Hamis érvelésekkel alátámasztott nyílt levél Orbántól

Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, Orbán Viktor több hónap után ismét jelentkezett a sajátságos Szamizdat-sorozatával, amelynek újabb opuszát Mikulás Dzurindának címezte, válaszként arra, hogy a korábbi szlovák miniszterelnök, befolyásos néppárti politikus elvetette azt a postoj.sk-nak adott interjújában megfogalmazott orbáni javaslatot, miszerint a V4-országok törekedjenek arra, hogy a német-francia tengelyen forgó Európai Uniót német-francia-V4 hárompilléres erőközponttá alakítsák. 

Orbán a nyílt levélként definiált mostani írásban kifejti, hogy „a visegrádi országok látványos megkülönböztetést szenvednek el az Európai Unióban, és ha nem lépnek fel erőteljesebben és közösen, ez a helyzet nem is fog változni”. Olyan, sok sebből vérző érveket hoz fel véleménye igazolására, mint például a kivitt profit- és osztalékjövedelem kontra transzferek;  a támogatás és a lakosság aránya; az agyelszívás: a migránskvóta; vagy éppen a kettős mérce alkalmazása. Mindez természetesen a visegrádiak kárára. „Miért maradnánk továbbra is az EU balekjai? A szlovákok és a magyarok ennél többet érdemelnek” – egyértelműsítette írásának mondandóját Orbán a (teljes terjedelmében itt olvasható) nyílt levelében.

Minimum csúsztatások vannak benne

„Az írásban megfogalmazott állításaiban sok a csúsztatás, hamisítás” – szögezte le Balázs Péter a Hírklikknek, egy konkrét gondolaton keresztül mutatva be, mire is gondol. Nem lehet az EU által kezelt, a gazdagabbaktól a szegényebbeknek, túlnyomó részt ajándékként biztosított forrástranszfereket összehasonlítani a repatriált profittal – mutatott rá. Ez olyan, mint az alma összevetése a körtével. Ez Orbánnak már egy régebbi trükkje, használta korábban is, ám nagyon szúrja a szemét annak, aki egy kicsit is ért a közgazdasághoz. „Lehet, hogy a kocsmákban és a lelátókon ez jól hangzik, de ennek komoly emberek nem dőlnek be” – húzta alá, hozzátéve: „s ha egy állítás hamis, akkor vélelmezhetően van ott más hamis állítás is”. (Megjegyzés: a Hírklikknek korábban Bod Péter Ákos egykori ipari miniszter, jegybank-elnök elmagyarázta, hogy mi a gond az orbáni érveléssel, ez itt olvasható.)  

A V4 egysége illúzió csupán

Az egész természetesen nem más, mint egy politikai üzenet – mondta a tapasztalt diplomata, külpolitikus, aki hangsúlyozta, az is fontos, hogy miért mondta, nem csak azt, hogy mit. A célja pedig az, hogy aktorként feljátssza az eléggé rossz állapotú, nem egységes V4-et, amelyen belül több hasadás is van. 

Egyrészt a magyar-lengyel és a cseh-szlovák páros között van hasadás: az előbbi két ország keményebben lép fel az Európai Unióval szemben, mint az utóbbi kettő. Ráadásul Magyarországgal és Lengyelországgal szemben folyik a 7. cikkely szerinti eljárás; s a csehek és a szlovákok többször elhatárolódtak már tőlünk. 

Látványosan eltérőek az Oroszországgal  kapcsolatos  pozíciók is: elég csak az orosz diplomaták kiutasítására gondolni. Ebből mi ugye kimaradtunk. De ott van a lengyelek történelmi Oroszország-félelme, Orbánék pedig rendre gátolják a közös uniós fellépést Putyinékkal szemben. 

De kilóg Magyarország a sorból a kínaiakkal kapcsolatos politikában is: például legutóbb az ujgurokat sújtó kínai politika közös elítélését hiúsította meg a magyar kormány. 

De még a két jó barát között is vannak repedések: ami jelenleg igazán összetartja a magyar és a lengyel kormányt, az csak a jogállami feltételek elleni küzdelem – ahogy arról éppen a Die Welt írt – fejtegette Balázs Péter.

A V4 ma nem súlyos tényező az EU-ban

De nem csak ebben hibádzik Orbán üzenetének tartalma, van még más is – magyarázta a korábbi uniós biztosként az EU belső működését is kiválóan megismert szakember. Milyen súlya van a valamivel több, mint 60 millió lakosú, gazdaságilag gyengébb, támogatandó országokból álló V4-nek ahhoz, hogy erőközponttá tudjon válni? – tette fel a kérdést, majd rögvest  meg is válaszolta, azzal, hogy ez a tömb olyan nagyon sokat nem nyom a latban. 

Az EU-ban három nagy aduval lehet erőközponttá válni: a régi, a nagy és a nettó befizetői pozícióval. Akiknél ott van ez a három kártya, de legalább kettő közülük, az a belső játszmákban erős (ilyen például Németország, vagy akár a nem túlságosan nagy, ámde régi és nettó befizető Hollandia). A visegrádiak közül egyedül Lengyelországnak van egy aduja, a nagysága, de azon túl, a négy ország sem nem régi tagállam, sem nem gazdag (nettó kedvezményezett mind a négy), s három közülük még csak nem is nagy.

Itt vannak az igazi súlyok az EU-ban

A súlyok az EU-n belül, egyrészt a nagy tagállamoknál vannak – ilyenek a németek, a franciák, a lengyelek, az olaszok és a spanyolok, illetve korábban az angolok is ilyenek voltak. Közülük ma amúgy három gazdaságilag le van gatyásodva (az olaszok, a spanyolok és a lengyelek).

Emellett kialakult egy új, érdekes pólus, az úgynevezett fukarok, ami a hollandokat, a svédeket, a dánokat és az osztrákokat fedi le, s „ők talán azért csak többet nyomnak a latban, mint a V4”.  De vannak egyéb szegmentációk is, a Benelux, államok, az Északi Tanács, a  Balti tengeri csoportosulás, stb. – emlékeztetett a korábbi uniós biztos. 

A V4 akkor erős, ha a Németországgal fennálló nagyon intenzív gazdasági kapcsolatokra politikai-stratégiai együttműködést tud építeni. De ez ma elég rosszul áll: a németek ugyan nagyon nagy türelemmel kezelik Kaczynskiékat, de a kapcsolat messze nem ideális. Orbán pedig egyenesen messze került a németektől. 

Nem is Orbán ötlete volt

Orbán egyébként a saját ötleteként adja most el a gondolatot, hogy váljunk egy német-francia-V4 tengely részeivé. Balázs azonban jól emlékszik a már régebbi történetre. A – viszonylag látványos, de komoly tartalom nélküli – úgynevezett Weimari háromszögre, azaz a német-francia-lengyel együttműködésre szerette volna rákapcsolni a visegrádiakat Donald Tusk akkori lengyel miniszterelnök és külügyminisztere, Radoslaw Sikorski. Abban volt fantázia, más volt  a helyzet – jegyezte meg Balázs Péter, hozzátéve: Orbán valahol hallott erről, esetleg olvasott róla,  s most, mint saját ötletét adja elő. 

Csak szavak...

„Orbán szavai csak szavak, hamis érdekkel alátámasztott szavak” – vonta le mindebből a következtetést Balázs Péter, rámutatva: mindezt Orbán annak a Mikulás Dzurindának címezi, aki a Fidesztől megvált Európai Néppárt máig oszlopos tagja, aki – „ismerem őt – egy erős, józan ember, aki az erős Európa híve, nem véletlenül volt ő az, aki annak idején bevezette Szlovákiát az euróövezetbe” – hangsúlyozta.

Kontroll nélküli álmodozás

Mire véljük akkor ezt az egészet? –  merül fel a kérdés. „Ezek az ő álmai, szeret ilyen rögeszmésen álmodozni, s teheti ezt nyilvánosan is, mivel sem az országban, sem a saját pártjában, kormányában nincs kontrollja, még csak nem is igényli, sőt, le is rázza magáról” – összegezte a véleményét. Úgy látja, hogy „Orbán az a tipikus félművelt, aki nem hozott otthonról kultúrát, túl korán kezdett el politizálni, keveset tanult, olvasott, s ugyan a jogot elvégezte, de hiányos a tudása, sokszor melléfog, például történelmi kérésekben. Keveset olvasott idegen nyelven („az egy angolt tudja, azt is eléggé gyengén; bár bírálja Karácsony Gergelyt, ő maga elég középszerű szinten hadar, korlátozott szókinccsel, inkább a hunglisht beszéli, mint az angolt, persze, annak, aki nem tud angolul úgy tűnik,tényleg más nyelven szólal meg”). 

„Összességében: Orbán olvasgat mindenfélét, csak éppen kellene egy bizonyos általános kulturális színvonal ahhoz, hogy egy normarendszerben el tudja helyezni az olvasmányait, ám láthatóan magával ragadja egy-egy ötlet, s ilyenkor összevissza álmodozik mindenféléről”.