Gazdasági szegregációra panaszkodnak egy budakeszi iskolában
Az idei tanévtől két intézmény működik a budakeszi Knáb János utcai iskolaépületben. A bizarr helyzetre egy érintett szülő hívta fel a Hírklikk figyelmét, aki elmesélte, hogy tarthatatlan állapotok kezdenek eluralkodni az eddig közösen használt ingatlanban.
Miután a helyi, Budakeszi Város Német Önkormányzata fenntartásába került német nemzetiségi általános iskola, a WudiSuli részéről komoly felújítások kezdődtek a nyáron, már az iskolai táborozás ideje alatt.
Bár az iskola épülete budakeszi város önkormányzatáé s az eddigi, Széchényi István Általános Iskola (SZIA) az érdi tankerülethez tartozik, ellentétben a nemzetiségi intézménnyel, amely a már említett német önkormányzat szárnyai alá került. A kettős tudatú, de egy épülethez kötött pedagógiai vezetés a felmerülő felújítások elvégzése kapcsán, egymásra mutogatott egészen addig, míg a német szekció – információnk szerint – 25 millió forintnyi pályázati pénzt nyert az állami költségvetésből a nemzetiségi önkormányzatnak s annak jól pozícionált vezetőinek jóvoltából – felújításra.
A problémát az jelentette, hogy önhatalmúlag semmit sem csinálhattak a budakeszi önkormányzat tulajdonát képező épülettel annak beleegyezése nélkül – még ha a saját iskolai szekciójuk részére is nyertek jelentős összeget. A közös létezés egy épületben eddig relatíve működőképes volt, amit az is bizonyított, hogy a WudiSulinak az érdi tankerülettől kellett engedélyt kérnie, hogy a SZIA épületében működhessenek – ezt meg is kapták. Most viszont, hogy házhoz jött a 25 millió, amit nem az egész és közös épület, hanem csak a saját iskolai szegmensük felújítására szántak, eddig nem látott problémák és feszültségek keletkeztek az egy ingatlanban működő, de két különböző iskola között.
A történetet elmesélő szülő szerint, ezt követően, egy nagyon kusza és átláthatatlan helyzet állt elő, mivel összemosódott, hogy mi a helyi nemzetiségi önkormányzat felelőssége és hatásköre az épületben s mi az érdi tankerületé. Az viszont tény, hogy a tankerület nem pályázott támogatásra, ellentétben a WudiSulival s miután az utóbbi a megnyert összegből szinte elitista kivitelezésben felújított az épületben több, addig közös helyiséget is, ezek használatát már nem kívánták engedélyezni a továbbiakban a magyar iskola diákjainak. Véleménye szerint, azt már a nyár közepén sejteni lehetett, hogy a részleges és kizárólagos használatot célzó felújításból gondok adódhatnak, mert „ha nyolc vécéből kettőt felújítanak, abból biztos, hogy cirkusz lesz. Mert azt a két vécét azért újítják fel, mert azt ők akarják használni, annak ellenére, hogy az volt a megállapodás – amit ki is mondott a helyi önkormányzati közgyűlés –, hogy az iskola épületének közös területei – a folyosók, vécék, tornatermek – közösen használandók, tehát nem sajátíthatja ki egyik fél sem”.
Ezzel szemben, a német intézet azt szeretné, ha az ő részüket leválasztanák az ingatlanon belül. Ám erre már nemet mondott az érdi tankerület, nem csak tűzvédelmi okokból. Az épület szerkezete sem engedi, ráadásul a mellékhelyiségeket úgy alakították ki, hogy a folyosó két végén találhatóak, az egyik a fiúké, a másik a lányoké, az alsóbb szinteken pedig fordítva. A német fenntartó magas színvonalon fel is újította a mellékhelyiségeket, de mindezt nem tehette volna meg a tulajdonos budakeszi önkormányzat engedélye nélkül. Ez viszont felveti a felelősség kérdését – ha mindezt a két iskola közös megállapodását megkerülve hagyták jóvá. Azt viszont a pénzt invesztáló WudiSuli vezetése nem nézi jó szemmel, hogy az általuk megszerzett 25 millióból felújított épületrészeket a másik, magyar iskola diákjai is használják – például a szenzoros csapokat és hasonló újdonságokat.
A helyzetben a legkínosabb, hogy ugyanazok a tanárok és diákok váltak egymás konkurenciájává, akik eddig is egy fedél alatt működtek, mivel a Széchényi István iskolában eddig német osztályokként működő gyerekek és pedagógusok alakultak új és függetlenedni kívánó iskolává. Amit a jogszabályok egyelőre nem tesznek lehetővé – viszont a jelek szerint, erősen a WudiSuli pályája felé lejtenek. Ráadásul mindez olyan szélsőséges helyzeteket teremt, hogy a folyosó közepéről kényszerülnének visszamenni a „saját” területükre a diákok, mert az eddig megszokott helyiségeket nem látogathatják. Ez az állapot egészen olyan helyzetekig fajult, hogy például a járványveszély miatt, a SZIA-s diákoknak mérnek lázat a mellékhelyiségbe való belépés előtt, a WudiSulisoknak nem, holott az épületbe mindenki az előírt protokoll mellett lép be.
Mindez a tanárok között is egy régóta lappangó ellenségeskedést és szembenállást szított fel, aminek előbb-utóbb a gyerekek isszák meg a levét – ismertette keserű tapasztalatait portálunkkal a megszólaló szülő. Hozzátette még, hogy a SZIA pedagógusai nem állnak bele látványosan ebbe a konfliktusba, ellentétben a német pedagógusok egy részével, akik közül néhányan még a vécék mellet ülve is ellenőrzik, hogy ki megy be és ki nem jogosult és mérik a partneriskola diákjai hőmérsékletét. Mindez – tette hozzá – arra megy ki, hogy önálló épületrészük lehessen a fizikai szeparálásra alkalmatlan ingatlanegyüttesen belül. „Ennek ellenére, a mindkét oldali szülők és tanárok jelentős része alapvető ellenszenvvel figyeli a kialakult helyzetet, mert bizony van olyan szülő, akinek az egyik gyereke a német, a másik a magyar iskolába jár – most akkor a két gyerek nem találkozhat és vegyülhet a folyosón ...?” – tette fel a groteszk helyzetet jellemző kérdést a budakeszi szülő.
Megkerestük a Széchényi István Általános Iskola igazgatóját, akitől azt próbáltuk megtudni, hogy milyen megoldást találnak a fennálló helyzet megszüntetésére. Bódi Zsuzsanna elismerte, hogy nem volt zökkenőmentes az évkezdet, de bármilyen nyilatkozatot csak a tankerület engedélyével tehet, amint ez meglesz, jelentkezik.
Egy érintett pedagógus viszont megerősítette, hogy korántsem mutatkoznak a megbékélés jelei.
Próbáltuk megszólaltatni a levált német intézet igazgatóját, Gölcz Mirát, aki annyit jegyzett meg, hogy sejti, honnan származhatnak az információk, de szerinte, miután többfelé voltak már egyeztetéseken, az ügy lezárás alatt van – legalábbis a felszínén így látszik – és szerinte nincs már feszültség a két iskola között. Viszont ő is azt kérte, hogy a fenntartó német önkormányzat vezetőjénél érdeklődjünk a további részletekről.
Schrotti Jánost sajnos minden igyekezetünk és többszöri megkeresésünk ellenére sem sikerült elérni telefonon s így egyelőre nem tudhattuk meg, hogy milyen egyezséget terveznek a két iskolai közösség további harmonikus együttlétére.
Azt, hogy az ellentmondásos megnyilatkozások ellenére, mégsem mennek simán a dolgok a két iskolánál egy fedél alatt, igazolni látszik, hogy bár – feltehetően kötelező kompromisszumkészségét bizonyítandó – a SZIA honlapján szeptember legelején megjelent egy házirend. Ennek szándéka szerint, „a Knáb János utcai épület a SZIA és a WudSuli közös használatú iskolaépületében a közösségi területeit rendeltetésszerűen szabadon használhatja a WudiSuli és a SZIA minden tanulója, tanára és munkatársa. Közösségi területnek minősül az aula, a folyosók, a lépcsőházak, a mellékhelyiségek, az étkező, az udvar. A tantermek, az irodák, melegítő konyhák külön használatban vannak, a könyvtár, a többcélú terem a tornaterem, az öltözők és az informatika terem közös használatban.”
Amennyiben mindennek nem sikerült érvényt szerezni október elejére sem, a kialakult és rendhagyó állapot feltehetően mit sem változott érdemben, ami a legkevésbé sem hiányzik a diákok amúgy is pandémia-terhelt, harmonikus oktatásának. Hogy a békés egymás mellett élés örömét és eminens igényét már ne is említsük egy tradicionálisan nemzetiségi faluból lett magyar kisvárosban.
