, hogy utolérjék magukat. Sorstalanná váltak, sorstalanságra vannak ítélve. Ebben az oktatási rendszerben az ő életük öt-hat éves korukban eldőlt. Kész. Orbánéknak igazából az az érdekük, hogy egy olyan, tudás nélküli cselédtársadalmat tudjanak létrehozni, amely elszigetelt a világtól, nem képes hozzáférni az információhoz – és nem csak nyelvileg, mert nem tud nyelveket –, hanem oly módon is, hogy nem tudja, hogyan kell az információkat megszerezni. Nincs is rá igénye. A lakosság jelentős része a kormánymédia által teljesen lehülyített, agyonmanipulált, agymosott és ennek megfelelő az oktatási rendszer. Az elit a saját gyerekeit – a leendő arisztokráciát – persze kimenti abba a nyugati világba, amelyikről állandóan azt mondják, hogy haldoklik, meg beteg. Az ő gyerekeik Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban a legjobb pénzes egyetemekre kerülnek. Itt pedig a cselédtársadalom bővített újratermelése folyik.

De súlyosabb jelek is „megjelentek a falon”. Ma ott tartunk, hogy az Országgyűlés jóvoltából novembertől 16 éves kortól nagykorú kísérővel lehet vadászni, a 2023/2024. tanévtől, az ország 120 iskolájában új „honvédelem” tantárgy próbaoktatása kezdődik, amit katonák fognak tanítani – a meglévő, 125 iskolában folyó Nemzeti Kadét Program mellett –, és 5000 diákot vár ezen a nyáron Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a honvédelmi táborokba. Mindemellett a csütörtök este közzétett, kormányhatározat szerint 295 fővel szeretnék növelni az iskolarendőri állományt. Mindez milyen társadalom képét vetíti előre? 

Ez mind ugyanahhoz a történethez tartozik. Már megkezdődött az egész társadalom agyonmilitarizálása. A politikai verbalitás is ezt hordozta. Orbán több mint tíz éve mindenhol „győz”, mindenhová győzni megy, azt mondja, „legyőztük a brüsszeli bürokratákat”, vagy azt: „megküzdöttünk, megharcoltunk”. Ez a militáns szemlélet az, ami átmegy a maga praktikus gyakorlati részébe. Gyakorlatilag azokat a fiatalokat, akik itthon maradnak ágyútöltelékeknek képezik ki. Döbbenetes, hogy a XXI. században bandukolva, ahelyett, hogy nyelveket tanulnának, honvédelmi ismeretek vannak meg vadászat és katonai tábor. Ha valaki egy kicsit is ismeri a történelmet, pontosan tudja, hogy ugyanez volt a lényege az egész Mussolini-féle olasz fasiszta oktatáspolitikának, ahol a „testnevelés” egy külön kiemelt oktatási forma volt, és amely „testnevelés” egyúttal a katonai kiképzésnek volt az előszobája. Ez volt a belépő oda. Ennek hatalmas szakirodalma van. A Mussolini-féle fasiszta oktatási rendszernek a leképzése az, ami a tudást a militáns, katonai szemléletben ragadja meg, és nem a XXI. századi tudás- és információ alapú szemléletben.

Az így felnőtt gyerekek milyen társadalmat fognak majd felépíteni?

Ilyet. Pontosan ilyet. Ez a szándék is. Aki ebbe nem illeszkedik bele, nyilván el fog menni. A tehetségesek, a nyelveket beszélők nyilván elmennek. Bizonyos értelemben az, ami most itt zajlik, súlyosabb, mint Trianon, ez egy szellemi Trianon. Az, amit a hatalom itt végrehajt, egy olyan eszmei, szellemi Trianon, amelynek az lesz a vége, hogy az ország eszmeileg, szellemileg, tudásában, spirituálisan teljesen ki fog ürülni. Itt marad majd ez a teljesen lepusztult, militáns, vagy militarizált cselédtársadalom kiszolgáltatva, az ország pedig, mint negyedik, vagy ötödik rangú összeszerelő műhely. Ez a lényeg. Ezek sajnos teljesen összefüggő dolgok.

A társadalom pedig hallgat. Orbán 2021 februárjában a Kossuth Rádióban elhangzott egyik szózatában azt mondta: „nemzedékekben kell gondolkozni. Ennek első számú feltétele, hogy megszülessenek ezek a nemzedékek. A gyermek egy közjószág is, azon kívül, hogy saját személyes boldogsága minden szülőnek, egy érték. Akik ilyen életformát vállalnak, azokat támogatjuk.” Egyáltalán mondhat ilyet egy miniszterelnök?

Egy miniszterelnök a XXI. században persze, hogy nem mondhat ilyet. Csakhogy Orbán nem a XXI. században él, legalábbis az ő víziója nem XXI. századi, hanem a spártai, vagy inkább a középkori, a feudális cselédtársadalom világa. Szerintem egy felelős politikus már Szváziföldön sem mond ilyet, de itt másról van szó. Ráadásul árulkodó a dolog. Minden demokráciáról sokfélét állíthatunk, de ha komolyan vesszük a demokráciát, akkor egy dolog biztos, mégpedig az, hogy a demokrácia fő célja a közjó, a közjón való munkálkodás. Az pedig freudi módon is árulkodó, hogy Orbán nem a közjót, hanem a közjószágot tételezi. Tehát az új nemzedék számára nem a közjón kell dolgozni, hanem őket, mint közjószágot – felhasználható és felhasználandó termékeket – kell kezelni.