Gosztonyi Gábor: nem tették lehetővé, hogy megküzdhessünk a 200 ezer aláírás összegyűjtéséért

Nem nagyon lepte meg a Pedagógusok Szakszervezete két alelnökét, Gosztonyi Gábort és Totyik Tamást, hogy a Nemzeti Választási Bizottság elutasította az általuk magánszemélyként márciusban benyújtott népszavazási kérdéseket. 

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, az volt a céljuk, hogy 1-1,5 éven belül valóban lehessen népszavazást tartani, mert akkor már a kormány sem bújhatna ki az alól, hogy a kérdésekre adott válaszoknak megfelelően alakítsa a jogszabályokat. Például nem tudná racionalizálásra hivatkozva beszántani a vidéki kisiskolákat, csak akkor zárhatná be azokat, ha a helyi közösség népszavazáson úgy dönt, nem kell neki az iskola. A kormány nem hozhatna olyan jogszabályt sem, amely megengedi, hogy pedagógus végzettség nélkül is lehessen tanítani, vagy, hogy ne lehessen olyan magas munkaterhük se a pedagógusoknak, se a diákoknak, mint jelenleg. Bár a népszavazási kérdésekben csak a diákok munkaterhének csökkentését követelik, az értelemszerűen maga után vonná, hogy a pedagógusok oktatással-neveléssel lekötött heti 22-26 órája is visszaállna fix 22 órára. 

A benyújtott népszavazási kezdeményezésben öt kérdés szerepelt. Gosztonyi Gábor akkor elmondta, mindenekelőtt azt várják, hogy a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) szakmai alapon döntsön a kérdésekről.

A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) az öt kérdésből azonban egyet sem hitelesített – derült ki kedden, a testület ülése után. Gosztonyi Gábor, aki részt vett az ülésen, elmondta, hogy az indokok közül nem mindegyik volt igazán érthető, és a márciusi várakozással szemben, szakmai alap helyett inkább kúriai alapelvekről vitatkoztak, és volt egy adag jogfilozófiai vitába burkolt ellenállás is. 

Az NVB 16 tagjából 15-en voltak jelen. Gosztonyi Gábort igazán az lepte meg, hogy a 15 tagból kettő még ahhoz sem járult hozzá, hogy ő kezdeményezőként az ötből hozzászólhasson ahhoz a két kérdéshez, amelyet benyújtott (a másik három kérdést Totyik Tamás kezdeményezte, aki az ülés időpontjában Nyíregyházán vett részt a PSZ által kezdeményezett fórumon). Ezt egyébként ott szóvá tette: bár az ügyrendben is benne van, a demokrácia játékszabályai is azt mondják, hogy hozzászólhatna, mindenesetre köszöni annak a 13 NVB tagnak, aki lehetővé tette a hozzászólását. Az általa benyújtott két kérdés kapcsán megpróbált szakmai érveket felsorakoztatni. Gosztonyi Gábor a Tanú című filmből vett hasonlattal érzékeltette: az ülésen olyan „Virág elvtárs, ez már az ítélet” érzése volt, úgy tűnt, teljesen mindegy, mit mond, az elutasítás már készen állt. Ezt pedig alátámasztotta az is, hogy még haza sem ért, már megkapta az értesítést arról, hogy az NVB elutasította a kérdések hitelesítését. Szerinte bizonyos politikai körök félnek attól, hogy a nép kinyilvánítsa a véleményét, ezért – a NOlimpia, a Momentum kampánya óta – az elmúlt években csak a kormány által kezdeményezett népszavazásokat engedték át. Azoknak egyébként nem is kell átmenniük a választási bizottság szűrőjén, mert a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kormány kiírjon népszavazást. 

S hogy mivel utasította el az NVB az alelnökök kérdéseit? Például azzal, hogy azért nem egyértelmű a kérdés, mert túl egyszerű, és nem tudja a szülő vagy a nagyszülő majd eldönteni, milyen hatással van a gyerekére, az unokájára, ha heti három órával csökkentenék az óraszámát. Az „Egyetért-e Ön azzal, hogy a helyi tanterv a tanórai foglalkozások időkerete harminc százalékának felhasználásáról rendelkezhessen?” kérdés ellen az volt a kifogás, hogy nem lenne egyértelmű, minek a 30 százalékáról van szó. Holott ezzel csak azt akarták elérni, hogy a nagyon merev, kötött Nemzeti alaptantervből következő helyi tantervek 30 százalékban térhessenek el a Nat-tól, hiszen a helyben tanító pedagógus jobban ismeri az általa tanított gyerekeket, tudja, mire van szükségük az oktatásban. 

A másik kérdésben, amit szintén ő adott be – „Egyetért-e Ön azzal, hogy állami fenntartású általános iskolát csak a felvételi körzet szerinti településen megtartott helyi népszavazás támogató döntése esetén lehessen megszüntetni?” – azt nem értették meg, hogy azt szeretnék elérni, a települések lakói népszavazáson nyilváníthassanak véleményt arról, bezárják-e az iskolát az adott körzetben vagy sem. A bizottság szerint ilyet nem lehet, mert nem egy településről van szó. S bár 2013 óta az oktatás – az óvodán kívül – valóban nem önkormányzati ügy, mégis jó lenne, ha a helyi közösség dönthetne arról, bezárják-e az iskoláját, vagy belemennek, hogy egy olyan körzeti iskola jöhessen létre, amely jobban felszerelt, de nem biztos, hogy minden gyerek számára könnyen megközelíthető. Ez pedig a lemorzsolódást erősítheti, hiszen, ha a gyerek valamilyen okból reggel lekési az egyetlen buszt, amellyel eljuthatna az iskolába, akkor nem egy órája, hanem az egész napja veszne el. Ezt a kérdést 10:5 arányban utasította el az NVB. 

Ahogy azt is ugyanilyen arányban dobták vissza: „Egyetért-e Ön azzal, hogy köznevelési intézményben tanórai foglalkozást csak pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges szakképzettséggel rendelkező személy tarthasson?”

Hiába mondta el a bizottságnak Gosztonyi Gábor a helyszínen, hogy ma Magyarországon minden ötödik, az állam által fenntartott iskolában tanít nem pedagógus végzettségű dolgozó. Az „Egyetért-e Ön azzal, hogy köznevelési intézményben 5. évfolyamtól tantárgyat csak az adott tantárgynak megfelelő szakos tanár taníthasson?” kérdésnek is ugyanilyen arányú elutasítás lett a sorsa, pedig magyarázatként ehhez is hozzáfűzte: ma Magyarországon minden harmadik, az állam által fenntartott iskolában előfordul, hogy a pedagógus nem szakjának megfelelő tantárgyat is tanít. Hiába magyarázta, azért akarják ezt népszavazásra bocsátani, mert a PSZ szerint a XXI. században nonszensz, hogy egy felső tagozatos diák ne találkozzon informatika, biológia, fizika szakos tanárral. Jó esetben még egy matematika szakos, reál beállítottságú pedagógus tartja az órát, ám az már kényesebb, amikor testnevelés, rajz, ének tanárt bíznak meg vele. Így biztosan nem kap megfelelő felkészítést a diák a munkaerőpiac elvárásaihoz, sőt, a saját továbbtanulási esélyei is romlanak.

Gosztonyi Gábor mindehhez kissé keserűen hozzátette, egyszerűen arra nem adtak lehetőséget, hogy megküzdhessenek a minimum 200 ezer aláírás összegyűjtéséért. 

Totyik Tamás és Gosztonyi Gábor megfellebbezi a választási bizottság döntését, a Kúria elé viszi az ügyet, ugyanis két kérdésben (a diákok óraszámának csökkentéséről és a helyi tantervről) a Nemzeti Választási Bizottság is megosztott volt, 8:7 arányban döntött az elutasítás mellett. 

Erről közleményt is adott ki a PSZ, ebben többek közt azt írják: 

„A Nemzeti Választási Bizottság nem hitelesítette a kérdéseket, mondván: azok megválaszolásához speciális információk, szakmai ismeretek kellenének, ami nem várható el a választópolgároktól, akik így nem tudják átlátni döntésük érdemi következményeit. Gosztonyi Gábor és Totyik Tamás a Kúriánál kezdeményezi a Nemzeti Választási Bizottság határozatainak felülvizsgálatát. Szerintük a választópolgárok nem kezelhetőek éretlen kisdiákként. A kormány fél a „valódi nemzeti konzultációtól”, a népszavazástól, mert azon érdemi kérdésekre érdemi válaszok születhetnének a diákok érdekében, és ezzel Magyarország jövőjét alapvetően meghatározó ügyekről.”