Galkó Balázs a Petőfi-film helyett kutyasétáltatást vállal

– Ön a Jancsó-filmeknek köszönhetően, nemcsak a hazai, hanem a világ filmtörténetének részese is – méltán. A hétvégén a közösségi oldalán mégis egy szokatlan „álláshirdetést” jelentetett meg, miszerint versmondást, statisztálást, családi ünnep szervezését, gyermekvigyázást, kutyasétáltatást vállal. Miért?

– Nagyon egyszerű – nincs pénzem. A nyugdíjam nagyon kevés és bár Nemcsák Károlynak köszönhetően, még játszom a József Attila Színházban, de az ottani előadások száma egyre kevesebb, a járvány miatt el-elmaradnak.

– Egy éve beszéltünk, akkor említett egy együttműködést a soproni színházzal. Ez a lehetőség kifutott?

– Mint a tej. 

– A jelenlegi  kormány 12 éve szidja az egzisztenciájukat ingyen megalapozó, ’89 előtti időszakot, de akkor például elképzelhetetlen lett volna egy ilyen hirdetés egy neves színésztől, amilyen például Básti Lajos volt. Ennyit tud felmutatni ma a Fidesz-kormány?

– Nézze, én 1989 előtt sem voltam egy Básti. Az én helyem, helyzetem a magyar kultúrában nem ott van, ahol Básti Lajosé volt. Én azt gondolom, hogy eléggé jó színész vagyok, a 73 évemhez képest szellemileg-fizikailag nagyon jó állapotban. Ennek ellenére, az eltelt tíz évben sorra tűntek el a lehetőségek, a színészi feladatok és ez mára oda vezetett, hogy már meg se keresnek. Ez annak köszönhető, hogy persona non grata vagyok a jelenlegi hatalom szemében. Akik pedig olyan helyzetben vannak, hogy szívesen invitálnának dolgozni, egy darabig meghívtak, de idővel lemondták ezeket, mielőtt elkezdtünk volna együttműködni. Nyilván szóltak nekik, hogy „nana, a Galkót ne”.

– Pedig valószínűleg több Petőfi-verset tudna elmondani, mint a pozícióban lévők.

– Vélhetően igen. József Attiláról vagy Juhász Ferencről nem is beszélve.

– Nem próbálkozott az MMA-tagsággal? Havi 300 ezerért ön is elüldögélhetne kipipálható kormányjobbágyként.

– Egyrészt oda meghívják az embert, de ha meghívnának, akkor sem fogadnám el, mert olyan társaságba keverednék, ahol egy csomó olyan személy van, akikkel nem értek egyet, akikkel nem ülök egy kocsmapulthoz.

– Bocsássa meg, de kihagyhatatlan a felvetés. Jellegzetes nemzetkarakteres arca van, szépen beszél magyarul, minden adott, hogy egy 4 plusz 2 milliárdos Petőfi-filmben szerepet kapjon. Megkeresték?

– Ez jó...! Nem. De sajnos, ha meghívnának, akkor sem mennék. Esterházy Pétert tudom idézni, hogy egy bizonyos szint felett nem süllyedünk egy bizonyos szint alá. Márpedig egészen biztos vagyok bene, hogy ez a film egy bizonyos szint alatt lesz, értve ezen a leendő alkotóit és kivitelezőit, akik talán már gőzerővel dolgoznak is a művön.

– Jancsóval pedig izgalmas Petőfi-filmet csinálhatnának.

– De Jancsó már nincs.

– Pedig ajánlanék egy játékot. Tegyük fel, hogy Petőfi él – mint Elvis –, Barguzinban és ön ideális lenne az öreg Petőfi szerepére. Ezt elvállalná?

– Ezt gondolkozás nélkül. Egyébként nem ismeretlen az ötlet, ugyanis a barguzini verseket én találtam ki tizenévvel ezelőtt. Ugyanúgy, ahogy József Attila öregkori verseit is megírattam a barátaimmal.

– Ezt nem tudtam. Arról jutott mindössze az eszembe, hogy mára mikre nem adnak milliárdokat, amikor azt sem tudjuk, hogy az alkotók egyáltalán tudnak-e helyesen írni, vagy milyen a filmes múltjuk.

– Rákay Philipnek igenis van filmes munkássága, csak ezt nem tudják a népek.

– Ossza meg velünk.

– Annak idején, a Szerencsekerék című vetélkedőben ő volt az ügyelő. Az ő intésére kezdtek el például tapsolni. De ahogy én tudom, ezt a Petőfi-filmet ő „producálja”, a rendezője egy másik vetélkedős tudor lesz, a Honfoglaló-s Szente Vajk. Bár filmet még ő sem rendezett, de ez nem baj, elvégre mindenkinek van egy első filmje.

– Tavaly arról is szó volt még, hogy szívesen tanítana akár ingyen is a Freeszfe Egyesület keretein belül. Sikerült az együttműködés?

– Beszéltünk a lehetőségéről, de olyan pedagógiai tematikát terveztek, amibe nem volt beilleszthető az általam elgondolt beszédtechnikai, illetve versmondás oktatás. De szívesen láttak volna.

– Azt a kérdést is feltettem önnek, hogy ha áprilisban politikai váltás lesz, elszámoltatható lesz-e a jelen garnitúra? Erre azt válaszolta, hogy „az erkölcstelenekkel, a gazemberekkel nincs miről beszélgetni. Őket elő kell szedni és megtenni velük szemben a megfelelő jogi lépéseket.” Ezt tartja most is?

– Persze. Én azért általában, ha megfogalmazok egy gondolatot, ahhoz egy darabig ragaszkodom. Ezzel így volt Nagy Imre is.

– Mióta kirakta a rendhagyó álláshirdetést, érkeztek-e megkeresések?

– Pénteken került ki, azóta még nem.

– Elég hányatott időszakon, szemműtéten, hat évvel ezelőtti gégerákon is túl van. Jól érzi magát?

– Az egészségem rendben, a többiről meg ne is beszéljünk, elvégre a szabadság, a demokrácia az olyan, mint a boszorkányok. Hiszen Könyves Kálmán ugye azt mondta, hogy mivel nincsenek boszorkányok, szó se essék róluk. Nagy kérdés, hogy mi lesz áprilisban, de még ennél is nagyobb dilemma, hogy ha nyer az ellenzék, akkor mi lesz tovább, mi lesz utána. Változatlanul azt tudom mondani, hogy ebben az országban voltak gondolkodók, tettre kész emberek, s az ő örökségüket szem előtt tartva, kijelenthetjük, hogy a mostani hatalomnak nem volt és nincs is előszobája, mert nem egy morális társaság.