Ha tetszik, ha nem, mától ehhez kell a magyaroknak igazodniuk
Nem lehettek kétségeink, s éjfél előtt meg is jelent a Magyar Közlönyben a nemesen egyszerű címet viselő, a fideszes kétharmaddal tegnap megszavazott, Áder János által rekordsebességgel aláírt „2020. évi XII. törvény a koronavírus elleni védekezésről”. Ezzel valóban új időszámítás kezdődött mindannyiunk számára. Még csak kis túlzás sem kell ahhoz, hogy azt mondjuk: Orbán Viktor azt csinál, amit akar, s ez az állapot kitart ameddig csak akarja. Hiszen a törvény hatályvesztéséről a veszélyhelyzet megszűnésével az Országgyűlés dönt. A veszélyhelyzet megszűnésére pedig a kormány, azaz Orbán Viktor tesz javaslatot.
„Egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat” – szögezi le a törvény, amelynek szövegében persze nem volt meglepetés, azt már ismertük. De azért nem árt végigfutni azon, miről is intézkedik a jogszabály.
A törvény a veszélyhelyzet megszűnéséig meghosszabbítja az eddig e védekezés keretében hozott kormányrendeletek hatályát. Előírja, hogy a veszélyhelyzet elhárítása érdekében, az intézkedések hatályának fenntartásáig megtett intézkedésekről rendszeresen, az Országgyűlés ülésén ad tájékoztatást, az ülések hiányában az Országgyűlés elnökét és az országgyűlési képviselőcsoportok vezetőit nevezi meg, mint informálandókat.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor folyamatosan működne ez idő alatt is, sőt, a jogszabály intézkedik arról, hogy „Az Alkotmánybíróság teljes ülése, valamint a tanács ülése a veszélyhelyzet megszűnéséig az elnök döntése alapján, elektronikus kommunikációs eszköz igénybevételével is megtartható”. (Megjegyzendő, hogy ezt az Országgyűlés számára nem tették lehetővé, pedig, vagy talán éppen azért, mert azzal feleslegessé vált volna ilyen teljhatalommal felruházni a kormányt, valójában Orbán Viktort).
A törvénnyel gyakorlatilag felfüggesztették a demokrácia számos intézményét. A helyi önkormányzat vagy a nemzetiségi önkormányzat képviselő-testülete be lett fagyasztva, hiszen a feloszlásuk kimondása esetén is csak a veszélyhelyzet megszűnését követő napon léphet életbe az. Ugyanígy nem tűzhető ki választás a veszélyhelyzet megszűnéséig, illetve a már kiírt választásokat el kell halasztani. A veszélyhelyzet megszűnését követő napig országos és helyi népszavazás sem kezdeményezhető, a már kitűzött országos és helyi népszavazások is elmaradnak.
A törvény intézkedik a járványügyi védekezés akadályozása esetén alkalmazandó büntetésekről is. Eszerint a karantént megsértők három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtandók, ha csoportosan követik el, akkor egy-öt, ha halált okozóan, akkor kettő-nyolc, ha pedig csak előkészületeket tesznek a megszegésre, akkor egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők.
A tervezet intézkedik a rémhíreket terjesztők büntetéséről is, öt évvel sújtaná azokat, akik ezt elkövetik. Mint fogalmaz, „Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Továbbá: „Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ezzel szigorították a rémhírterjesztők büntetési tételét, s ezt a veszélyhelyzet megszűnése után is hatályban fogják tartani. (Ehhez csak két aprócska megjegyzés: egyrészt ki fogja eldönteni, hogy mi a rémhír, másrészt – és ez, ha lehet, még súlyosabb kérdéseket vet fel: miért a felhatalmazási törvénybe foglalták? Tán csak nem azért, mert fenyegetésnek szánták?!)
