Gór-Nagy Miklós: Benedek Tibor mindannyiunk példaképe

Benedek Tibor 5 éves volt, amikor édesanyja elvitte úszni a gerincproblémái miatt. Azonban Hodgyai Éva, a klasszis édesanyja ezt túl monotonnak találta, így a fiatal Tibort édesapja, Benedek Miklós bemutatta Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdázó barátjának, aki elvitte a Császár uszodába és ezzel elindította a sportolói pályafutását.

Az olimpiai bajnok Benedek Tibor halála után így nyilatkozott a Magyar Nemzetnek: „Tibit én vittem le annak idején a KSI-be Königh Gyuri bácsihoz. Édesapjával, Benedek Miklóssal sokat beszélgettem a Fészek klubban. Ha mondhatok ilyet, én indítottam el a kisgyerek Benedek Tibor pólós pályafutását és pár hónap múlva, Gyuri bácsi azt mondta, hogy ilyen helyes, szorgalmas gyerekkel még életében nem találkozott. Maga Tibor definiálta nagyon helyesen, hogy az ő tehetsége a szorgalma. Az az alázat és szerelem, amit a sportág iránt mutatott, példátlan. Ezért is felmérhetetlen veszteség a halála. Amit az utolsó két évben az UVSE-ben produkált az utánpótlás-nevelés terén, az példaértékű. Ő még nagyon sokat adhatott volna a magyar vízilabdának. Egy órája vásárolni voltam a Budagyöngyében, és két vadidegen nő jött oda hozzám sírva, a nyakamba borultak, hogy mennyire sajnálják Tibor távozását. Hát ennyire megrázta az embereket Tibor halála.”

A Testnevelési Főiskolán szerzett edzői képesítést, majd 1993-ban, már kétszeres magyar bajnokként megkezdte tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Dr. Botos Máté a Politológia Tanszék vezetője még pályakezdő tanár korából emlékszik vissza arra, amikor a sportolót vizsgáztatta:

„A vizsga végeztével úgy éreztem, meg kell dicsérnem. Alázatos volt és tisztelettudó, amiről én ma is úgy véltem, nem nekem szólt, hanem a történelemnek, a tudománynak, az egyetemnek. Emlékszem, amint hatalmas tenyerét megszorítva, gratuláltam az eredményhez. Minden szempontból fel kellett néznem rá. Benedek Tibor alázata és személyisége meghazudtolt mindent, amit előzőleg gondoltam róla. „Tudja, Tanár Úr – mondta ez a megszólítása szíven ütött –, nagyon szerettem mindig is a történelmet és igyekeztem felkészülni erre a vizsgára is, de olyan nagyon kevés időm volt rá.”

Valamit mondhattam, miközben felálltunk és az ajtó felé kísértem. Nem láttam az arcán azt az örömöt, ami oly sokszor tükröződött rajta a medencében – nyilván nem volt maradéktalanul megelégedve magával, hiszen csak négyest kapott. Mégis, valamiféle megkönnyebbülést láttam az arcán, mint minden kikísért diákén.

Szép, tiszta helyzet volt. Semmi allűr, csak tisztán Benedek Tibor és az ő tiszteletet érdemlő tudása. Az a legenda járta, hogy a kar alapító dékánja, Maróth Miklós tanár úr nyilatkozatot tett:

Benedek Tibor esetében nincs korlátozás, addig jár az egyetemre, amíg be nem fejezi. Ha húsz évig, akkor addig. Úgy húsz éve lehetett ez a vizsga, ahol kicsit mindketten megmérettettünk: a pályakezdő oktató és a bajnok hallgató. Ezt az élményt őrzöm magamban róla, a többé már sohasem vénülő öregdiákról.”

Az egyetemi tanulmányai alatt már az olasz ligában játszott, Daniele Ruffelli olasz vízilabdázó 18 évesen lett Benedek Tibor csapattársa, így nyilatkozott a sportolóról:

„Benedektől megtanultam, mit jelent keményen edzeni és dolgozni. Két olimpián járt, Európa-bajnokságot nyert, mégis minden edzés után egy fiúval gyakorolta a kapura lövéseket. Folyamatosan fejlődni akart. S persze mindig segített nekem elrakni a felszereléseket és a kaput. Hihetetlenül szerény volt.” 

Benedek Tibor egyik legnagyobb vetélytársa a szerb Aleksandar Sapic is elköszönt Benedek Tibortól, bejegyzésében azt írja, „Az elmúlt évek legszörnyűbb hírét kaptam: minden idők egyik legnagyobb vízilabdázója, Benedek Tibor elhunyt. Nem is tudom, hol kezdjem, rettenetesen nehéz nekem, mert sosem fogom megbocsájtani magamnak, hogy neki sosem mondtam el, amit most fogok. Tiborral csaknem tizenöt éven keresztül játszottunk egymás ellen. Ő balkezes, én jobbos, úgyhogy egymás oldalán szerepeltünk, számtalanszor szemtől szembe, akár a válogatottjainkról, akár a klubcsapatainkról volt szó. Ezt persze mindenki tudja, de azt nem, ami most következik. Tibor volt az egyetlen vízilabdázó, akire igazán felnéztem, akit imádtam és tiszteltem, aki az egyik legnagyobb motiváló erőm volt, hogy fanatikusan dolgozzam és szinte spártai életet éljek a pólós pályafutásom során.”

2010-ben Kemény Dénes szövetségi kapitány felkérte, hogy edzőként segítse a válogatott nyári felkészülését és innentől kezdve a vezetőedző állandó jobb keze lett.  „Nagyközönségnek kevésbé, a csapattársaknak és a családjának inkább ismerősek, hogy ő igenis egy érző, helyes mosolyú fiú és férfi volt, sőt, sok olyanra is emlékszem, amikor kisgyermeki boldogsággal nevetett, szinte kiesett a száján” – mesélte Kemény Dénes, aki hozzátette, hogy: „Tibor nemcsak szerette a pólót, hanem mindent, amihez hozzáfogott, száztíz százalékkal csinált.”

Kemény Dénes után 2013-ban Benedek Tibor lett a szövetségi kapitány, az ő irányítása alatt lett a magyar válogatott csapatkapitánya Varga Dénes, ő így búcsúzott egykori edzőjétől:

„Tibor hatására vált bennem komoly dologgá a vízilabda! Mert azt mindenki tudja, hogy hogyan állt a sporthoz, nem lehetett nem tisztelni. Sok embert megtanított küzdeni és győzni! Hogy hányat? Talán még annál is többet, ahányat ismert!”

Benedek Tibor irányítása alatt játszott a magyar válogatottban Gór-Nagy Miklós, aki úgy gondolja a korábbi szövetségi kapitány „mindannyiunk példaképe. Életkortól és évtizedtől függetlenül.”

Benedek Tibor hihetetlen karriert futott be és milliókat rendített meg a halála. „Köszönjük az örökséged, és mindent, amit a vízilabdáért tettél. Ez a sportág sohasem lesz ugyanolyan nélküled. Büszke vagyok arra, hogy Benedek Tibor korszakában játszhattam. Nyugodj békében, Tibi!” – írta a Szolnokhoz szerződő Filip Filipovic.

Szűk családi körben temetik, de lélekben sok ezren elkísérik utolsó útjára.