Hann Endre: Orbánnak tudnia kellett, hogy veszteni fognak

„Brutálisan részévé váltunk annak, aminek nem szabadna”

Hann Endre szerint a legutóbbi kampány nemcsak politikai értelemben volt rendkívüli, hanem a szakmája szempontjából is. Úgy fogalmazott, hogy a közvélemény-kutatás „brutálisan részévé vált annak, aminek nem szabadna részévé válnia”, vagyis a pártpolitikai küzdelemnek, miközben ez egy olyan terület lenne, amelynek felül kellene emelkednie a napi politikán. Ennek ellenére a kampány során a kutatók maguk is politikai szereplőkké váltak, ami szerinte idegen a szakma lényegétől.

A beszélgetésben szóba került az a vád is, hogy egyes intézetek „rajzolják” az adatokat. Hann ezt a modern politikai szleng részének tekinti, amelyben a „rajzolás” annyit jelent, hogy valaki „kamuzik” vagy „vetít”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez a leegyszerűsítés súlyosan rombolja a szakma hitelességét. Kiemelte, hogy mindig törekedett arra, hogy a Medián valóban középen álljon – nem véletlenül választották ezt a nevet, hiszen a medián statisztikai értelemben is egyensúlyi pontot jelent.

Különösen problematikusnak tartja, hogy a közvélemény-kutató cégeket politikai címkékkel látják el. Mint mondta, az, hogy egy kutatót baloldalinak neveznek, egy hosszabb folyamat eredménye, amelyben maga a „baloldal” szó is negatív jelentéstartalommal telítődött. „Az, hogy egy céget baloldali közvélemény-kutatónak neveznek, új jelenség, és politikai fegyverként használják” – utalt arra, hogy ez már túlmutat a szakmai vitákon.

„Elképesztő és szórakoztató is – ha kívülről nézed”

A kampány során a Mediánt és személy szerint Hann Endrét is számos támadás érte. Ezek között voltak egészen abszurd állítások is, például hogy pénzt kapott manipulált adatokért. Erről ironikusan úgy beszélt, hogy ez „logikai nonszensz”, hiszen ha a számok végül helyesnek bizonyulnak, akkor nem lehetnek manipuláltak. A rágalmak szerinte inkább a politikai kommunikáció részei voltak, mintsem valós kritikák.

Érdekes módon mindezt nem tragédiaként élte meg. Azt mondta, ha az ember kívülről nézi ezt az egészet, akkor „elképesztő és bizonyos értelemben szórakoztató is”, még ha közben súlyos szakmai és személyes támadásokról van szó. Felidézte, hogy sokan az utcán is megszólították, aggódva kérdezve, hogyan viseli ezt az időszakot, ő azonban inkább derűsen reagált.

A szakmai konfliktusok sem maradtak el. Hann nyíltan beszélt arról, hogy egy konferencián személyesen is bírálta egyik kollégáját, és kimondta: szerinte felelőssége van abban, hogy a szakma ilyen megosztottá vált. Úgy fogalmazott, hogy ma már nem egy egészséges szakmai verseny zajlik, hanem egymást romboló küzdelem, amely hosszú távon minden szereplőnek árt.

Szerinte a legnagyobb veszteség a hitelesség eróziója. Ahelyett, hogy a kutatók egymással versenyezve, de mégis szakmai szolidaritásban működnének, ma inkább politikai táborokhoz sorolják őket, ami aláássa a közvélemény bizalmát.

„Hatalmas ütést kaptak – és ez mindent megváltoztatott”

A beszélgetés egyik központi témája a politikai fordulat volt, amelynek kulcspillanataként Hann a 2024 februári eseményeket nevezte meg. Szerinte a kegyelmi ügy és Magyar Péter megjelenése egyértelmű töréspontot jelentett, amely alapjaiban rendezte át a politikai erőviszonyokat.

Érdekes megfigyelése, hogy nem a kormánypárt támogatottsága zuhant látványosan, hanem inkább az ellenzéki térfél alakult át. A Fidesz görbéje viszonylag stabil maradt, enyhe csökkenéssel, miközben a Tisza Párt támogatottsága folyamatosan nőtt, és ezzel párhuzamosan a bizonytalan szavazók aránya is emelkedett. Ez utóbbi csoportból jelentős támogatás áramlott az új politikai erőhöz.

Hann szerint a választási eredmény történelmi jelentőségű, hiszen 1990 óta nem volt példa arra, hogy egy párt ilyen mértékű parlamenti többséget szerezzen. Ez szerinte nem pusztán egy választási siker, hanem rendszerszintű változás jele.

A hatalom reakcióját illetően óvatos, de kritikus. Úgy látja, nehéz elképzelni a Fideszt Orbán Viktor nélkül, ugyanakkor azt is nehéz volt korábban elképzelni, hogy a párt elveszíti a hatalmát. A politikai valóság sokszor gyorsabban változik, mint ahogy azt a szereplők vagy az elemzők követni tudják.

A jövőt illetően nem vállalkozik jóslatokra, de abban bízik, hogy a mostani vereség kijózanító hatású lesz. Úgy fogalmazott, hogy reméli, a szakma képes lesz megújulni, és visszanyerni azt a hitelességet, amely az elmúlt időszakban megingott.

A beszélgetés végén személyesebb hangot ütött meg: hangsúlyozta, hogy nem készül visszavonulni, mert számára ez a munka nem teher, hanem öröm. Amíg így érez, addig folytatni fogja, még akkor is, ha a közvélemény-kutatás ma már nemcsak szakma, hanem egyben politikai küzdőtér is.