Hajós András: ez volt az elmúlt 16 év legnagyobb aljassága

A valóság elvétele szerinte a legnagyobb bűn

Arra a kérdésre, mi bántotta leginkább az elmúlt tizenhat évben, Hajós András egyetlen szóval válaszolt: a hazugságok. Nem a politikai vélemények különbsége, nem a valóság eltérő értelmezése zavarja, hanem az, amikor valaki magát a valóságot próbálja átírni. Úgy fogalmazott, az emberi kultúra természetes része, hogy újra és újra értelmezzük a világot, a művészet is ezt teszi, de egészen más, amikor valaki a megtörtént eseményeket próbálja meghamisítani.

Szerinte mindenkinek alanyi joga a valóság ismerete, függetlenül attól, mennyire művelt vagy iskolázott. „Ezt elvenni az emberektől, a valóságot átkeretezni a valóságérzékelésben hátrányos helyzetűek számára olyan mértékű emberi aljasság”, amelyet nagyon nehezen tudott elviselni. A műsorvezető felvetésére, miszerint ez a „fertőzés” a politikai változások után sem múlt el, Hajós egyetértően reagált, jelezve: a társadalom még mindig viseli ennek következményeit.

A beszélgetésben szóba került saját TV2-s szerepvállalása is. Hajós szerint jogi értelemben nincs problémája azzal, hogy alvállalkozóként dolgozott a csatornának, ugyanakkor elfogadja, ha valaki ezt erkölcsileg kifogásolja. Elismerte, hogy barátai között is akad olyan, akinek ez már nem fér bele, és azt is természetesnek tartja, ha emiatt a jövőben hátrány éri. A jog és az erkölcs szerinte két külön kategória: az erkölcsről lehet vitatkozni, az ízlés pedig időről időre változik.

Kollektív felelősség helyett önvizsgálatot sürget

A beszélgetés egyik legerősebb gondolata az volt, amikor Hajós arról beszélt: szerinte veszélyes lenne kizárólag a televíziósokra vagy ismert közéleti szereplőkre hárítani a rendszer működésének felelősségét. Úgy véli, miközben könnyű kimondani, hogy valaki a NER kiszolgálója vagy haszonélvezője volt, érdemes mindenkinek saját magába is belenéznie.

Példaként említette, hogy sokan rendelkeznek OTP-s bankszámlával, vásárolnak olyan üzletekben vagy fogyasztanak olyan szolgáltatásokat, amelyek különböző gazdasági érdekcsoportokhoz köthetők. Szerinte a mindennapi kompromisszumok világában nehéz éles erkölcsi határokat húzni. Azt mondta, a televíziós személyiségek afféle „antennák”, akikre könnyű haragudni, mert szem előtt vannak, miközben a társadalom egészének is volt szerepe abban, ahová az ország jutott.

Ezzel összefüggésben vallási fogalmakat is előhozott, amelyek szerinte ma is érvényesek: a kegyelmet, a megbocsátást és a mértéktartást. Ezeket olyan értékeknek tartja, amelyek nélkül könnyen bosszúvá válhat az igazságtétel. Úgy fogalmazott: mindenki tudja a saját szerepét, ezért nem szabad elfelejteni az arányérzéket sem.

A sajtó szerepéről is árnyalt véleményt fogalmazott meg. Elismerte az oknyomozó újságírás jelentőségét, ugyanakkor szerinte tévedés azt gondolni, hogy kizárólag a média képes politikai változást előidézni. Emlékeztetett arra, hogy hosszú éveken át jelentek meg tényfeltáró cikkek különböző szerkesztőségekben, mégsem következett be változás addig, amíg nem jelent meg egy politikai szereplő, aki vállalta a felelősséget és a cselekvést. Hajós szerint a politika dolga nem csupán a problémák feltárása, hanem az is, hogy új rendszert építsen.

A Heti Hetesnek szerinte nem múzeumba, hanem jövőbe kell kerülnie

A beszélgetés végén a megújult Heti Hetes is szóba került. Hajós hangsúlyozta: nem hisz a műsorok fetisizálásában, szerinte minden formátum újragondolható, ha alkalmazkodik a kor igényeihez. Vannak pillanatok, amikor ugyanazt érzi, mint húsz évvel ezelőtt, ugyanakkor természetesnek tartja, hogy a világ és a televízió is megváltozott.

Úgy látja, a műsor jövője nem azon múlik, hogy a régi szereplők meddig maradnak benne. Saját példáját is felhozta: a Dalfutár kapcsán már régóta szeretné fokozatosan átadni a stafétát, mert szerinte egy műsor akkor él tovább, ha képes új embereket beemelni. Ugyanezt várná el a Heti Hetestől is.

A mostani szereposztást sem tekinti véglegesnek. Szívesen látna új generációs előadókat, zenészeket, internetes tartalomkészítőket az asztalnál, mert szerinte csak így maradhat élő egy ilyen formátum. Saját szerepét is inkább háttéremberként képzeli el, aki tapasztalatával segíti a többieket, nem pedig központi figuraként.

A beszélgetés végén a műsorvezető arról kérdezte, lát-e kiutat a folyamatos politikai megosztottságból. Hajós válasza egyszerre volt pesszimista és reménykeltő. Szerinte az emberiség története azt mutatja, hogy a gyűlölet mindig jelen volt, ezért teljes megoldás aligha létezik. Mégis úgy gondolja, a saját környezetében mindenki képes változást elérni. „A saját életünkben tudunk rendet tenni, és tudunk jók lenni, és tudunk olyanok lenni, amit elvárnánk a külvilágtól” – fogalmazott, hozzátéve, hogy aki egy gyermeket tisztességes emberré nevel, már tovább is adta azt a lángot, amely szerinte végső soron reményt adhat a társadalomnak.