Orbán önmagát leplezi le, hiszen nem a szavait, hanem a tetteit kell figyelni

„Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" – kommentálta Orbán Viktor (Lovasberényben), hogy (az akkor még szép reményű, független újságban) az Origón, a Wikileaksről kiszivárgott állítólagos amerikai diplomáciai táviratok egyike szerint 2008-ban arról beszélt diplomatáknak: a kampányban „hagyják figyelmen kívül”, amit mond.

Hogy miért éppen most jutott az ezünkbe Orbán Viktornak ez az önmaga ellen szóló, kvázi beismerő vallomása? Nos, a megoldás egyszerű: egy mérhetetlenül átlátszó kijelentésre süllyesztette magát a héten, ami korábbi mondata fényében szépen helyre tehető.

„Iványi Gábornak egyébként én személyesen sok mindennel tartozom, soha nem tennék semmit ellene” – ezt közölte ugyanis Orbán a lelkész elleni hadjáratának legújabb aljas húzását rajta számon kérő Szabó Tímea kérdésére. Az országgyűlési képviselő a Parlament folyosóján próbálta szóra bírni a miniszterelnököt, azt tudakolva, hogyan tehette meg, hogy kikapcsoltatja az áramot a hosszas kórházi kezelés után éppen hazatérő 74 éves lelkész plébániáján és templomában. Orbán egyre idegesebben csak azt ismételgette, hogy Szabó hazudik, s közben ejtette el a fenti mondatot.

Amikor valaki az igazságot belekeveri az amúgy hazug mondandójába, arra szokták mondani, hogy vannak igazságmorzsák benne. Nos, ha valamire, akkor Orbán Viktor fent idézett álságos kijelentésére maximálisan áll ez a magyar mondás. Hogy miért? Ehhez egy kis időutazásra van szükség. 

Egyszer, valamikor régen, még a maitól gyökeresen eltérő politikai és (egyre nehezebben hihetően, de talán-talán kicsit) erkölcsi úton járó politikus-ivadékot, Orbánt a rendszerváltás előtti ellenzék öreg motorosa, Iványi Gábor is felkarolta. Az utóbb pocsék, áruló tanítványnak bizonyult Orbánnak volt kitől tanulnia: a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, egyben az Oltalom Karitatív Egyesület alapító-vezetője ugyanis már a hetvenes évek közepétől a demokratikus ellenzék részeként küzdött a kádári rendszer ellen, alapítója volt a SZETA-nak (Szegényeket Támogató Alappal), valamint az SZDSZ elődjének, majd a pártnak is. Így patronálta Orbánt, akivel olyan viszonyt alakított ki, hogy Orbán őt kérte fel 1986-ban, hogy adja össze Lévai Anikóval, majd 1989-ben, hogy keresztelje meg a pár első gyermekét, a ma már saját lábán álló Ráhelt. 

Azaz Orbán végtelenül cinikus hétfői kijelentésének az első fele tényleg igaz, személyesen sok mindennel tartozik Iványinak. A második fele azonban – miszerint soha nem tenne semmit ellene – szemen szedett hazugság. Ezt az immár több mint 35 éves politikusi pályafutása alapján megrajzolható politikusi-emberi-erkölcsi (helyesen erkölcstelenségi) portréja bizonyítja: semmi, de semmi nem történhet Magyarországon az ő kezdeményezése/jóváhagyása nélkül. 

S hogy miért vált a célpontjává az egykor félig-meddig még a számára mentori szerepet is betöltő Iványi Gábor? Erről maga a lelkész beszélt nem is olyan régen a Friderikusz Podcast  adásában. Arra a kérdésre, hogy miért gyűlöli őt ennyire a hatalom, annyit mondott, hogy „csak találgatni tudok”.  Szerinte Orbán számára az is kényelmetlen lehet, hogy időről-időre emlékezteti őt a hajdani demokrata önmagára, ám akár egy konkrét történet is lehet a kulcs. Az ezredfordulón kezdett megromlani kettejük viszonya, miután még az első Orbán-kormány idején Balog Zoltán megkereste őt a miniszterelnök üzenetével: ha kiállna egy közös fotóra Orbán Viktorral, akkor kiemelt támogatást adna a munkájukhoz. Iványi azonban nemet mondott. Egyrészt azért, mert – mint fejtegette – már akkor érezni lehetett az előszelét Orbán politikai pálfordulásának. „A Liberális Internacionálénak volt az alelnöke, és ebből kezdett ilyen ókonzervatívvá, majd szélsőségessé lenni. És ezt én ijesztőnek találtam, és nem akartam ezzel közösséget vállalni” – magyarázta Friderikusznak Iványi, majd úgy folytatta, amikor Balog megkereste, ő leszögezte, nincs szüksége kiemelt támogatásra, csak annyit adjanak nekik, amennyi jár. És állítólag Orbán ezen halálosan megsértődött – mondta a lelkész a miniszterelnökre utalva.

Ma már azt is tudjuk, hogy Orbán esetében egy, a végletekig bosszúálló személyről van szó, olyanról, aki nem átall visszaélni a rá ruházott hatalom bármely eszközével (érdemes erről elolvasni a Kontroll összeállítását). S Iványi az egyik legegyértelműbb szereplője az orbáni bosszúnak: „érdekes egybeesésként” ugyanis, amint Orbán ismét kormányra került, ráadásul kétharmados teljhatalomhoz jutott, beindult Iványi és az egyháza, egyesülete kanossza-járása, szisztematikus lenullázási kísérlete. 

2011–2012, az egyházi státuszuk elvétele: az új egyházügyi törvényre hivatkozva, a kormány kivetette a „bevett egyház” kategóriából a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget. Ezzel elvesztette az automatikus állami támogatások jelentős részét, a stabil intézményi finanszírozást. 

2013–2017, bírósági döntések a MET javára: a magyar Alkotmánybíróság jogsértést állapított meg, majd 2017-ben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy jogellenes volt a státuszmegvonás, s hogy jár a MET-nek az elmaradt támogatás, majd kártérítést is megítélt az egyház számára. Ezután az állam részben fizetett, de a teljes finanszírozás nem állt vissza.

2019–2021 részleges kifizetések, de nem teljes rendezés: az állam késve, csak részben fizette ki a megítélt összegeket, azt is csak 2016-ig. Ám a MET továbbra sem kapott teljes egyházi finanszírozást vagy szerződéseket. 

2021–2022, pénzügyi és hatósági lépések: beindultak a NAV-ellenőrzések, a -bírságok, -tartozások megállapítása. És az inkasszók, szinte teljesen bevétel nélkül hagyva a MET-et és az OKE-t – máig a civilek, támogatók adományaiból tudnak csak fennmaradni, fenntartani a hajléktalan-ellátást és -étkeztetést. 2022 februárjában razzia volt az Oltalom Karitatív Egyesület budapesti központjában járulék- és adóügyek miatt. Ott a hirtelen megjelent támogatók és a hatósági emberek között dulakodás alakult ki, Iványit nem engedték be a saját irodájába, hogy prezentálja a kért dokumentumokat, a tömeg őt nyomta – ebből lett bűnügy, amelynek a vádlottja Iványi Gábor és több ellenzéki politikus – ennek február elején volt az első tárgyalása. Közben egyes támogatások megszűntek vagy csökkentek (pl. oktatási többletfinanszírozás). 

2023, állam versus MET, a nyílt politikai konfliktus: a kormányzati állítással szemben (miszerint a MET és az Oltalom 2010 óta milliárdos támogatást kapott, a problémájuk a köztartozás és gazdálkodás gyatrasága), Iványiék azt mondják, hogy az állam visszatartja a jogos finanszírozásukat, ami politikai motivációjú kivéreztetés keretében zajlik. Iványiék szerint, mindent egybevetve, mintegy 12 milliárd forinttal tartozik az állam a MET-nek.

2024, intézmények bezárása: a hatóságok több MET-hez kötődő iskola működési engedélyét visszavonták, bezáratták őket. Így jutottunk el oda, hogy a legelesettebb, leginkább rászoruló, mélyszegénységben élő emberek számára lehetőségeket biztosító budapesti és vidéki oktatási intézményeik zömét, és az idősotthonaikat is mások tartják már fent, ami maradt a csekély számú, korábban saját erőből kiépített hálózatukból az a budapesti hajléktalan-ellátás, beleértve a kórházat, továbbá a főiskolájukat.

2026, már Iványi templomát is fenyegetik: újabb szintet lépett a hatalom az idén februárban, amikor az áramtartozás nélküli békásmegyei parókián és a Megbékélés Háza Templomban az MVM kikapcsolta az áramszolgáltatást. Tették ezt úgy, hogy a helyszínen a fűtés és a vízszolgáltatás is áramhoz kötött, s a téli hidegben nemcsak a ház és a templom fűtetlen, hanem a templom kertjében tartott állatok is víz nélkül maradnak. Ha ez nem bosszú, akkor mi más? Iványi a következő napon ment haza a parókiára, hosszas kórházi kezelés után... Bár a hét elején végül visszakapcsolták az áramot, de a MET és Oltalom további 21 intézménye kapott kikapcsolási fenyegetést, olyanok is, ahol nincs vagy nagyon alacsony összegű a tartozás.

Interjú Iványi Gáborral a KlikkTV Mélyvíz című műsorának 2026. január 30-i adásában: