Ha magyar vagy, a sor végén a helyed!
2020. novemberében Orbán Viktor azt a nagyszerű hírt osztotta meg a magyar emberekkel, hogy mindenki maga választhatja meg, milyen oltást szeretne. Idén február 5-én, aztán rossz hírt közölt a nyilvánossággal: „Aki nem fogadja el a kormány által biztosított oltóanyagot, az hátramegy a sor végére és megvárja, amíg újra értesítjük”. Babis cseh elnökkel közös tájékoztatóján mondta ezt a miniszterelnök, de ezt a mondatot az MTI nem tartotta fontosnak idézni.
Nyilván abból indultak ki a távirati irodánál, hogy a rossz hírektől a magyar polgárok szomorúak lennének és elkeseredettek. Márpedig, minden uralkodó elégedett alattvalókra vágyik, mert az a fixa ideája, hogy ő boldoggá tudja tenni a népét.
Az AP hírügynökség azonban kikotyogta az MTI által eltitkolt mondatot, és kiderült, hogy semmi sem az, mint aminek elsőre látszik. Egyébként is nagy a káosz az oltások körül, az oltási terv hol van, hol meg nincs, a vakcinákról is ezer dolgot lehet hallani, nincs mit csodálkozni azon, ha az emberek bizalmatlanok az oltással szemben. Különösen a kormány által preferált kínai és az orosz oltással kapcsolatban nagy az elutasítás, aminek persze tudományos magyarázata nincs, mert hát honnan is lenne.
Pedig, időközben a tízmillió oltásszakértő országa lettünk. Mindenki ért a vakcinákhoz, de legalábbis konyít hozzá valamelyest. Igyekszünk tájékozódni, és megtalálni a számunkra legkedvezőbb (vagy legkevésbé kedvezőtlen) megoldást. Ebben volna jó, ha segítenének a szakemberek. Szakembereket írtunk, és nem politikusokat, mert az utóbbiak szava békeidőben sem sokat ér, most pedig, amikor helyzet van, tényleg elkelne a hiteles tájékoztatás.
Az oltásról kezdtünk beszélni és arról, hogy akinek nem tetszik, ami van, szépen kullogjon hátrébb a sor végére. Várja ki a sorát, ne tolakodjon mások elé. Nem csupán az oltásról van szó, amikor a sor végéről beszélünk, hanem ennél jóval többről. Amit Orbán mondott a sor végére űzetésről, az teljes mértékben kompatibilis Áder János újévi köszöntőjével. Mely köszöntőnek, minden ellenkező és rosszmájú híresztelés ellenére, igenis, volt mondanivalója. Azt kérte ugyanis tőlünk az államfő, hogy idén kevesebbet kételkedjünk és kérdezzünk, legyen több az elfogadás és a bizonyosság. Vagyis, hogy higgyük el azt, amit mondanak, ne legyenek kételyeink, mert az nem viszi előre a világot. A világnak az a jó, ha tele van bizonyossággal, a bizonyosság pedig, mindig is a hatalmon lévők kiváltsága volt. Ők tudják a tutit, és ha kedvük szottyan, el is mondják. Nekünk, egyszerű polgároknak, az a dolgunk, hogy megértsük azokat, akiket uralkodónak választottunk magunk fölé.
Ehhez a kétfős kánonhoz már korábban csatlakozott a családbarát kormány családokért felelős minisztere. Novák asszonyság azt ajánlotta a nőknek, hogy ne akarjanak a férfiakkal versenyezni. Érjék be kisebb fizetéssel, elégedjenek meg azzal, hogy kevesebbek azoknál, akiknek 1-gyel kezdődik a személyi számuk. Ne válogassunk, ne kérdezzünk, ne lázadjunk. Fogadjunk szót, akkor járunk a legjobban, ha nem ugrálunk.
Nix ugribugri.
Csak hab a tortán, hogy a miniszterelnök a pénteki rádióinterjújában közjószágnak nevezte a gyerekeket. Akik, tette hozzá engedékenyen, értéket jelentenek a családnak. Nem nyitunk vitát, mert tényleg lehetnek olyan családok, ahol jószágként tekintenek a gyerekekre. Ilyen családokba nem igazán jó beleszületni, óvnánk is a gyerekeket attól, hogy elővigyázatlanul így tegyenek. Sok baj okozója lehet, ha kincs helyett jószágként tekintenek egy gyerekre. Frusztrált lesz például, önmagával megbékélni nem tudó, démonaival örökös harcban álló ember lesz az ilyen, közjószágként felnövő gyerekből.
Maximum másokat a sor végére száműző miniszterelnök lehet az ilyen gyerekből – boldog, kiegyensúlyozott ember soha.
