Gábor Zsazsa szellemében adott interjút a Bildnek Orbán

Meglepő, de cseppet sem mulatságos interjú jelent meg hétfőn a legnagyobb német bulvárlapban, a Bildben (magyarra átültetve a kormányfő honlapján itt olvasható). A beszélgetésben Orbán Viktor már a hétvégi Prigozsin-féle puccsra/felkelésre/ki-tudja-mire is reflektál, kifejti a véleményét a háborúról, annak lehetséges végkimeneteléről, illetve a migrációról és a német politikáról is. Eközben bombasztikus kifejezésekkel, megfogalmazásokkal, sőt, nézetekkel is előáll. Szent-Iványi István külpolitikai szakértővel beszéltük át az interjút, elsősorban annak a háborúval kapcsolatos részeit.  

Elsőként érdekes megvizsgálni, mi lehetett a célja Orbánnak magával az interjúval, már csak azért is, mert nem arról híres, hogy csak úgy, üptre szóba állna szabadon kérdező – azaz nem mikrofonállványként szolgáló – profi újságíróval. Orbán ritkán ad a (nemzetközi) sajtónak interjút, nagyon meggondolja, hogy kinek, mikor, hogyan nyilatkozik – értett egyet Szent-Iványi, aki szerint persze nem véletelen a mostani választása. Németországban a Bild a legolvasottabb bulvárlap, s ezúttal a célközönsége elsősorban a szélesebb német közvélemény volt. Nem véletlen, hogy sokszor ki is tér – például a migráció kapcsán – a német szempontra, s reakciókra. Orbán persze már évekkel ezelőtt elmondta: „a magyar diplomáciának van egy tájékozódási rendszere: Sztambul, ahogy régen nevezték Isztambult, Moszkva és Berlin, ezen három város vonzáskörében éli Magyarország az életét”, most pedig ezek közül a német folyamatok befolyásolását próbálja elérni. Ugyan valószínűleg ő is úgy értékeli, hogy a jelenlegi kormányra nem tud befolyást gyakorolni, de reménykedik egy jövőbeni CDU-AfD koalícióban, s ezt is szem előtt tartotta a választásánál – magyarázta az elemző.

Ami pedig magát az interjút, annak a tartalmát illeti. „Az szándékosan provokatív, egyfajta politikai Gábor Zsazsa-i felfogású, mondván, mindegy mit, de beszéljenek róla” – fogalmazott Szent-Iványi. Emellett az interjúalany katatón módon ismételget olyan fogalmakat, mint a béke, a tűzszünet, s állandóan vissza-vissza is tér ezekre – mutatott rá.

„Orbán többször is őrületes önellentmondásba keveredik magával” – ez az elemző egy további sommás megállapítása. Erre számos példát is felhoz.

Ukrajna nem szuverén – Ukrajna nagy és büszke nemzet. Az interjú egy pontján Orbán azt állítja, hogy „Ukrajna már nem szuverén ország. Nincs pénzük, nincs fegyverük. Csak azért tudnak továbbra is harcolni, mert mi támogatjuk őket. A Nyugat támogatja őket. Ezért akkor lesz béke, amikor az amerikaiak úgy döntenek, hogy ők békét szeretnének”, majd az interjú későbbi részében már azt fejtegeti, hogy „Ukrajna egy nemzet, egy ország, és joguk van a saját jövőjükről dönteni, hogy akarják-e folytatni a háborút, vagy nem”. Szent-Iványi emlékeztetett arra, hogy Orbán nem először beszél ilyen dehonesztálóan Ukrajnáról, emlékezzünk csak arra, amikor azt mondta, szerinte Putyin elérte, hogy „Ukrajna most Afganisztán, senki földje”.  Ezúttal is megismételte az akkor óriási viharokat kavart kijelentését, ráadásul egy nem stimmelő érveléssel. Ugyanis kifejtette, hogy ha nem adnának fegyvert Ukrajnának, akkor az már nem is lenne – „ezzel szemben egy ország nem attól szuverén, hogy kap vagy nem fegyvereket, hiszen például a II. világháború alatt Anglia is kapott amerikai fegyvereket, mégsem kérdőjelezte meg senki a szuverenitását” – szögezte le Szent-Iványi. Arról pedig már végképp nem is szólva, hogy Orbán azt állítja, Ukrajnának kell eldöntenie, mit választ, békét vagy harcol tovább – miközben egy másik ponton ennek teljesen ellentmondva, azt fejtegeti, hogy csak az Egyesült Államok tud békét kötni az oroszokkal Ukrajnában. 

Az információszerzés kérdése a puccs idején. Az önellentmondás egy további példáját produkálta Orbán a hétvégi oroszországi fejleményekkel kapcsolatban – hozott fel egy további példát Szent-Iványi. Orbán ugyanis azt állítja, hogy nincsenek közvetlen információi, s hogy a magyar hírszerzésre támaszkodott, hiszen a kérdésre, mit hallott Oroszországból, ahol jók a kapcsolatai, az válaszolta, hogy „Nem, nekünk hírszerzési szolgálataink vannak. Ők mindennél megbízhatóbbak” – ezzel szemben ugyanezen a hétfői napon a külügyminisztere, Szijjártó Péter Luxemburgban azzal állt elő, hogy a hétvégén telefonbeszélgetéseket folytatott Denis Manturov orosz miniszterelnök-helyettessel, valamint Szergej Lavrov orosz és Szergelj Alenyik belorusz külügyminiszterrel, s mindenkinél hamarabb ismerte meg a Prigozsin-Lukasenka megállapodást. „De persze másfél napig szépen lapítottak, meg sem szólaltak – a kérdés már csak az, melyikük nem mondott igazat, s valójában milyen forrásai vannak Orbánnak” – vonta le a következtetést Szent-Iványi István.

A Putyin-kapcsolat vetületei. Az elemző azt is felhozta, hogy milyen elismerően beszél az interjúban Orbán Putyinról. Ez persze nem új dolog, de a jelen történések fényében azt mondani, hogy nem gyengült meg és hogy marad elnök 2024-ben is – nos, ez nagyon szembemegy a szakértők véleményével, akik szerint gyengült az orosz elnök. „Ez inkább tűnik egy orbáni hűségnyilatkozatnak” – mutatott rá. 

Ezen túl, Orbán nemmel válaszolt a kérdésre, elfognák-e vajon nemzetközi elfogatóparancs alapján Putyint, ha Budapestre jönne, s – igen faramuci érveléssel „alátámasztva” véleményét – azt közölte, hogy nem tartja háborús bűnösnek az orosz elnököt, „Mert háború van. A háborús bűnökről a háború után beszélhetünk”. Szent-Iványi szerint ez a jogászkodás mögé bújás tipikus esete, holott ezúttal politikai és erkölcsi kategóriáról van szó. Ugyan amíg nincs ítélet, az ártatlanság vélelemének az elvét kell figyelembe venni, de már többszörösen vádat emeltek Putyin ellen, s mindannyian láttuk, mi történt Bucsában vagy Irpinyben, ahol civil célpontokat támadtak az orosz seregek. „A támadásért Putyin politikai és erkölcsi értelemben egyértelműen felelős. Önmagában egyébként már az is háborús bűnnek számít, ha kiprovokálatlanul agressziót követ el egy ország bármely más ország ellen” – fejtette ki.

Orbán és az ő jóslatai. Orbán nagyon magabiztosnak mutatta magát az interjúban, azt állítva, hogy eddig minden jóslata bejött, s példaként hozta fel erre a berlini fal leomlását – állt elő egy újabb „érdekességgel” Szent-Iványi. Mint megjegyezte: ezzel szemben, sehol nem lehet fellelni utalást arra, hogy ő valaha is megjósolta volta a berlini fal leomlását. „Az elmúlt időszakban ráadásul egyetlen jóslata nem vált valóra, hiába mondogatja előszeretettel, hogy nincs B terve, többször ráfázott” – szögezte le. A többi között nem győzött a választáson Donald Trump, s hiába jósolta, hogy többen követik majd, miután kiléptette a Fideszt az Európai Néppártból, olyannyira nem követte senki, hogy még az RMDSZ is bent maradt a pártcsoportban. Ezután azt mondogatta, hogy a Néppárt után majd egy erős jobboldali pártcsoportot gründol, de ez sem sikerült neki. „Nem tudom, hogy mire alapozza, hogy neki minden bejön” – vonta le a következtetést a külpolitikai elemző.

Mit is mondott Putyin? Orbán a Bild-interjúban úgy állítja be magát, mint akinek szabad bejárása van Putyinhoz: „bármikor felhívhatnám. És szerintem bármikor hajlandó is lenne beszélgetést folytatni. Azonban jelenleg nem lenne helyénvaló felhívni. Miért is tenném?” Szent-Iványi ehhez kapcsolódóan egy vaskos orbáni ferdítésre hívja fel a figyelmet. Amikor tavaly február elején a magyar kormányfő Moszkvában járt, azzal nyugtatgatott idehaza mindenkit, hogy nem lesz háború – most meg, ebben az interjújában a Putyinnal akkor folytatott tárgyalását felidézve, azt állítja, hogy az orosz elnök hosszú, elhúzódó háborúról beszélt. 

Ténybeli tévedés vagy szándékos csúsztatás. Szent-Iványi szerint az is érdekes kijelentése volt most Orbánnak, hogy Németországnak könnyű, közte és az oroszok között ott van Lengyelország és Magyarország. Ez elképesztő ténybeli tévedés – szögezte le. 

Számos más elemét ki lehetne még emelni az interjúnak – derült ki a Szent-Iványi Istvánnal folytatott beszélgetésünkből. Ám talán ennyi is elég annak megértéséhez, miért fogalmazott a következőképpen a külpolitikai elemző: „Ez az interjú Orbán erkölcsi mélypontja, persze mindig ezt mondjuk, s mélyebbre süllyed, szóval pontosabban fogalmazva: Orbán ezzel elérte az aktuális erkölcsi mélypontot.”