Bibliai mértékű öldöklés zajlik abban az afrikai országban, amely hálás Magyarország segítségéért

Szudánban, Afrika egykor legnagyobb országában bibliai mértékű konfliktus zajlik, amelybe mintha a világ összes borzalmát összeválogatták volna: a hivatalos kormánnyal szembenálló félkatonai szervezet (RSF) milicistái falvakat rohannak le, égetnek fel, megölik a férfiakat, megerőszakolják a nőket, elhajtják az állatokat, a nyomukban pusztulás, éhínség és betegségek maradnak csak. A harcokban tavaly április óta tízezrek vesztették életüket, a lakosság több mint fele, mintegy 25 millió ember éhezik a konfliktus következtében. Szeptemberben több helyen is kolerajárvány tört ki az alultápláltság, a rossz ivóvíz és a higiéniai feltételek hiánya miatt – írja az Euronews..

A háború a világ idei legsúlyosabb menekültválságát idézte elő: az ENSZ adatai szerint eddig több mint 12 millió ember kényszerült elhagyni otthonát az országon belül vagy külföldre menekülni, és 3 millióan élnek a szomszédos országok menekülttáboraiban.

Ráadásul erre a konfliktusra a nyugati világ csak kevéssé figyel: a Szudánban zajló borzalmak elsüllyednek az ukrajnai háborúról és a gázai konfliktusról szóló hírek közepette.

Pedig ennek a háborúnak szintén messzeható következményei lehetnek a világ és Európa biztonságára és jóllétére nézve: egyrészt destabilizálhatja a Száhel-övezetet, ezzel megerősítve a régió terrorista csoportjait, másrészt a Szudán nyugati szomszédjában, Csádban felgyűlő menekülttömeg egy idő után, ha nem lát reményt a hazájába való visszatérésre, elindulhat Európa felé.

A konfliktus gyökerei 2021-ig vezetnek vissza, amikor egy időre összefogott a most háborúzó Abdel Fattáh al-Burhán vezette szudáni hadsereg, valamint a Mohamed Hamdan Dagalo tábornok irányítása alatt álló félkatonai erők (RSF), és eltávolították a hatalomból az ország demokratikus átmenetéért felelős kormányát. De nem telt el sok idő, mire hatalmi harc tört ki a két vezető között: 2023 áprilisában a szudáni hadsereg (SAF) és az RSF egymás ellen fordultak.

Egy kontinensnyi ország – Szudán

Mivel helyismeret nélkül nehéz értelmezni, mi miért történik ebben a Magyarországtól távol eső afrikai országban, cikkünkben röviden bemutatjuk Szudánt: az 1 840 687 négyzetkilométer alapterületű állam akkora, mint Franciaország, Spanyolország, Németország és Svédország együttvéve. Szudánban jelen van az iszlám arab világ és az afrikai törzsi kultúra is, és nem csak nagysága miatt hat inkább kontinensként, mint országként: több száz etnikai csoport él területén, amelyek tagjai több tucat különböző nyelven beszélnek. A legnagyobb etnikum az arab, a lakosság 70 százaléka, közülük csaknem mindenki muszlim.

De él az országban mintegy kétmillió bedzsa, egymillió fúr (Dárfúrban, ami azt jelenti: a fúrok háza), egymillió núbiai és még rengeteg egyéb törzs, amelyeknek tagjai saját nyelvükön kommunikálnak, és kulturális sajátosságaik is eltérnek az ország lakosságának többségét adó arabok szokásaitól. Természetesen a lingua franca, vagyis a közös nyelv az arab, amelynek ezek a népek különböző változatait beszélik. Ezenkívül él az országban egy viszonylag nagy görög közösség és mára egyre kevesebb kopt keresztény is. Ez utóbbiak közül sokan Egyiptomból vándoroltak be még akkor, amikor a két ország egy adminisztráció alá tartozott, és nagy részük az Omar el-Besír 1989-es hatalomátvételét követő iszlamista üldöztetés elől menekült külföldre.

Az ország etnikai, vallási sokszínűsége nagymértékben csökkent, miután 2011-ben a déli országrész levált északról, így Szudán egy 97 százalékban szunnita muszlim hívek által lakott állammá vált. A most zajló harcokban sokszor van annak jelentősége, ki melyik faluból való, és melyik törzshöz tartozik.

Felperzselt föld taktika

Ez akkor is megmutatkozott, amikor október végén egy jól ismert lázadóvezér, Abu Aqla Keikel átállt a szudáni reguláris hadsereghez, az SAF-hez. Távozása után nagyszámú RSF-milicista özönlött be az ország fővárosától, Kartúmtól délre fekvő al-Dzsazira régióba, és olyan falvakat támadtak meg, ahonnét Keikel családja származik. A dezertálásért bosszúból civileket gyilkoltak le, és fosztogattak. A Washington Post riportja szerint több nőt tömegesen megerőszakoltak, a védelmükre kelő férfiakat pedig agyonlőtték.

Az újságnak nyilatkozó Haitham al-Sharif, aki az al-Dzsazíra Konferencia nevű civil szervezet szóvivője, azt állította, hogy legalább 30 falut rohantak le, meggyilkoltak és fogságba vetettek több tucat férfit. Tamboul faluban több mint 300 embert öltek meg információi szerint, Sarihában pedig 124-et.

Az erőszakhullám az amerikai lap riportereinek beszámoló szemtanúk szerint még a 17 hónapja kezdődött fegyveres konfliktus támadásainak sorában is kiemelkedően brutális volt.

A szudáni fegyveres konfliktusokban rendszeresen használják háborús fegyverként a nemi erőszakot is: az állami egészségügyi minisztérium szerint 6 és 60 év közötti kislányokat és nőket erőszakoltak meg a régióban.

Habár az 1977-es Genfi Egyezmény betiltotta a felperzselt föld taktika alkalmazását a civilek ellen a hadviselésben, a szudáni fegyveres konfliktusban nagyon is jellemző annak alkalmazása. Számos szemtanú szerint az RSF emberei a települések feldúlása után mindent magukkal visznek, ami mozdítható: járműveket, élő állatot. Amit azonban nem tudnak magukkal vinni, azt tönkreteszik: felégetik a földeken a termést, tönkreteszik az alapvető élethez szükséges víztározókat és áramfejlesztő generátorokat.

Az ENSZ Humanitárius Ügyekért felelős Koordinációs Irodájának adatai szerint csaknem 120 ezer ember menekült el a dzsazíria támadások után.

A szudáni reguláris hadsereg légicsapásaiban is sokan meghaltak már

De nem csak az RSF milicistái követnek el háborús bűntetteket Szudánban: több civil szervezet jelentette, hogy a kormány hadseregének is vannak túlkapásai. A Kartúmban működő önkéntes mentőalakulatok szerint október végén legkevesebb 31 ember, köztük négy gyerek és két nő vesztette életét a kormányerők Vad Madani város egyik mecsetére mért légicsapásában.

Az Emergency Response Cells egy másik, sok áldozatot követelő támadásról is beszámolt: információik szerint legalább 23-an vesztették életüket, amikor a kormányerők Kartúm egyik piaca ellen hajtottak végre légicsapást október közepén.

A fiatalok által vezetett szervezet tájékoztatása szerint a piacot ért találat során a halottak mellett több mint 40-en megsebesültek. A támadással valószínűleg azért vették célba a piacot, mert az a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) nevű milícia fő támaszpontjának közelében található. A szudáni hivatalos szervek a hasonló támadásokat követően azzal védekeznek: katonai szükségszerűség volt annak végrehajtása, és nem állt szándékukban civileket megölni.

Elrabolt fáraó-kori kincsek bukkannak fel az interneten

Az emberi élet pusztításával egyidőben, a kulturális emlékek tönkretétele is zajlik: 20 múzeumot értek már találatok, és kifosztották a nemrégiben felújított Szudáni Nemzeti Múzeumot Kartúmban, valamint a Természettudományos Múzeumot is. Előbbi értékes, fáraó-kori és núbiai műtárgyak otthona, több olyan múmia is található itt, amelyeket a legrégebbiek között tartanak számon a világon. Az intézményt 1971-ben nyitották meg, részben amiatt, hogy ide hozzák azokat a műkincseket, amelyeket elárasztott volna a víz az egyiptomi asszuáni gát építésekor.

A helyi hatóságok jelezték az AFP francia hírügynökségnek, hogy több innen elrabolt műkincs olyan oldalakon bukkant fel, mint az eBay.

A német fejlesztési miniszter egy kicsit Magyarországba is belerúgott Szudánnal kapcsolatban

Jelenleg a világ legnagyobb menekültválsága zajlik az országban, az ENSZ adatai szerint már több mint 12 millió embernek kellett az otthonából távoznia. Ebből mintegy 2-2,5 millióan, egyes becslések szerint 3 millióan a környező országokba menekültek, köztük a rendkívül szegény Csádba, ahová hamarosan 200 katonát küld Magyarország.

Németország valószínűleg felismerte egy esetleges újabb menekültáradat veszélyét, mivel a német fejlesztési miniszter a héten Szudánban járt, ahol közölte: Berlin növelni fogja támogatását Csádnak a szudáni menekültek befogadásában. Svenja Schulze sajtótájékoztatóján azt mondta: „a szudáni emberek helyzete túl kevés figyelmet kap, pedig a világ menekültválságai között jelenleg ez a legsúlyosabb."

Hozzátette: a Csádba érkező menekültek több mint 90 százaléka nő vagy gyermek. Elmondása szerint a menekültek egy olyan országba érkeznek, ahol hazájukhoz hasonlóan bizonytalanság, aszály, árvíz és éhínség sújtja a lakosságot, de „Csád ezek ellenére nem kerítést épített, hanem szolidaritást vállalt a menekültekkel."

Nem tudni, hogy a fejlesztési miniszter ezzel szándékosan Magyarország menekültekkel szembeni politikájára célzott-e, de nehéz nem erre gondolni szavai hallatán.

Schulze a szudáni határnál levő Adré városba is ellátogatott a héten, ahová naponta több száz menekült érkezik, és ahonnan Szudán nyugati, Dárfúr régiójába szállították az ENSZ-segélyeket.

Miután a hatóságok márciusban visszavonták a ENSZ Élelmezési Világprogramjának Adrén keresztüli segélyezési engedélyét, arra hivatkozva, hogy ezt az utat az RSF szudáni milícia használja fegyvercsempészetre, az Egyesült Királyság bírálta Szudánt. Az Euronews névtelen diplomáciai forrásból úgy értesült, hogy azóta az átkelőt megnyitották és több, az interneten fellelhető videó is erről tanúskodik.

Szudán hálás Magyarországnak, amiért támogatja

A 19 millió lakosú és olajban gazdag Csád még Szudánnál is szegényebb ország, és félő, hogy a menekültáradat túlterheli. Az ENSZ adatai szerint a világ egyik legkevésbé fejlett állama, a lakosság csaknem fele szegénységben él.

Az Index októberben megírta, hogy Magyarország hamarosan 200 katonát küld Csádba, amellyel a magyar kormány elsődleges célja „a helyben lévő magyar érdekeltségek oltalmazása”, és hogy a konfliktusos Száhel-övezetből Európába irányuló migrációt megállítsák.

A csádi menekülthelyzet valószínűleg a jövőben ott állomásozó magyar kontingenst sem hagyja majd érintetlenül. Az Index által megszólaltatott szakértő, Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense októberben azt mondta a lapnak: a Csádban állomásozó francia katonák megítélése azért rossz, mert őket a rezsimet fenntartó szervezetként értékelik, mivel azonban Magyarország sosem lépett fel gyarmatosítóként az afrikai kontinensen, ez szerinte fontos a bizalom és az együttműködés szempontjából.

Az általa elmondottakat erősíti meg az, ami az Euronews tudomására jutott, hogy diplomáciai források szerint Szudán rendkívül hálás Magyarországnak, amiért 4 millió eurót juttattak az ország megsegítésére, és úgy vélik: hazánk egyike azon európai országoknak, amelyeknek nincsenek rejtett céljai Szudánnal kapcsolatban.

Elképesztő a káosz: Afrika egy része, az Emirátusok, Oroszország és Ukrajna is marakodik Szudánban

Míg a fegyveres konfliktus gyökere valahol a terhelt 20. századi szudáni történelemben keresendő, de azt sem lehet tagadni, hogy jelentős nemzetközi beavatkozás is zajlik az afrikai országban. Több, egymástól független forrás is azt állítja, valamint a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézet (SWP) oldalán is azt lehet olvasni, hogy Egyiptom és Irán szállít fegyvereket az SAF-nek, míg az Egyesült Arab Emirátusok az RSF-nek juttat el hadieszközöket Csádon keresztül.

De az elemzőintézet szerint helytelen lenne erre a konfliktusra úgy tekinteni, mint például a jemenire, ahol az Irán támogatta húszik harcolnak a Szaúd-Arábia támogatta kormány ellen, még akkor is, ha az RSF mögött az Egyesült Arab Emirátusok állnak, a szudáni reguláris hadsereg pedig Irántól kap fegyvereket.

Ugyanis ennél sokkal több szereplő vesz részt a konfliktusban: az SWP elemzőintézet szerint míg a reguláris hadsereg Eritreában gyakorlatozik, addig üzemanyagot Líbiából és Dél-Szudánból szállítanak az RSF milíciái számára ( egyáltalán nem feltétlenül a helyi kormányok támogatásával.) Az ENSZ szakértői szerint Csád is támogatja az RSF-et, amelynek a területén aktív lázadó csoportok tevékenykednek.

Hogy még nagyobb legyen a káosz: ukrán különleges alakulatok is harcolnak Kartúmban az SAF kötelékében az RSF oldalán álló orosz zsoldosok ellen – mindezt cserébe azért, mert Kijev a szudáni hadseregtől kapott fegyvereket az ukrajnai háborúhoz.

Becslések szerint az RSF zsoldosainak mintegy 70 százaléka külföldi, Nigerből, Mailból és a Közép-Afrikai Köztársaságból származnak. Éppen azokból az országokból, ahonnét az utóbbi években Franciaország kivonult, elvesztve történelmi befolyását a régióban, ezzel felbátorítva a területen élő terrorista csoportokat, például a Boko Haramot.

A szereplők nagy száma mellett már csak azért sem lehet a szudáni konfliktust hagyományos proxy-háborúnak tekinteni, mert sem az SAF, sem az RSF nem külső támogatóik nevében harcolnak, hanem saját érdekeikért.

Oroszország pedig azzal is belenyúlt a dolgok menetébe, hogy hétfőn megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Szudánban tűzszünetre szólító határozattervezetet.

A Nagy-Britannia és Sierra Leone által kidolgozott tervezet arra szólította volna fel az afrikai országban harcoló feleket, hogy azonnal fejezzék be az ellenségeskedést, majd sürgősen kezdjenek párbeszédet a helyzet normalizálása és egy tűzszüneti megállapodás kidolgozása érdekében. Továbbá arra kérte az ENSZ-tagországokat, hogy „tartózkodjanak az olyan külső beavatkozástól, amely a konfliktus elnyújtását segítheti elő".

A határozattervezet azt is sürgette, hogy a szembenálló felek tartsák be azt a tavalyi vállalásukat, mely szerint „nem bántják a polgári lakosságot, nem használják a háborús taktika részeként a szexuális erőszakot, valamint biztosítják az emberek számára a humanitárius segélyekhez való gyors és akadálymentes hozzáférés lehetőségét". A 15 tagú testületben 14 tagállam igennel szavazott. Oroszország már korábban is többször tartózkodott a szudáni határozatoknál.

Diplomáciai forrásokból az Euronews úgy értesült, hogy a központi kormányzat arra sürgeti a nemzetközi közösség tagjait, hogy helyezzenek nyomást a háború regionális szponzoraira. Úgy azonban nehéz lesz ezt elérni, ha Oroszország sorban megvétózza az ENSZ BT határozattervezeteit a konfliktus lezárásával kapcsolatban.

Reménysugár a sötétségben

Míg a hatalmasságok Szudán ügyében minden bizonnyal folytatják a kötélhúzást még egy darabig, addig a szudániak elképzelhetetlen mértékben szenvednek, és valószínűleg bele vannak fásulva abba, hogy bárki is marakodik felettük, az eredmény ugyanaz: éhínség, betegségek, halál, a javaik pusztulása. Az ENSZ által biztosított ételmennyiség jelenleg a lakosság igényeinek mindössze 40 százalékát fedezi, és az is óriási problémát jelent, hogy az RSF milicistái ellenőrzőpontokat állítottak fel az általuk kontrollált területeken, ahol megállítják a humanitárius konvojokat, amelyeket kifosztva engednek tovább – ha egyáltalán továbbengednek.

Szudán területe 18 államból áll, ezek közül mindössze négy államban nem zajlanak harcok jelenleg. Több helyszíni riportban és jelentésben is olvasni lehet róla, valamint szudáni állampolgárok is megerősítették az Euronewsnak: a sötét, háborús időkben reménnyel tölti el a helyieket az, hogy több szudáni tartományban önkéntes szervezetek közösségi konyhákat működtetnek, és élelmiszercsomagokat osztanak a rászorulóknak.

Az önkéntesek támadások esetén megszervezik az evakuálást és menedéket is nyújtanak a lakosság számára azokon a területeken, ahol az állami segélyszervezetek munkája ellehetetlenült.

Habár Szudán szegény ország és az éghajlata sem éppen kedvező – az áprilistól októberig tartó esős évszakban nem ritkák a hatalmas áradások, és egész évben rendkívüli a meleg, az emberek pedig gyakran ébrednek reggelente arra, hogy a sivatagban éjszakánként tomboló homokvihar, vagyis habúb miatt mindent beterít a homok –, a szudáni alapvetően nagyon összetartó, családcentrikus, kedves népség. Többségüket a nagylelkűség, segítőkészség jellemzi, vendégeiket pedig a tenyerükön hordják.

A szudáni családok nem külön-külön egységeket alkotva élnek, mint az általában Európában szokás – az asszonyok átjárnak egymáshoz, együtt főznek, vigyáznak egymás gyerekeire, a férfiak is segítenek barátaiknak, rokonaiknak, szomszédaiknak anyagilag, emberileg is. Amikor valaki elveszíti egy családtagját, a szomszédok, barátok azonnal, kérés nélkül nála teremnek, főznek és takarítanak a gyászolóknál, hogy ezzel is segítsék őket. Ez az összetartás akkor is megmarad köztük, ha esetleg külföldre költöznek, mint az utóbbi években olyan sokan – vagy ha pusztító háború dúl körülöttük.