Miniszteri aranyköpések
„De Németország teljesen szétesett, és ezzel maga alá teperte a magyar gazdaságot. Ebből kell most kirángatnunk. Természetesen a német gazdaságot nem tudom ebből kihozni, még nem tartunk ott, hogy a német gazdaságot is én irányítsam.” (Nagy Márton)
Jóságos Miniszter úr! Senki nem várja Öntől (pláne nem germán barátaink), hogy a német gazdaságot (is) a felügyelete alá vonja. Van nekik elég bajuk nélkülünk is, nem igénylik egy magyar gazdasági miniszter közreműködését. Jobban járnak, ha tárcavezető úr csak a mi ügyes-bajos dolgainkkal foglalkozik. Ami biztos, hogy a magyar gazdaság 2023-ban 0,9 százalékkal visszaesett, idén talán 0,5 – 1,0 százalék között lesz a GDP-gyarapodás, azaz: két év alatt – az Ön irányításával – egy jottányit sem javult a helyzetünk: egyhelyben toporgunk. Miniszter úr eddigi intézkedései nem előre mutatóak, és semmi olyat nem tett, aminek segítségével országunk dinamikus fejlődési pályára állhatna. De, mi van akkor, ha – meglepetésre – a németek mégis felajánlják Önnek hatalmas gazdaságuk irányítását?! Az új gigaintézmény neve Német-Magyar Gazdasági Minisztérium lesz? Ön a „sikeres” hazai tevékenysége jutalmaként maradhat magyar bársonyszékében is, és végre mindkét országban rendet tehet! A telex.hu-ból azt is tudjuk, hogy „egész életét az országnak szenteli, a felesége szokta is emiatt ütni, hogy miért az ország az első”. Ez az asszonyka tud valamit?!
„Kész-passz. Nem kell ahhoz Nobel-díjat kapnia valakinek, hogy kitalálja, hogyan működjön egy ország.” (N.M.)
Ez a veszély nem fenyegeti Miniszter urat, mármint az, hogy Ön találja ki, hogy miként működjék jól egy ország. Ezt – több társával – bebizonyította. Takács államtitkár úr az egészségügy tönkretételében jár az élen, Lázár miniszter úr a vasútat rongálja rendületlenül, Maruzsa államtitkár úr az oktatás területén végez romboló tevékenységet. Azt viszont el kell ismernem, két dologban nagyon hasonítanak az említett állami vezetők Nagy Mártonra: 1.) egyikük sem Nobel-díjas; 2.) mindegyikük foglalkozhatna mással, mint amivel most!
„20 évig voltam a Nemzeti Bankban, aztán összevesztem Matolcsyval, úgyhogy eljöttem a kormányba. Most már láthatják, ki húzta a rövidebbet.” (N.M.) Látjuk és főként érezzük, Miniszter úr! A magyar kisvállalkozók, az alacsony bérű munkavállalók és a nyugdíjasok milliói saját bőrükön tapasztalhatták/tapasztalhatják, hogy mit eredményez, ha a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a Nemzetgazdasági Minisztérium első embere nincs beszélő viszonyban egymással. Súlyosabb mondatok is idekívánkoznának, maradjunk abban, hogy Ön és Matolcsy György, valamint néhány befolyásos, gazdag cimborájuk tényleg nagyon jól jártak.
„Mi azt mondjuk, hogy a nyugati és a keleti tőke ugyanolyan jó, mindenki jöhet, aki vállalkozni akar, munkahelyet teremt, és felhúzza a régiót.” (N.M.) Magyarországot biztosan nem sikerült felhúzni, engem viszont igen!
A fent idézett mondatok csütörtök este, a 18. kerületi Fidesz–KDNP által szervezett „polgári esten” hangoztak el.
