Grőber Attila: nem ismerek nemzetibb ügyet a magyar oktatásügyénél
Tizenkét kollégájával együtt nem vette fel a munkát a pápai Türr István Gimnázium tanára, Grőber Attila, aki egyben az MSZP pápai önkormányzati képviselője és az ellenzék parlamenti képviselőjelöltje Veszprém 4-es számú körzetében. A Klikk FM Politikai Nagyító című műsorában azt mondta, a 13 tanár, az ott dolgozó pedagógusok egyharmada, és valamivel kevesebben vannak, mint a január 31-i sztrájk idején. Hozzátette, ismeretes, a kormány mennyire megnehezítette a sztrájk felvételét, de ez a szám is figyelemreméltó.
Ennél sokkal karcosabban lehetne fogalmazni, hiszen néhány hónappal ezelőtt a pedagógusok még a baloldal támogatásáért sztrájkoltak, kampányszempontból sztrájkoltak, miközben szerda este azt mondta Gulyás Gergely, hogy a pedagógusok sztrájkja jogszerű – hívta fel a figyelmet Grőber Attila a kormány álláspontjának változásaira.
„Még mindig nehezen tudja az ember eldönteni, hogy ez mosolyra fakassza, vagy sírásra, hiszen ez a kormány nemzeti kormánynak hívja magát és nemzeti együttműködésnek a saját rendszerét. Én nem ismerek nemzetibb ügyet a magyar oktatás ügyénél, és ezt valóban nem Brüsszelben kell megoldani és Brüsszelt bűnbakká tenni, hanem a magyar kormánynak már régen lépni kellett volna ebben az ügyben.”
2016 óta minden pedagógus szakszervezet, az oktatás minden szereplője mondja, hogy ez így tarthatatlan tovább, ehhez képest nem történt érdemi előrelépés – tette hozzá.
„Jelzem, ha a vetítési alapokat, amelyek a pedagógusok bérét meghatározzák, betartották volna, akkor ma majdnem minden pedagógus a dupláját keresné annak, mint most. Önmagában azonban nem csak bérkérdésről van szó, sokkal mélyebb gyökerei vannak a mai oktatás drámai helyzetének, minthogy pusztán monetáris kérdésnek tekintsük.”
Életpályamodell helyett életgályamodell
Grőber Attila szerint tantestületi értekezleteken is szokott játszani a szavakkal, de ez a szóalkotása inkább szomorú, mint vicces. Az életpályamodell a fogantatásának pillanatában kudarcot vallott, csak nehezen ismerték be – tette hozzá.
„Az elsődleges kudarc az volt, hogy az életpályamodell bevezetésével járó anyagi elismerést négy évre húzták ki. A másik probléma, hogy olyan minősítési rendszert vezettek be, amikor a kolléga szempontjából inkompetens bíráló volt – nálam, történelem-filozófia szakos tanárnál például egy óvodapedagógus. A harmadik dráma pedig az, hogy az életpályamodellel járó jövedelemszámítást – ahhoz az ígérthez képest, hogy a mindenkori minimálbérhez fogják igazítani – megszüntették, így az a modellel, amiben élünk, gyakorlatilag tarthatatlan lett.”
Tehetséggondozás – sémák nélkül
A tanárság, a pedagógia rendkívül fontos területe, hogy a tehetségeket megpróbáljuk fejleszteni és a tantervi kerettel szemben egyéni terveket, képzéseket végzünk a diákokkal – mondta Grőber Attila, aki iskolájában ezzel a területtel kiemelten foglalkozik. Hozzátette, ennek formálisabb változata az Arany János tehetséggondozó program, amely az egyéni fejlesztést próbálja rendszerré tenni, és segíteni, hogy a diákok a felsőoktatásba könnyebben eljussanak vidéki településekről is.
„Ha valaki komolyan veszi a tehetségfejlesztést, a tehetséggondozást, akkor ügyetlennek kell lennie ahhoz, hogy ne találjon csiszolatlan gyémántokat. Ennek egy ára van, rettentő sok munka, egyéni odafigyelés és gondolkodás.”
A tehetségfejlesztés a magyar oktatási rendszer egészében azért nehéz, mert sémában, sablonokban kell gondolkodni, de a tehetség ezt nem szereti – mondta a Klikk FM műsorában. Neki ötletei és elvárásai vannak, gondolkodik, másképp gondolkodik. „A munka szempontjából valóban igénybe veszik az ember energiáit, de ez így helyes.”
