Háború, sok-sok áldozattal
Anélkül, hogy bármilyen kutatást végeztem volna, ki merem jelenteni, hogy nincs még egy ország, ahol ennyire átpolitizálódott volna a járvány kezelése. Most már ott tartunk, hogy a Fidesz, a kormányt hívva segédcsapatául, ipari mennyiségben képes eltorzított adatokkal harcba szállni. A cél pusztán annyi, hogy még erősebben kibontakozhasson az ellenzék oltásellenessége. Ennek érdekében erősorrendet állítottak fel a különböző vakcinák között, élre helyezve az általuk preferáltakat. Ennek oltárán kicsit beáldozták a Széchenyi-díjas asszonyságot is; hiába a magas kitüntetés, a mostani politikai érdek felülírja a hajdani büszkeséget. Arról a büszkeségről beszélek, amelyet maga a miniszterelnök fogalmazott meg, miszerint a Pfizer is lényegében magyar agy szüleménye.
Az eredendő bűn már a járvány kitörésekor elkövetődött: a kormány nem nemzeti kérdésként kezelte a koronavírust – a kezdeti alábecsülése után –, hanem azonnal kirekesztette a megoldások kereséséből az ellenzéket, már az elején. Azok után persze, hogy felismerte a benne rejlő lehetőséget, teljhatalomra tört. Hiába fogalmazták meg autentikus jogászok, hogy az életben lévő jogszabályok pontosan elegendőek minden intézkedés meghozatalához, a hatalom többet akart, rendeleti kormányzást. (Láttuk, hogy mi mindenre használta.) És nem vitás: az ellenzék is beleszorult ebbe a politikai vitába, de mert kevés felület és hatáskör jutott neki, inkább csak a verbális hadszíntéren hadakozott, nem mindig jól, és ritkán eredményesen. Még a sajátjuknak hitt önkormányzatok is kiszolgáltatottá váltak; a sorozatos kormányrendeletek egyre több pénzt kanyarítottak ki a büdzséjükből. (Jellemző módon, miközben már tömegek élvezhetik a szabad mozgást, az ingyenes parkolás eltörlésének még híre sincs.)
Ez a vírussal együtt töltött bő egy esztendő jószerivel nem szólt másról, mint az egymásra mutogatásból, amit egyébként egy közös kezeléssel könnyen el lehetett volna kerülni. Most viszont úgy fordulunk rá a választási kampány élesedő szakaszára, hogy esély nincs az együttműködésre, a párszimpátia nélküli embereknek fogalmuk sincs, hogy kire hallgassanak. A feladat – a járvány eme szakaszában – az lenne, hogy megnyugtassuk az embereket: ha már úgy döntött a kormány, hogy importál olyan vakcinákat is, amelyeket nem engedélyezett az európai ügynökség, akkor sincs nagy baj, tehát nem kell félni, másik oldalról pedig nem ellenkampányt indítva. Ez az ellenkampány már nem pusztán abból a hazugságból indul ki, hogy a politikai ellenfél oltásellenes, hanem már a nyugati vakcinákat is igyekszik lejáratni. Márpedig, ha az ellenzék oltásellenesnek nevezhető, akkor a kormánypártok is, ha szerintük a Pfizer, a Moderna, vagy az Astra Zeneca nem elég hatásos. Ez a támadás épp annyira lenne igaz, mint amit a Fidesz és csatolt részei állítanak.
Szomorú, hogy itt tartunk; az egyik oldal nem beszél az átoltottság eredményességéről, a másik az áldozatok magas számáról. A kormányzati oldal mindenféle blöffökkel operál, szerinte csak azért magas nálunk a halottak száma, mert mi másként számoljuk; érdekes, erről egy szót sem ejtett, amikor éppen jobban álltunk ezen a téren, mint a többi EU-s ország. Ugye az lenne a normális, ha legalább ígéretet kapnánk arra: kivizsgálják és feltárják a súlyossá vált helyzet valódi okait, szakemberek, politikusok együtt dolgoznának azon, hogy milyen, gyors lépéseket kellene tenni, milyen intézkedéseket kellene hozni, hogy ilyen soha többet ne fordulhasson elő. Ilyen munka azonban nem folyik, de ígéret sincs rá.
Nincs, mert mindent elfed a kommunikáció, a sikerpropaganda, illetve a félelem-gyártás. És, ha már így van, az sem lenne nagy baj, ha ezt a munkát az ellenzék magára vállalná: pontos térképét adná a szakemberek által felmért válsághelyzet okainak, valamint az ugyancsak általuk elkészített azonnali, azaz rövid-, illetve közép- és hosszú távú terveknek. A vakcina-ügyeket pedig most érdemes félretenni, még az időnként abnormális kormányzati tempó ellenére is. Ez persze csak egy naiv vágyakozás; jövő áprilisig marad a két oldal háborúja. Sok-sok áldozattal.
