Game over?

Már régen nem olvasom a „Népsportot” (nekem örökké az marad), de az év végi tallózás közben rábukkantam egy – a sportlapban megjelent – interjúra, amelyet miniszterelnökünk adott. A Nagyfőnök nem a Magyar Nemzet, nem a Magyar Hírlap álkérdéseire válaszolt, hanem a Nép (nemzeti) sport szintén jól moderált és udvarias érdeklődésére foglalta össze évértékelő gondolatait.(Nincs még minden rendben, de szépen haladunk, tehát nyugi legyen: a határ a csillagos ég.)

A fent kiemelt részhez érve, felkaptam a fejem. Egyrészt ismételten megnyugodva konstatáltam, hogy a 2024-es és 2028-as olimpia már végleg elkelt, hiszen ezekben az években Párizs és Los Angeles ad otthont a világjátékoknak. 2032-ben pedig vélhetően Afrika vagy Dél-Amerika lesz a házigazda, 2036 viszont még bizonytalan. De, mint látjuk, a szilveszteri bódulat előtt pártunk, kormányunk, nemzetünk, sportunk, ezen belül labdarúgásunk stb. vezetője visszatért régi álmához, és abban reménykedik, hogy „e lángoktól ölelt kis ország” és annak fővárosa még az ő életében olimpiai helyszín lesz.

1. Tisztázzunk rögtön valamit. Én minden embertársamnak – így regnáló kormányfőnknek is – hosszú és (boldog) életet kívánok. Legyen elégedett sokszoros déd- és nagypapa, valamennyi unokájának az esküvőjén énekelhesse el, hogy „Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok…” című dalocskát. Mindannyiunk számára drága életét ne kösse egy sportesemény időpontjához, mivel sokkal jobb az örömteli családi eseményeket megélni. Nyolc évvel vagyok idősebb a kormányfőnél. Én – pesti őslakosként – nem fővárosi olimpiára várok/vágyom, hanem arra „gyúrok”, hogy minden unokám (pillanatnyilag néggyel kell számolnom) középiskolai ballagásán, esetleg diplomaosztóján még épen-egészségesen ott lehessek. Visszatérve a kormányfőhöz: úgy tudunk közös nevezőre jutni a stadionok és a hungarofoci imádójával, hogy 1.) Budapesten az elkövetkező negyedszázadban biztosan nem lesz olimpia, 2.) a mostani miniszterelnök jó egészségben ünnepli 100. szülinapját Felcsúton. Az addigra 5.000 férőhelyesre kibővített Pancho Arénában szerveznek majd számára egy labdarúgó tornát (Orbán-kupa), amelyen kizárólag Fejér megyei csapatok vehetnek részt. 3.) Nyitott kérdésként kezelem, hogy a 100. születésnapon még miniszterelnöki pozícióban látjuk-e, vagy „csak” a Puskás Akadémia örökös elnökeként.

2. „De nálunk minden meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük” – nyilatkozta sportatyánk. Ezt már nem először „süti el” nemzetünk szövetségi kapitánya. Még mindig tévedésben él: a mérkőzés a labdarúgásban – a befejezést jelző – hármas sípszóval végét ér, de jöhet még hosszabbítás, aranygól, esetleg tizenegyes rúgás, vagy sorsolás. A szabályok változhatnak, de végtelen rangadót még soha nem játszottak. Más sportágakban – medencében – ötméteres dobással, a hoki-stadionokban pedig – ha már minden létező játékidő letelt – következik a „hirtelen halál”, ami az aranygól jeges változata. A viadalnak, a küzdelemnek, a párbajnak tehát mindig van vége, valakik vesztesen jönnek le a pályáról. Így van ez a politikában is, 2022-ben az egyik csapat bizony lógó orral fog lejönni a játéktérről. Csak az aranyérem számít – és ellentétben a sporttal –, az ezüst illetve bronzmedál senkit nem érdekel.

A nagyfőnök szerint tehát hosszú életűek leszünk. Ez minden polgár számára jó hír. De a meccs nem végtelen, és nem addig tart, ameddig a Főkormányos narancsos csapat nem nyer. Ugyanis most már van ellenfél a pályán, amelyik feljövőben van. Elkerülhető a hosszabbítás, talán a „hirtelen halál” előtt is le lehet győzni az örökösnek látszó bajnokot. Sportszerű körülmények között. Nehéz lesz.