Gimnáziumnyíró, szakmaiatlan, az oktatást tovább kasztosító lépésekre készül a kormány
Két olyan terve is van a kormánynak az oktatással kapcsolatban, ami tovább kasztosítaná azt – válaszolta Miklós György, a Szülői Hang Közösség tagja arra kérdésünkre, miért is írtak (ismét) nyílt levelet Pintér Sándornak, az oktatásért is felelős belügyminiszternek. Az egyik elképzelés, hogy rangsorolnák az általános iskolákat és a gimnáziumokat, a másik, hogy a kompetenciamérések eredményeit is felhasználnák a gimnáziumi felvételi eljárásban. Mindkettő szakmaiatlan, ráadásul ellentétes a gyerekek és az ország érdekeivel – mondta a Hírklikknek Miklós György.
Milyen tervekről beszélünk?
Nyilvánvalóan vannak kormányzati tervek, ha felteszik a kérdést a szülők tíz, vagy akár százezreinek is a Kréta rendszeren keresztül, hogy csináljanak-e egy rangsort az általános iskolákról és a gimnáziumokról. Csakhogy egy ilyen iskolai rangsort nem lehet jól megcsinálni: nem lehet az iskolákat úgy rangsorolni, hogy az egyik iskolában jó családi hátterű gyerekek járnak, a másikba hátrányos helyzetűek. Az egyikben vannak szaktanárok, a másikban nincsenek, az egyik iskola a költségvetési támogatás sokszorosát kapja, míg a másik... Nyilván nem egyenlő feltételekkel indul a két iskola, és így nem lehet versenyeztetni azokat. Ennek igazi értelme sincs.
Ez az oktatás további kasztosítását jelentené?
Ha elkészül egy ilyen lista, akkor a jólszituált családok a lista elején levőkre próbálnak még inkább orientálódni, a többieknek pedig marad az „alja”. Ez pedig mindenképpen kasztosodást jelent. Részben eddig is ez volt, anélkül, hogy lett volna ilyen lista, sokan tudták, hogy melyek a jó iskolák, melyek a rosszabbak. A rangsorállítás felerősítené ezt a folyamatot, és még az sem lehetetlen, felmerülhet, hogy a lista végén levő iskolákat a megszűnés veszélye fenyegetné. Ezt maga Pintér Sándor jelentette be, amikor oktatásért felelős miniszterként elkezdte a tevékenységét.
Ezért írták a nyílt levelet?
Konkrétan nem tudunk semmit, de azért is tettük közzé ezt a nyílt levelet, mert azt gondoljuk, hogy ezek a kérdések ebben a formában manipulatívak, maga a megfogalmazás is sugallja azt, hogy a kormányzat ezt tervezi, és maga is jónak tartja.
Háttérinformációjuk sincs?
Nincs. Pedig egy ilyenfajta oktatáspolitikai változtatást meg kellene indokolni, kellene egy felelős állami vezető, aki kiáll, és elmondja, valójában mi a stratégia, mit terveznek, mi ennek az oka, és mik a várható következmények. Ezután lehetne csak érdemben véleményeket gyűjteni róla. Most nincs egy megvitatható koncepció sem, de túl sok jóra nem számítunk.
Mi a másik veszélyes terv az oktatás átalakítására?
Ez különösen aggályos kérdés, és nem más, mint a kompetenciamérések eredményeinek felhasználása a gimnáziumi felvételi eljárásban. Ez szakmailag sem indokolt, mert a kompetenciamérés és a felvételi teszt nem ugyanaz, mindkettő nem tud egyszerre lenni, mert mind a kettőt másképp kell csinálni. A kompetenciateszt nem a gyerekre irányul, hanem főleg az iskolát méri, azt, hogy mennyire jól működnek az iskola módszerei. A felvételi pedig kifejezetten egyénre szabott teszt, amit illik úgy közzétenni, hogy arra lehessen készülni. Ha ezt bevezetnék, akkor nyilvánvaló, hogy minden család, ha tudna, megpróbálna erre felkészülni. Ugyanaz lenne, mint most az írásbeli középiskolai felvételinél, hogy aki tud, és van rá lehetősége, különféle tanfolyamokkal, magántanárokkal felkészíti a gyerekét. Gyakorlatilag az állami oktatás kiegészülne még egy „árnyék magánoktatással”, akinek van erre pénze és lehetősége, az részesülne belőle, a többiek pedig lemaradnának. Ez is a kasztosodás irányába hat. Külön félelmetes, hogyha mindezt összevetjük azokkal a nyilatkozatokkal és eseményekkel, amelyek az elmúlt hetekben történtek. Például a gimnáziumi ponthatár bevezetése, amivel elkezdték korlátozni a gimnáziumba való bejutást.
Ezt már alkalmazzák is az intézmények?
Még nem mindegyik gimnázium, de egy részük már igen. Ez idén még nem fog drasztikusan látszani, lehet, hogy lesznek férőhelycsökkentések, de még nem olyan arányban, ahogy azt a szakképzésért is felelős államtitkár sejteti. Varga-Bajusz Veronika ugyanis decemberben azt nyilatkozta, hogy a kormány a mostani 60 százalékról 70, de akár 80 százalékra növelné a szakképzésben résztvevők arányát, ami azt jelenti, hogy a gimnáziumi képzés arányát lecsökkentené, vagyis minden negyedik gimnáziumi férőhely megszűnne, de az is lehet, hogy minden második. Vagyis a kormányzat célja, hogy a jelenlegi hathoz képest az általános iskola elvégzése után tízből hét, de akár nyolc diák is a technikumot válassza. Az, hogy a kormány a gimnáziumi képzés arányát 40 százalékról 30-ra, vagy akár 20-ra kívánja leszorítani, csak drasztikus korlátozásokkal lehetséges.
Ismertek már a drasztikus csökkentés részletei?
Nem. A szakképzésben végrehajtott reformok nem húztak ilyen határt. 2020-ban volt egy szakképzési reform, ami után mintegy 2-3 százalékkal nőtt a szakképzésben résztvevők aránya a gimnáziumokkal szemben. Azután részben ez is visszacsökkent. Vagyis a reformok nem hatottak úgy, hogy a gimnáziumok helyett tömegesen özönlöttek volna a diákok a szakképzésbe, viszont a gimnáziumi képzések továbbra is népszerűek. Vagyis a csábítások nem voltak elég erősek, hiába van a szakképzésben, a technikumokban 2020 óta ösztöndíj. Most a mézesmadzag helyett jön az ostor. Több oldalról is azt lehet érezni, hogy ezügyben a kormányzat bekeményít. Az, hogy a kompetenciamérés eredményét beszámítanák a gimnáziumba kerülésbe egyrészt szakmaiatlan, stressznövelő a gyerekeknél és a családoknál is, de ami ennél rosszabb, ellentétes a gyerekek és az ország érdekeivel. Ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kormányzat egyértelműen csökkenteni akarja a gimnáziumi tanulók számát.
Orbán Viktor ezt az elvárást már a 2010-es hatalomátvétele után kinyilvánította…
Igen. Az a helyzet, hogy a miniszterelnök preferenciája nyilvánvaló, de annak ellenére, hogy azt 2010 óta elég egyértelműen sokszor mondta, volt ez irányba egy csomó intézkedés is, mégis a NER 15 éve alatt nem sikerült a társadalom preferenciáját számottevően megváltoztatni. Ugyanis az látszik, hogy még mindig magasabb a gimnáziumokban, mint a szakképzésben tanuló diákok aránya a 9. évfolyamon. Vagyis a gimnáziumi tanulás igénye nemhogy nem csökkent, de egy kicsit még nőtt is.
Miért ragaszkodnak a szülők a gimnáziumi oktatáshoz, mi a különbség az itteni és a szakképzési oktatás között?
Az egyik az, hogy nagyon sok gyerek 14 éves korában még nem tudja megmondani, milyen pályát választana. Ráadásul ez a probléma a vidéket jobban is érinti, hiszen egy kisebb településen például nincs olyan választék technikumokból. Ha valaki tudná is, hogy milyen pályára megy majd a későbbiekben, akkor se tudna helyben olyan oktatásban részesülni. De a szakképzésben való oktatás minőségére is vannak negatív visszajelzések. Vagyis a szakképzés minősége is hagy kívánnivalót maga után. Összességében rugalmasabb továbbtanulási lehetőséget ad a gimnázium, a diák ráér eldönteni annak elvégzése után, hogyan tovább. Nagy általánosságban pedig magasabb a színvonal a gimnáziumokban. Persze, vannak kivételek itt is, ott is, van olyan technikum, ahol magasabb az oktatás színvonala, mint más gimnáziumokban. Van ilyen is, olyan is, de azért általában, aki tovább szeretne tanulni, nagyobb általános műveltséget akar szerezni, az inkább gimnáziumba megy.
|
A Szülői Hang Közösség Pintér Sándornak feltett kérdései Tisztelt Miniszter Úr! Miután ötletüket szülők tízezreivel osztották meg, kell, hogy legyen elképzelésük arról, hogyan fog ez a minősítési rendszer működni a gyakorlatban! Hogyan tervezik rangsorolni az általános iskolákat és a gimnáziumokat, milyen szempontok alapján gondolták összehasonlítani az intézményeket? Hogyan versenyeztethető egymással az az iskola, ahol a pedagógusok rengeteg időt és energiát fektetnek abba, hogy a nehéz családi és szociális helyzetből jövő, tanulási, beilleszkedési problémákkal küszködő gyerekeket fejlesszék, azzal az iskolával, ahol nincsenek nagy számban hátrányos helyzetű gyermekek, ahol nem foglalkoznak külön a gyerekekkel, mégis jobb eredményt érnek el a szerencsésebb családi háttér, a kedvezőbb lehetőségek miatt? Hogyan fogják mérni, hogy a gyerekek mennyire járnak örömmel abba a közösségbe, ahol tanulnak, mennyire motiváltak és mennyire érzik magukat támogatva, segítve az intézmény által? Beleszámítják majd az adott iskolában a pedagógus- és szakemberhiány mértékét is? Miként fog beépülni a rangsorolásba az, hogy az egyik iskola költségvetési támogatásként a többszörösét kapja a másiknak? Hogyan veszik figyelembe, hogy adottak-e az infrastrukturális körülmények vagy omlik a vakolat, hogy van-e tornaterem vagy a lépcsőházban oldják meg a testnevelést? Számítani fog vajon az is, hogy hány pedagógus hagyta el a pályát, esetleg rúgták ki az iskolából azért, mert felemelte a szavát a méltatlan körülmények miatt? Szülők százezreit, a gyerekeik jövőjét közvetlenül érintik az oktatásirányítás döntései, jogunk van tudni, hogy Önök szerint milyen szakmai érvek indokolják az elképzelést? Mi a terv? Mit várnak egy ilyen hivatalos iskolai rangsor elkészítésétől? Netán a tehetősebb, jobb körülmények között élő családoknak könnyebb lesz kiválasztani a rangsorban elől lévő iskolákat, a többieknek meg marad az alja? Esetleg a rangsor végén teljesítő iskolákat be is fogják zárni, úgysem kár értük? Nem gondolják, hogy az egyes iskolák gyengén teljesítésében a magyar oktatás felelős döntéshozóiként Önöket megkerülhetetlen felelősség terheli? Nem érzik úgy, hogy rangsorok készítése helyett az lenne a kötelességük és felelősségük, hogy megteremtsék a minőségi közoktatás feltételeit Magyarország minden oktatási intézményében, minden gyerek számára? |
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. október 25-i adása itt nézhető meg:
