Dolgozz, ne politizálj!

Hallom a feleségem hangját a telek végéből, ahol a fűnyírót tologatja: Dolgozz már, ne politizálj! Nem tudom, miért kell ilyeneket kiabálni. Már több mint egy fél órát fent csücsültem a fán és szedtem a cseresznyét. Most mi baj van abban, ha az ember lemászik egy kicsit, aztán odamegy a kerítéshez szót váltani a szomszédjával?

Sanyi szomszéd is abbahagyta a kapálást. A veteményes se szalad el.

Végülis van egy–két fontos dolog az életben, amit az embernek meg kell beszélnie a többiekkel. Egyeztetni a véleményeket meg ilyes­mi.

Itt van például ez a Fodor. A szomszédom nem tartja helyesnek, ha ő lesz a művelődésügyi miniszter. Hát mért? – kérdem én. Hát mert még nagyon fiatal meg tapasztalatlan ebben az ügyben – mondja a szomszéd. Az nem számít – mondom én –, mert az a fontos, hogy jó szakemberekkel vetesse körül magát. Dehát nem is ez a szakterülete – mondja a szomszéd – merthogy mérnök. Hát azt nem tudom, hogy mérnök–e – mondom én –, de egy miniszternek nem is kell olyan nagyon értenie mindenhez, ami a minisztériumához tartozik. Nem is kell, meg nem is lehet...

Akkor megint felkiabálja az asszony, hogy dolgozz már, ne poli­tizálj, mert mindjárt megyünk haza, aztán nem lesz leszedve a cseresznye! Összenevetünk a szomszéddal. Ilyenek ezek az asszo­nyok! Őket csak a cseresznye érdekli. Pedig vannak még a világban fontos dolgok a cseresznyén kívül is...! Itt van például a FI­DESZ, amiből ez a Fodor is kilépett... Na, látod – mondja a szomszéd –, hát a FIDESZT is otthagyta. Hát persze, hogy otthagyta! – így én. – Mert látta, hogy Orbánostól mennek a szakadék felé. De most akkor mi lesz a Fidesszel? – kérdi Sanyi szomszéd, aki hallotta, hogy az Orbánt valami ínszalaggal operálják. Hát az biztos, hogy a szomszéd most egy jó témát dobott fel. Mert nagy kérdés, hogy az Orbán azért operáltatja az ínszalagját, mert tényleg baj van az ínszalagjával, vagy azért, mert így egy kicsit ki tudott mászni a felelősségre vonás alól. Az bizony lehetséges – jön Laci szomszéd, aki éppen a permetezés­hez készült és már meg is csinálta a lét, ott a vödör a kezében. – Az ínszalag csak jó apropó, mert a kudarc elviseléséhez kellene egy kis karakánság! Na már most ezt nem kellett volna mondania a permetezéshez készülő szomszédnak. Mert ezzel olajat öntött a tűzre. Sanyi még a kapát is ledobja a kerítés mellé, hogy gesztikulálni tudjon. Mi az, hogy nem karakán? – hördül fel. – Éppenséggel, hogy ő volt a legkarakánabb!...

Már éppen azon jártatom az eszem kerekét, hogy megszokott szelle­mes stílusomban kifejtsem, mikor volt Orbán karakán, amikor lekiált a házból az első szomszéd felesége, hogy nem lesz megkapálva, Sanyi!

Ugyan, hagyjál már! – vérmeskedik a szomszéd, és felsorolja Orbán karakánsági állomásait ama júniusi temetési beszédtől egészen a választási kudarc éjszakájáig. Ezzel aztán sem a permetezéshez készü­lődő Laci szomszéd, sem én nem értünk egyet. Na és a csárdás? – ha­donászik az eszmetársam, hogy kilötyög a vödörből a lé. – Kettőt balra, kettőt jobbra, kettőt balra, kettőt jobbra...!

Közben észreveszem ám, csak úgy sanda térlátással, hogy a feleségem félbehagyja a fűnyírást és elindul felénk. Csak jöjjön – gondolom –, most legalább hallhatja, hogy nem pletyka megy itt, nem kis dolgokról folyik a szó. Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy nem fog cirkuszolni a cseresznye miatt mások előtt, nem olyan.

Éppen az Orbán–Fodor összecsapásról esik szó, amihez nekem is lenne néhány tucat megjegyzésem, amikor az asszony belép a képbe.

Elnézést kérek, hogy megzavarom az életfontosságú beszélgetést – mosolyog a szomszédokra, mint főnővér a zártelmén –, csak jelezni szeretném, hogy a férjemnek le kellene szednie a cseresznyét, mielőtt hazaindulunk.

Igazad van Juditkám, igazad van! – tromfol Sanyi szomszéd felesége a tornác felől, és int a férjének. – Te is jobban tennéd, apukám, ha befejeznéd a veteményest.

Már bocsánat – kezdi a szomszéd, némi játékos sértődöttséggel a hangjában, merthogy ő a legkarakánabb (lásd még Orbán!) – de engedtessék már meg nekünk, hogy egy kicsit beszélgessünk!
Mire Laci szomszéd a vödör lével hozzáteszi: Magyar ember politizál!

Magyar ember ne politizáljon, hanem dolgozzon! – mondja a feleségem, és játékosan húzni kezd a cseresznyefa felé.

Na, ezt nem bírom a nőkben!

Ez valami elviselhetetlen próbatétel számomra!

Hogy folyton nekik van igazuk!

Nógrádi Gábor

(A sorozat első két cikke itt olvasható: Hülye vagyok, Bosszúról szó sincs)