Sivatagi hadjárat
Magyarország miniszterelnöke így ad segítséget/útmutatást az aktuális nemzeti petíció „helyes” kitöltéséhez. Az első: nemet mondok az orosz-ukrán háború további finanszírozására, nemet mondok arra, hogy az ukrán állam működését a következő 10 évben velünk fizettessék meg, és nemet mondok a rezsiárak háború miatti emelésére. Hidvéghi Balázs államtitkár március 19-én ezt még megtoldotta azzal, hogy: „Bele akarnak rángatni minket a háborúba, el akarják venni a pénzünket, és a magyar családokkal fizettetnék meg a háború árát. Eddig csak azért nem tudták megtenni, mert a kormány ezt nem engedte. Ezért kérem, álljunk ki Magyarországért, küldjünk három határozott nemet. Postán vagy online a nemzetipeticio.hu oldalon. Április 8-ig még van lehetőség. Most kell dönteni".
Minden világos, a magyar kormány mindent egy lapra tett fel: gyakorlatilag a választás napjáig nyomulnak az Ukrajna ellenes nemzeti petícióval. A szomszédban dúló háborúval akarják sokkolni a polgárokat annak érdekében, hogy április 12-én a Fidesz-re adják a voksukat. Nincs ebben semmi meglepő. Orbán és csapata ezzel a „trükkel” akarja elterelni a közfigyelmet a pangó gazdaságról, a düledező egészségügyről, a nívótlan oktatásról, az elégtelen szociális ellátásról és a nyugdíjas nyomorúságról.
Március 19-én a Gulyás Gergely miniszter – a Kormányinfó keretében – egy újságírói kérdésre úgy reagált, hogy Donald Trump eleddig nem kért magyar segítséget a Hormuzi-szoros biztosításához, de ha ilyen megkeresés érkezne az amerikai adminisztrációtól, akkor a magyar kormány fontolóra venné a felkérés teljesítését, azaz: Gulyás válaszából az is levezethető, hogy a jelenlegi kormány nem zárkózna el attól, hogy beszálljon az iráni háborúba az amerikai fél mellett. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy
- az Egyesült Királyság elutasította katonai részvételét az Irán elleni hadműveletekben. A brit miniszterelnök (Keir Starmer) hangsúlyozta, hogy országát nem fogják belerángatni a konfliktusba;
- a német kancellár (Friedrich Merz) álláspontja szerint, fel sem merül az a kérdés, hogy Németország hogyan vehetne részt katonailag ebben a konfliktusban. Németország alkancellárja (Lars Klingbeil) úgy nyilatkozott, hogy „világosan kimondom: ez nem a mi háborúnk. Nem fogunk részt venni ebben a háborúban”.
- Donald Tusk, Lengyelország miniszterelnöke azt mondta, országa nem fogy katonákat küldeni az iráni háborúba.
- Franciaország elnöke (Emmanuel Macron) jelezte, hogy amíg tartanak a bombázások, Franciaország nem vesz részt a Hormuzi-szoros biztonságának biztosítására irányuló műveletekben.
Európa legjelentősebb gazdasági (és katonai) hatalmai szemmel láthatólag húzódoznak a közel-keleti konfliktusba való beavatkozástól és nem kívánnak eleget tenni Trump elnök felkérésének. Az USA (és Izrael) előzetesen nem egyeztette az akciót szövetségeseivel, ráadásul napjainkban az is egyre világosabbá válik, hogy az Egyesült Államoknak és Izraelnek nincs stratégiája a konfliktus befejezésére.
Gulyás Gergely – az iráni háborúban való esetleges magyar részvételre adott – bizonytalan válasza engem arra ösztönöz, hogy azonnal kezdeményezzek egy újabb nemzeti petíciót, szinte adaptálva/átfordítva a Fidesz ostoba felvetéseit:
- Felállítson-e Szalay-Bobrovniczky Kristóf (Bobó kapitány) egy új, Sivatagi Ezredet?
- Menjenek-e fiaink harcolni a Közel-Keletre?
- Áldozunk-e pénzt, adunk-e fegyvert a távoli konfliktus rendezésére?
A Fidesz primitív petíciója egy alávaló politika megfontolás visszataszító üledéke, az én három kérdésem csak az elkeseredettség és a fantázia szüleménye.
