Halhatatlan halottaink – 2. Színészek, zenészek és más művészek

Június 30. Grunvalszky Ferenc

A nyolcvankét éves korában, rövid, súlyos betegségben meghalt Kossuth- és Balázs Béla díjas rendező-operatőr a magyar filmművészet meghatározó alakja volt. Alkotótársaival, Jancsó Miklóssal, Szomjas Györggyel együtt dolgozva, maradandó nyomot hagytak a magyar mozgóképkultúrában.

Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án született Budapesten. Egyetemi évei alatt először a bölcsészkaron tanult, később átiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakára, és itt szerzett diplomát 1968-ban. A Mafilm rendező-operatőre lett, és évekig Jancsó Miklós munkatársaként dolgozott. Ő fényképezte egyebek között a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999), az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2000), a Kelj fel komám, ne aludjál (2002) és A mohácsi vész (2004) című Jancsó-alkotásokat is.

Számos rövidfilm után 1975-ben a Vörös rekviem volt az első nagy játékfilmje. Ezt olyan alkotások követték, mint az Eszmélés (1985), a Kicsi, de nagyon erős (1989), a Goldberg-variációk (1992) vagy a Visszatérés (1999). Ladányi Andrea táncművésszel két filmet is forgatott, az Éjféli maratont 2001-ben, a Táncalakot egy évvel később, utóbbi a Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb látványért járó díjat.

Szomjas György rendező állandó operatőre volt, 1981-től számos filmet készítettek, többek közt a Könnyű testi sértés (1983), a Falfúró (1985), a Könnyű vér (1989), a Roncsfilm (1992), a Gengszterfilm (1999) és A Nap utcai fiúk (2007), valamint a Keleti szél: A film című dokumentumfilm (2010) született együttműködésükből. Nevéhez több sikeres rövidfilm és tévéjáték rendezése, valamint számos film forgatókönyve is fűződik. Ő volt az Örökbefogadás című film egyik forgatókönyvírója, amelyért Mészáros Márta a Berlini Filmfesztivál történetében első magyarként és első nőként nyerte el 1975-ben a fődíjat, az Arany Medvét.

Színészként is felbukkant a Szevasz, Vera! (1967), az Idő van (1986) és a Tiszta lap (2002) című filmekben, tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és részt vett a Magyar Filmszemlék megszervezésében.  

Művészi munkásságát 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1997-ben Érdemes művész címmel ismerték el. A Kossuth-díjat 2004-ben vehette át.

Szeptember 22. Sajdik Ferenc

Az életének 96. évében elhunyt Sajdik Ferenc 1930-ban született Neuenhagen bei Berlin-ben. Iparrajziskolában tanult, 1949-től litográfusként dolgozott, majd a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett. Karikatúráit a Ludas Matyi vicclapból ismerhette meg a közönség. Kedvesen esendő, szerethető figurái harminc éven át jelentek meg minden héten, sokan az ő rajzaiért vették az újságot. A Ludas Matyit 1990-től az Új Ludas követte, majd megszűnt a lap. 1993-tól az Úritök, majd a Pesti Vicc munkatársa volt.

Sajdikot a rajzfilm tette igazán népszerűvé. Visszaemlékezése szerint a filmkészítéssel egy véletlennek köszönhetően került kapcsolatba: egy Műcsarnokban rendezett karikatúrakiállításra egy hét méter hosszú rajzot készített Budapestről, amelyet megláttak a filmgyár vezetői és elhatározták, hogy kisfilmet készítenek belőle. A film végül nem készült el, de Sajdik megismerkedett Dargay Attilával és Jankovics Marcellel, akik később felkérték, hogy rajzoljon figuraterveket, háttereket a La Fontaine-mesesorozathoz. Ezt követte a Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-horgász, amelyek évtizedek óta gyerekek és felnőttek kedvencei.

Csukás István meseíróval olyan halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek együtt, mint Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő vagy az esendő, csokizabáló madár, Gombóc Artúr. Nevéhez fűződik a tévétorna főcíme, az 1977-es reklámfilmszemlén különdíjat kapott bontott csirke-reklámfilm. 2014-ben az I. kerületi Naphegy téren átadták a tervei alapján készült Pom Pom játszóteret.

Több mint 300 könyvhöz – köztük ifjúsági és tankönyvekhez – készített rajzokat. Illusztrálta többek között Csukás István, Alberto Moravia, Rudyard Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásait. 2024-ben adták ki rajzaival Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című kötetét. Karikatúrái önálló albumokban is megjelentek.

Élete végéig alkotott. Magyarországon és számos európai városban volt csoportos és önálló kiállítása. Az utolsó évtizedekben a táblaképek festése vált a fő területévé, amibe Papp László váci műgyűjtő biztatására kezdett bele. Emellett főleg művészeket és számára fontos történelmi személyiségeket ábrázoló portrékat készített, amelyek keretére az ábrázolt személy életművét szimbolizáló különféle applikációkat, agyagszobrokat, vagy akár hétköznapi tárgyakat erősített. Műveiből Vácott rendeztek állandó tárlatot.

Munkásságát 1977-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1984-ben a Szép magyar könyv grafikai díjjal, 1988-ban Érdemes művész címmel ismerték el. 2006-ban Budapest díszpolgára lett, 2012-ben Prima Primissima Díjat kapott. 2013-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2014-ben Hazám-díjban, 2017-ben Magyar Örökség Díjban részesült. 2018-ban Dunakeszi díszpolgára lett, 2023-ban a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki. 2025-ben Libri szerzői életműdíjjal ismerték el munkásságát gyerekirodalom kategóriában.

Október 1. Elek Judit

A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező 87 éves korában szinte egy időben halt meg azzal, hogy Párizsban díszvetítésen mutatták be 1967-es, Locarnóban nagydíjat nyert dokumentumfilmjét, a Meddig él az ember?-t.

1945-ben túlélte a budapesti gettót, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, ahol többek között Huszárik Zoltánnal és Szabó Istvánnal a legendás Máriássy-osztály tagja volt. Első filmjei már a hatvanas években Cannes és Locarno versenyprogramjába kerültek, később a magyar társadalom tabuit feltáró dokumentum- és játékfilmjeivel vált ismertté.

Életművében olyan alkotások szerepelnek, mint a Sziget a szárazföldön, a Majd holnap, a Mária nap, a Tutajosok vagy a Mondani a mondhatatlant. Filmjeit világszerte vetítették, gyakran váltak tananyaggá, miközben Magyarországon sokszor betiltásokkal és támadó kritikákkal kellett szembenéznie.

Nemzetközi elismerései között szerepel a francia Irodalom és Művészetek Rendjének lovagkeresztje is. Filmjeit az utóbbi években több retrospektív válogatásban mutatták be Európában. Hagyatékát férjével, Kézdi-Kovács Zsolttal alapított stúdiója és fia, Berger László operatőr-producer gondozza tovább.

December 1. Kálloy Molnár Péter

Kálloy Molnár Péter kiemelkedő tehetségű, sokoldalú alkotó volt, aki évtizedeken át meghatározó szereplője volt a magyar színházi és filmes életnek. Művészi munkássága, különleges hangja, humora és érzékenysége generációk számára tett maradandóvá számos szerepet és alkotást.

1970-ben született Mezőcsáton, a debreceni Ady Gimnázium dráma tagozatán érettségizett, majd 1991-től a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Iglódi István osztályában. 1993-1997 között a Vígszínház társulatának volt a tagja, 1997 óta szabadfoglalkozású művész.

A széles publikum többek közt filmszerepeiből, valamint a Beugró című televíziós műsor állandó szereplőjeként ismerhette meg, de rendszeresen szinkronizált is. Rendezett Rómeó és Júliát, Macbethet, legnagyobb színházi sikerét a Shakespeare Összes Rövidítve (SÖR) hozta meg számára, amelyet több mint két évtized alatt 600-nál is többször adtak elő.

Három szólólemeze jelent meg. Nemzetközi produkciókban is feltűnt, például a Budapest, az Amerikai rapszódia vagy a Suszter, szabó, baka, kém című filmekben láthatta a közönség.

December 10. Balázs Péter

A 82 éves korában elhunyt színész 2007-től vezette a szolnoki Szigligeti Színházat. Összesen 14 éven át állt a színház élén, amíg 2021 nyarán át nem adta a stafétát. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, először a veszprémi Petőfi Színházba került, majd 1970-től a budapesti Vígszínházba szerződött, ahol 1989-ben rendezőként is bemutatkozott.

Főleg komikus szerepeiről ismert, számos filmben is játszott, emellett pedig népszerű szinkronszínész. Többek között Louis de Funès, Danny DeVito, Christopher Lee, Ben Kingsley, Jack Nicholson (Száll a kakukk fészkére) vagy Joe Pesci (Reszkessetek, betörők!) magyar hangjaként is ismerhette őt a közönség.

Az első rész itt olvasható.