Gasztro-propaganda: rántott húsba sütött gyűlölet

A receptkönyvet valószínűleg ugyanaz a társaság állította elő, amely a szavatossággal soha nem rendelkező közvélemény-kutatásokat produkálja rendszeresen. Szinte hallani a kis-nyilas vagy éppen ávós típusú nyerítő röhögésüket, amikor kitalálták az ételek neveit, mint például a „Kijevi csirke külső támogatással” vagy a „Brüsszeli csirkemell, a támogatott változat”. A logika lenyűgözően primitív: ha Magyar Pétert akarjuk lejáratni, nevezzük át a rántott húst. Zseniális, nem? Képzeljük el a beszélgetést: – Főnök, mit tegyünk a töltött paprikával? – Legyen „Álruhás töltött paprika”, mert a Magyar Péter is álruhás! Meg legyen benne „hamisgulyás”, mert ő is hamis! Érted? ÉRTED?! Bacsó Péter találkozhatott ehhez hasonló szójátékokkal „A tanú” film forgatásán. Csakhogy ez itt most a valóság. 

Volt idő, amikor a szakácskönyvben a legnagyobb konfliktus az volt, hogy ki tesz babérlevelet a pörköltbe, és ki nem. Ma már az is politikai állásfoglalás, hogy a csirke honnan jött és kire utal. A luxusterepjárók hátsó ülésén ülők (illetve akik narancsbőr-üléses luxusra vágynak) azt hiszik, hogy ez működik. Abban bíznak, ha a választó elolvassa, hogy a „Kétszínű kalács” a „titkos koalíció” jelképe, akkor majd a szavazófülkében a homlokára csapva fog ikszet húzni a Békemenetnél többre képtelen Fideszre.

Ugyanakkor ez több mint egy nevetséges otromba ostobaság: ami megvalósult, az a vizuális és szellemi környezetszennyezés egy újabb szintje, ahol már a magyar konyha sem szent. Eddig az apolitikus Mamánk húslevese mellett nem kellett azon gondolkodnunk, hogy a tészta vajon „dollárbaloldali” lisztből készült-e. Mostanra azonban elértük ezt a szintet is, hiszen goebbels-sót használva főz és süt a rezsim, és a rakott krumpli is gyanús, ha „multi réteges”.

A receptnevekbe szőtt „becsinált leves – hazugság újracsomagolva” típusú szójátékok bosszúszomjas frusztrált óvodás szintjén mozognak, aki – miután belepisilt a homokozóba – beárulja a tettel kapcsolatban a haragosát a dadusnak.

Vajon mivel bővülhet még a repertoár? Jön a „Szankciós Székelykáposzta”, ami savanyúbb, mint a külügyminiszterünk arca egy uniós csúcson? Vagy a „Szilvás gombóc Soros-terv módra”, ahol a gombócokra migránsporcukrot szórnak? Esetleg a „Nemzeti együttműködés nokedli” vagy a mindenhez tálalható „Szuverenitás-saláta”?

Ez az egész projekt tökéletes látlelete a rendszer agonizálásának. Nincs már semmi fogódzó, így marad a konyhaasztal. Elérték, hogy minden ehetetlenné és fogyaszthatatlanná vált, amihez a kormánypropaganda hozzáért.

Jó étvágyat a kormányváltáshoz!

22 nap.

(A kiemelt képen egy hírdetés a Mindmegette oldalról.)