Gajdics Ottó csak azoknak a kommunistáknak tud megbocsátani, akik a Fideszben vannak
|
2018. február 5. 08:16
2018. feb. 5. 08:16
Gajdics Ottó, a Magyar Idők főszerkesztője nagyinterjút adott G. Fodor Gábornak, az ugyancsak mértékletességéről elhíresült 888 főszerkesztőjének. A téma nem más - huszonnyolc évvel a rendszerváltás után - mint a kommunisták, akiknek Gajdics nem tud megbocsátani.
Hogy jövök én ahhoz, hogy megbocsássak azoknak a kommunistáknak, akik hetedíziglen tönkretették a családom életét? - teszi fel a nagy kérdést Gajdics, majd hozzáteszi, hogy nem értem a népet, mert a '90 előtti időszak gyalázatos volt mindenki számára, azok számára is, akik a haszonélvezői voltak annak a rendszernek, és mégis felfoghatatlan, hogy mégsem tudnak szabadulni attól, hogy ne nosztalgiázzanak.
Gajdics szerint ma már ott tartunk, hogy vannak, akik azt mondják, hogy "óh, hát akkor jobb volt, volt munkánk, igaz, hogy nem kaptunk érte szart se, de azért úgy el lehetett lenni". Ezt ő nagyon nehezen tudja elfogadni.
Gajdics az interjúban elmeséli, hogy miként alázták meg a kommunisták kulákszármazék apját és miért börtönözték meg '56 után a nagybátyját.
"Ha még ehhez azt is hozzáteszem, hogy az én édesanyám minden október 23-a közeledtével effektíve megbetegszik és úgy kell rá vigyázni, mert gyomoridege van és minden baj előveszi, akkor innen már érthető, hogy miért is nem tudok én megbocsátani."
A Gajdics-féle definíció szerint nem az a kommunista, aki '90 előtt élt, hanem aki '90-ben úgy maradt. Szerinte a komcsik nagyon rafkósak voltak, mert teleküldték az összes rendszerváltó pártot az embereikkel. A Fideszt is csakhogy azok végigmentek a damaszkuszi úton. Egy fordulatot engedélyez mindenkinek, de ötöt-hatot nem. Aki ezt akkor nem tette meg és úgy maradt, az a mai napig, lehet hogy szándékosan, lehet, hogy szándékain kívül, de elképesztően sokat árt ennek a nemzetnek, mert nem engedi a megtisztulást - vélekedik Gajdics.
Úgy véli, hogy a brüsszeli elit sem különb a kommunistáknál. Ugyanúgy azt hiszi, hogy neki van egyedül kizárólag igaza, és azt gondolja, hogy aki ezt nem érti, az valami csököttagyú, kevésbé fejlett és nem is emberi lény, úgyhogy meg is érdemli a sorsát. Egyedül és kizárólag annak van létjogosultsága, amit ő gondol és képvisel.
Csak az a demokrácia, ha ők vannak hatalmon. Csak az a jogállam, amit ők annak neveznek. Csak az a szabadság, amit ők abban a kiterjesztő értelemben használnak, amit mi leginkább káosznak, szabadosságnak és lehetetlenségnek nevezünk. És innen kezdve, aki mást gondol, azt megbélyegezni, elkapálni, tönkretenni, megalázni, kinyírni kell szerintük.
Gajdics szerint úgy lehet legyőzni a kommunistákat, ha elmegyünk szavazni, majd felrakjuk őket a varsói, prágai, megnemtudomilyen gyorsra, mert el kell takarítani őket a közéletből.
Gajdics szerint ma már ott tartunk, hogy vannak, akik azt mondják, hogy "óh, hát akkor jobb volt, volt munkánk, igaz, hogy nem kaptunk érte szart se, de azért úgy el lehetett lenni". Ezt ő nagyon nehezen tudja elfogadni.
Gajdics az interjúban elmeséli, hogy miként alázták meg a kommunisták kulákszármazék apját és miért börtönözték meg '56 után a nagybátyját.
"Ha még ehhez azt is hozzáteszem, hogy az én édesanyám minden október 23-a közeledtével effektíve megbetegszik és úgy kell rá vigyázni, mert gyomoridege van és minden baj előveszi, akkor innen már érthető, hogy miért is nem tudok én megbocsátani."
A Gajdics-féle definíció szerint nem az a kommunista, aki '90 előtt élt, hanem aki '90-ben úgy maradt. Szerinte a komcsik nagyon rafkósak voltak, mert teleküldték az összes rendszerváltó pártot az embereikkel. A Fideszt is csakhogy azok végigmentek a damaszkuszi úton. Egy fordulatot engedélyez mindenkinek, de ötöt-hatot nem. Aki ezt akkor nem tette meg és úgy maradt, az a mai napig, lehet hogy szándékosan, lehet, hogy szándékain kívül, de elképesztően sokat árt ennek a nemzetnek, mert nem engedi a megtisztulást - vélekedik Gajdics.
Úgy véli, hogy a brüsszeli elit sem különb a kommunistáknál. Ugyanúgy azt hiszi, hogy neki van egyedül kizárólag igaza, és azt gondolja, hogy aki ezt nem érti, az valami csököttagyú, kevésbé fejlett és nem is emberi lény, úgyhogy meg is érdemli a sorsát. Egyedül és kizárólag annak van létjogosultsága, amit ő gondol és képvisel.
Csak az a demokrácia, ha ők vannak hatalmon. Csak az a jogállam, amit ők annak neveznek. Csak az a szabadság, amit ők abban a kiterjesztő értelemben használnak, amit mi leginkább káosznak, szabadosságnak és lehetetlenségnek nevezünk. És innen kezdve, aki mást gondol, azt megbélyegezni, elkapálni, tönkretenni, megalázni, kinyírni kell szerintük.
Gajdics szerint úgy lehet legyőzni a kommunistákat, ha elmegyünk szavazni, majd felrakjuk őket a varsói, prágai, megnemtudomilyen gyorsra, mert el kell takarítani őket a közéletből.
