Hamis propagandával etetik a magyar embereket

- Bő fél éve, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány elköltözött Budapestről Berlinbe. Megalapozott volt a döntés, így visszatekintve is?

- Abszolút megalapozott volt; abban a helyzetben, amely 2018 elején a Stop Soros törvény-tervezet kapcsán kialakult, a mindennapos sorozások közepette, és amikor a törvényt beadták a parlamentnek is, nem is lehetett másként dönteni. Ez a tervezet, amely törvény első verziója volt, konkrét lehetőséget biztosított a belügyminiszternek arra, hogy saját hatáskörében döntsön arról, mely szervezeteket érint a törvény. Ha ez életbe lép, akkor az alapítvány rendőrségi, vagy titkosszolgálati vegzatúrának is ki lehetett volna téve; befagyaszthatták volna a bankszámlánkat, vagyis a működésünk került veszélybe. Ráadásul azoknak a civilszervezeteknek a munkája is veszélybe került volna, amelyek a világ más tájain dolgoznak, már ha mi megkockáztatjuk, hogy az új törvény hatálya alá kerüljünk. Szóval nem pusztán a vegzatúrától tartottunk, hanem attól is, hogy egyáltalán működni tudunk-e majd.

- De a törvény végül az első variációnál enyhébb lett, nem?

- Kérdés, hogy mi számít enyhébbnek. Az biztos, hogy átfogalmazták, így már nyilvánvalóan nem mi lettünk a célpontjai. Hivatalosan persze eredetileg sem a mi alapítványunk volt a célpont, de egyértelműen kiolvasható volt a szövegből a szándék. Miután mi kivonultunk a magánszemélyekre és más civilszervezetekre tolták rá a törvény fenyegető passzusait, akik, illetve amelyek segítséget nyújtottak, jogi tanácsokat adtak menedékkérőknek. A törvény mostani formája az átlag magyar állampolgárokat támadja, illetve fenyegeti.

- Vagyis azt állítja, hogy ha önök Budapesten maradnak, akkor megmarad az eredeti törvény-szöveg, s vele a nyilvánvaló zaklatása az alapítványnak?

- Ezt nem tudhatjuk, de erősen feltételezhetjük. Látva azt a kampány üzemmódot, amelyben folyik a mindennapos sorosozás, azóta is egyébként, hogy elüldözték a Nyílt Társadalom Alapítványt, a nemzetközi irodánkat, illetve elüldözték a CEU-t, nem valószínű, hogy enyhült volna rajtunk a nyomás. Tulajdonképpen ezt a módszert leplezte le az a svájci cikk, amely nemrég jelent meg, és a magyar olvasók is megismerhették a tartalmát.

- Mindjárt visszatérünk erre a cikkre, de előtte még arra lennék kíváncsi, hogy az alapítványnak mennyiben változott meg a munkája azáltal, hogy más fővárosban van?

- Technikailag semmilyen szempontból. A legfontosabb: a magyarországi támogatások, ahogy ezt az ottani civilszervezeteknek ígértük, megmaradtak. Ez jelenthet anyagi, vagy jogi támogatást egyaránt. Ez utóbbit például pont a Stop Soros törvénnyel kapcsolatos beadványok az alkotmánybíróságnak, vagy a strasbourgi emberjog bíróságnak. Vagyis a magyar civilszervezetek támogatását folytatjuk; szeretnénk őket erősíteni abban a küzdelemben, amelyet az emberi jogokért, az átláthatóságért, a korrupció ellen folytatnak.

- Említette, hogy 2018 elején jelentősen felerősödött a Soros György elleni kampány. Nem tudom, hogy akkor most milyen sebességi fokozatba kapcsoltak, de ez a hadjárat még erősebbé vált. Nyilván hallotta, hogy még a Magyar Posta, tehát az állami cégek is sorosoznak, ahelyett, hogy normális választ adnának a nekik feltett kérdésre. Ön szerint meddig lehet fokozni ezt a kampányt?

- Most megint választási üzemmód van, épp úgy, mint tavaly év elején, A parlamenti választásokra készülve is ez volt a fő üzenete a magyar kormánynak; nem közpolitikai kérdéseket tartottak napirenden, mert ilyen szakmai viták közepette nem lehet tűzben tartani egy választói tömböt. Ezért aztán azt a technikát és taktikát alkalmazták, amelyben egy ellenségkép kialakításával, és ennek támadásával félelmet generálnak az emberekben, morális pánikot okoznak. Márpedig ezzel a morális pánikkal össze tudják tartani a szavazó bázist, és ezzel választást tudnak nyerni. Most, az Európa parlamenti választások alkalmával is szeretnék maximálni a szavazatokat. Itt nem arról van szó, hogy mi a tartalmi üzenet, hanem arról, hogy miként tudják eltakarni a problémákat. Most például pontosan azt a cikket takarják el, amely leleplezte őket. Az írás nyomán még inkább beleerősítettek a sorosozásba, az, hogy most már egy állami cég is ezt a kommunikációs panelt használja, még inkább rávilágít a rendszer sajátosságára. Arra, hogy Magyarországon egy olyan rendszer épült fel, ahol a kormánytól való félelem és függés miatt, gyakorlatilag mindenki, aki függ az hatalomtól, ugyanazt a szókészletet használja. Ez pedig igencsak hasonlít arra a rendszerre, amelyet már azt hittünk meghaladtuk, és amelyben mindenki ugyanabból a forgatókönyvből kommunikál.

- Ismét utalt arra az interjúra, amelyben George Birnbaum arról beszél, hogy Arthur Finkelsteinnel közösen alkotott mesterműve az, amit a magyar kormány, a Századvégen keresztül megvásárolt, és amely ugye a Soros elleni kampányt kitalálta, megalkotta. Finkelstein, a halála előtt nem sokkal azt nyilatkozta, hogy a szerette volna megváltozatni a világot, és ez sikerült is neki: tönkretette. Most ugye Birnbaum beszélt a termékük lényegéről, a gyűlölet-kampányról, ez nem azt jelenti, hogy ez a két ember már némiképp szégyelli, és ellép a saját termékétől?

- Ezt nem tudom megítélni. Ha Finkelstein munkásságát vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy zsidó létére antiszemita kampányt is csinált egy amerikai szenátor-jelöltnek, és vállaltan meleg személyiségként homofób kampányt is levezényelt egy másik amerikai szenátor-jelöltnek. Tulajdonképpen világ életében egy kettős személyiség volt, erős vallási, származási és szexuális identitással. Emellett létezett a szakmai élete, amellyel képes volt szembemenni a saját személyes identitásával. Őt voltaképpen nem érdekelte, hogy kit és hogyan támad, csak a szakma számított; hogy azt a gyűlölet-kampányt, amit kitalált, azt nagyon magas fokon művelje. El is érte, hogy ő legyen a gyűlölet-kampányok egyik leghíresebb karmestere. Ezért aztán azt is mondhatom, hogy ez a módszer nem annyira őt minősíti, mint inkább azt a kurzust, azt a politikai garnitúrát, amely használja. Itt, a svájci cikk kapcsán is a magyar kormány lepleződött le, morálisan ugyanis az elfogadhatatlan, hogy egy ilyen gyűlölet-kampányt folytat, ráadásul az adófizetők pénzéből. És, mint látjuk: pontosan tudják, hogy hamis a kiinduló pont, mindent egy íróasztal mellett találtak ki. Tehát nem a valóságból indultak ki, és talán ez a legerkölcstelenebb ebben a kampányban, mert ezzel a hazug propagandával etetik a magyar lakosságot, mit sem törődve azzal, hogy az akciónak hány áldozata van. És nyugodtan beszélhetünk áldozatokról, hiszen rengeteg karaktergyilkosság kísérte a kampányt, olyan emberekkel szemben, akiket úgy állítottak be, mint Soros emberei, így próbálván céltáblává tenni őket.

- Mi következik ebből a magyar miniszterelnökre vonatkozóan. Az őt finoman kritizálók kiváló hatalomtechnikusként írják le… Használható-e ez a kifejezés egy négy éve tartó, és nyilvánvalóan Orbán által irányított gyűlölet-kampány esetében?

- Nem akarom a kormányfőt bírálni, nem tisztem és az én pozíciómból, funkciómból nem is tehetem. A kampányt minősítem: mélyen erkölcstelennek és gyalázatosnak tartom. Annak tartom, hiszen egy embert támadnak vele, alaptalanul vádolva olyan dolgokkal, amelyeket nem követett el, ráadásul egy olyan embert, aki nagyon sok jót tett Magyarországnak. Rengeteget segített 1984-től kezdve, és mindazt, amit tett ezért az országért, egy politikai cél érdekében tönkretették. Ráadásul az akciókkal magyarok millióit csapták és csapják be. Márpedig ennek valamikor kell, hogy következménye legyen.

- Én nem tudom, hogy önnek van-e személyes kapcsolata Soros Györggyel, de ha nincs talán akkor is tud rá válaszolni: mitől viseli ő ezt a sok-sok támadást ilyen angyali türelemmel?

- Én személy szerint nem ismerem Soros Györgyöt, még nem találkoztam vele, de kiindulva abból, amit mond, akár most a davosi világgazdasági fórumon, vagy egy munkatársi videokonferencián, azt látom, hogy ő mindig előre néz. Neki szélesebb a horizontja annál, mintsem egy ország politikai kurzusával, egy ellene irányuló személyeskedő kampánnyal vitatkozzon. Még 2017 őszén küldött egy video-üzenetet, amelyben a sajnálkozását fejezte ki, és amelyben elmondta, hogy az ellene folytatott kampány mennyire mérhetetlenül aljas, de ezen túlmenően inkább arra koncentrál, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy baj lehet. Baj lehet a digitális technikai cégek túlhatalmából, mert olyan információkhoz jutnak rólunk, amelynek nem biztos, hogy örülünk, vagy amit Kínával kapcsolatban mondott, azaz a társadalom teljes kontrollálásának kísérlete, technológiai eszközök bevetésével, illetve a vélemények teljes elfojtatásának kísérletével. Sóval ilyen problémákra hívja fel a figyelmet Soros György. Vagyis ő még mindig messzebbre néz a napi problémáknál. Saját magával kapcsolatban sokszor elmondta: nem tartja magát tévedhetetlennek, hibátlannak, azt is tudja, hogy sok ellensége van. Ezzel együtt azt gondolja, hogy meg kell erősíteni azokat a civilszervezeteket, amelyek a diktatórikus rendszerek ellen, az emberi jogok védelmében lépnek fel. Ezekben az országokban meg kell erősíteni a civil társadalmat, éppen azért, hogy mindenki megismerhesse a tényeket, és elmondhassa a véleményét, illetve ha a jogaikat megsértik, tudjanak tiltakozni. Soros György abban hisz, hogy ha ezek megvalósulnak, akkor jobbá tehető a világ, ez az ő küldetése. Ezért nem is megy bele azokba a vitákba, amelyek a személyét érintik. Neki hosszabb távú víziója van, ezért dolgozik, és ezért adta oda a pénzét a Nyílt Társadalom Alapítványnak, hogy ezekre a célokra költsük el.

- Ez a hálózat kizárólag Soros György személyétől függ? Nélküle nem is tudna működni?

- Ez egy önműködő rendszer. Alapítónk az igazgató tanács elnöke, de ez egy tanácsadó, stratégia-alkotó testület, amelyben mindenkinek van véleménye, neki is. Nyílt belső vitákon keresztül születnek meg a döntések. Tehát nem egy kézivezérelt rendszer. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy ne lenne meghatározó eleme a döntéseknek az alapító víziója; ez ha úgy tetszik benne van a szervezet DNS-ében. Ő már egy idős ember, már nem vállal operatív szerepet, nem ad napi utasításokat. A pénzét rábízta a szervezetünkre.

- De abban gondolom személyesen ő döntött, hogy az alapítvány, vagy a CEU elköltözzön Budapestről?

- Ez is közös döntés volt, de nem tagadom, hogy mindenki nagyon figyelt arra, mit mond ő a kérdésben. Érthetően, hiszen mindkét intézménynek ő az alapítója, és kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy Budapesten legyen a székhelyük. De azt fontosnak tartom kiemelni, hogy hosszú előkészítő folyamat után született meg a döntés; nem úgy történt, hogy Soros György csettintett egyet és otthagytuk a magyar fővárost.

- Lát esélyt arra, hogy akár az Alapítvány, akár a CEU visszaköltözzön Budapestre?

- A CEU-ról nem tudok nyilatkozni, a mi szervezetünkről pedig azt mondhatom, hogy függetlenül attól, miként alakulnak a viszonyok Magyarországon, mi ide, Berlinbe helyeztük át a nemzetközi irodánkat, ezt fejlesztjük; 150-200 ember fog itt dolgozni. Hosszú távon maradunk itt, értelmetlen lenne a munkatársakat ide-oda rángatni. Berlinben otthonra találtunk, és Berlin örül nekünk.