Hányan is elmentek... 2. Színészek, zenészek és mindenféle más művészek 

HírKlikk 2024. december 26. 15:00 2024. dec. 26. 15:00

„Hányan is elmentek, s nem épp a jöttmentek” – énekelte egykor Cseh Tamás, akinek már csak a dalai élnek közöttünk. 2024-ben is sok olyan ember halt meg, akiket milliók szerettek, vagy – tudásukért, teljesítményükért, emberségükért – „csupán” elismertek. Négyrészes sorozatunk első és második fejezetében azokra a művészekre (színészekre, filmesekre, irodalmárokra) emlékezünk, akiket ebben az évben veszítettünk el.

Július 30. Király Levente – Vidékiként lett a Nemzet Színésze 

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja volt az első olyan színész, akit úgy választottak a Nemzet Színészei közé, hogy az egész pályáját vidéken töltötte. 

Király Levente Budapesten született 1937. március 6-án, életét azonban Szegeden élte le. Középiskolai diákszínjátszókörben szerzett tapasztalatai után 1955-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. „Elmondása szerint ő maga nem is a színész szakra készült, egy barátját kísérte el a felvételire, azonban kettejük közül végül Király Levente lett Szinetár Miklós első színészosztályának hallgatója.” 

2006. szeptember 21-én, véletlen egybeesésnek köszönhetően, pont a magyar dráma napján, a 11 Nemzet Színésze egyhangú döntéssel választotta maguk közé, ezzel pedig Király lett a cím birtokosai közül az első, aki egész pályáját egy vidéki színházban töltötte. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának rendes tagja, valamint több díj birtokosa volt. 

Augusztus 17. Novák Ferenc Tata – Aki szerint a táncot ugyanúgy kell megtanulni, mint az anyanyelvet

A 93 éves korában elhunyt koreográfus, rendező, etnográfus nevéhez fűződik a táncházmozgalom létrejötte. A magyar néptánciskola és a folklór sajátos színházi megjelenítésének egyik megteremtőjeként úgy tartotta, hogy a táncot ugyanúgy kell megtanulni, mint az anyanyelvet.

Nagyenyeden született 1931. március 27-én. Erdélyben töltötte gyermekkorát, a II. világháború alatt költöztek Budapestre. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1963-ban szerzett okleveles etnográfus diplomát, hét évvel később elvégezte a Színművészeti Főiskola koreográfus-rendező szakát.

Érettségi után műszaki gyakornokként dolgozott a Vegyipari Gép- és Radiátorgyárban, ahol tánccsoportot szervezett, majd az Építők Táncegyüttes oszlopos tagja lett. Ennek bázisán alapította meg 1954-ben a HVDSZ Bihari János Táncegyüttesét olyan kiválóságokkal, mint Timár Sándor, Éri István, Pesovár Ernő, Pesovár Ferenc. 1987-ig irányította a Biharit, amely az amatőr néptáncmozgalom vezető együttese lett. 1964–75 között a Honvéd Együttesnek is a tánckarvezetője, majd 1983-tól művészeti vezetője volt. 

1977–83 között az amszterdami Nemzetközi Folklór Táncszínház koreográfus-rendezője, 1975–89 között a szegedi nemzetközi néptáncfesztivál művészeti vezetőjeként dolgozott. Mások mellett az ő nevéhez fűződik a táncházmozgalom létrejötte.

Novák Ferenc bátran szólalt meg közéleti kérdésekben is. 1996-tól volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, ahonnan 2012 decemberében kilépett. 2023 nyarán lemondott a Magyar Táncművészek Szövetsége tiszteletbeli elnökségi tagságáról: a magyar táncművészet doyenje azzal indokolta döntését, hogy nagyszerű társulatokat tettek működésképtelenné.

Augusztus 27. Mihályi Győző – A Magyar Hollywood Tanács Paramount Premium díjasa

A hetven éves korában elhunyt Jászai Mari-díjas színművész több mint 20 éven át volt a József Attila Színház társulatának elismert művésze, emellett hosszú évtizedeken át a Színházi Dolgozók Szakszervezete (SzíDoSz) elnökségi tagja, majd elnöke volt. 

1954. augusztus 19-én született Tiszanánán. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1976-ban végzett Szinetár Miklós osztályában.

Művészetét több kitüntetéssel is elismerték, 1990-ben Jászai Mari-díjat kapott, 2007-ben érdemes művész elismerésben részesült több évtizedes kiemelkedő színészi munkásságáért, 2015-ben megkapta a hódmezővásárhelyi önkormányzat által alapított Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat, 2024-ben pedig a Magyar Hollywood Tanács Paramount Premium díját.

Augusztus 28. Dobray György – Szerelem első és második vérig

A Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, operatőr, író, forgatókönyvíró nyolcvankét éves korában, hosszan tartó betegség után hunyt el.

1942. március 8-án született. A gimnázium elvégzése után, 1961-ben vették föl a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr főtanszakára, ahol 1965-ben kapott diplomát. Első filmjei rendezőként dokumentumfilmek voltak, mint például a Munkashow, amellyel 1971-ben elnyerte a Miskolci Dokumentumfilm-fesztivál nagydíját. Ezután számos irodalmi és dokumentumfilmet rendezett a Magyar Televízióban, majd 1979-ben elkészíthette Az áldozat című első játékfilmjét.

Az 1980-as évekből több filmes siker fűződik a nevéhez, így a Vérszerződés és a Szerelem első vérig című film, amelyet rövidesen követett a Szerelem második vérig. A magyar Házibulinak is nevezett utóbbi két alkotás egy generáció meghatározó filmélménye lett – a hazai színházi világ legjava mellett, amatőr színészek (Szilágyi Mariann, Beri Ary) játszották benne a főszerepeket.

A K – Film a prostituáltakról (Rákóczi tér) és a K2 – Film a prostituáltakról (éjszakai lányok) című dokumentumfilmjei, amelyek a hazai prostitúció látleletét adták, 1988-ban és 1989-ben nagy visszhangot váltottak ki. A K és a K2 történetét Dobray György könyvben is megírta, mindkét kötet eladási rekordokat döntött.

November 2. Szörényi Szabolcs – A legendás Illés együttes basszusgitárosa

A 81 éves korában elhunyt Kossuth-díjas zenész az Illés-együttes, illetve a Fonográf tagjaként vált országosan ismertté. Basszusgitáros, zenei rendező és hangmérnök volt. Számos legendás dal szerzője: többek között Koncz Zsuzsa Miszter Alkohol és az Illés-együttes Sárika című dalát is ő írta.

Szörényi Szabolcs 2000-ben kapta meg a Kossuth-díjat, megosztva az egykori Illés együttes tagjaival, 2012-ben Budapestért Díjat vehetett át, 2018-ban a főváros XIII. kerületének díszpolgári címét adományozták neki. 

2019-ben testvérével, Leventével együtt az óbudai Kobuci Kertben megrendezett negyedik Országos Beatles Találkozón a Höfner gitárgyár nemzetközi életműdíját vehette át.

November 4. Forgács Gábor – A Ki mit tud-on tűnt fel egy jódliszámmal

Forgács Gábor decemberben lett volna 77 éves. 1972-ben a Ki mit tud-on tűnt fel egy jódliszámmal. Koós János hatására kezdte el humorral fűszerezni előadásait, három évig dolgoztak együtt. 1975–1977 között a Békés Megyei Jókai Színházban szerepelt, kezdetben segédszínészként. 1977–1993 között a Vidám Színpad, majd öt évig a Mikroszkóp Színpad tagja volt.

Vígjátékokban és szórakoztató műsorokban volt látható, rajzfilmeket, sorozatokat, filmeket szinkronizált, műsort vezetett a Danubius Rádióban.

2020-ban prosztatarákkal diagnosztizálták. Több műtéten és kemoterápián is átesett. Az állapota többször romlott, ám 2021-ben, 73 évesen felépült, és munkába is állt. 

November 15. Nemere István – 80 év, 800 könyv 

A 80 éves korában elhunyt, rendkívül termékeny és népszerű alkotónak nyolcszáz könyve jelent meg. Már tizenéves korában írni kezdett, a középiskolát a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezte, ott tanulta meg az eszperantó nyelvet is. Miután nem vették fel a tanárképző főiskolára, 1963-tól előbb gépgyári munkásként, majd erdészetben, könyvesboltban, az Állami Térképészeti Hivatalnál dolgozott, de boncsegéd is volt, rövid ideig pedig statiszta a Hunnia Filmgyárban.

1966-ban lengyel feleségével Lengyelországba költöztek, ahol Nemere a toruni Kopernikusz Egyetem könyvtárában kapott munkát. Emellett diplomáciai tolmácsként dolgozott, és megtanulta az angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz, szlovák és ukrán nyelv alapjait is. A hatvanas évek végén készítette első fordításait és novelláit, ezeket magyar újságokban publikálta. A lengyel politikai hatóság folyamatosan vizsgálódott utána, végül 1972-ben visszaszökött Magyarországra, ahol szintén megfigyelték.

1975-ben diplomázott az ELTE könyvtár szakán, 1980-tól pedig szabadúszó és főállású író lett. A hetvenes években több újságnál is publikált, első könyve, A rémület irányítószáma című krimiregény 1974-ben jelent meg. Kezdetben saját nevén publikált ifjúsági írásokat, később főleg tudományos-fantasztikus regényeket írt, de krimiket, kaland- és társadalomlélektani regényeket is megjelentetett.

1981-től kezdve, egészen haláláig minden évben jelentek meg könyvei. A rejtélyes jelenségekkel, a történelem titkaival és az emberi képességekkel kapcsolatos paratudományos munkái ellentmondásos visszhangra találtak, de ismertté tették nevét. Később egyre gyakrabban írt álnéven, néha női néven is. Élete utolsó szakaszában főleg történelmi témájú könyveket publikált. Mintegy 11 millió példányban keltek el művei, amelyeket számos nyelven adtak ki, köztük perzsául és eszperantóul is. 

2019 októberében megjelent 723. és 724. könyve, ezzel, mint a legtöbb művet jegyző író átvette a világrekordot Barbara Cartlandtól. Nyolcvanadik születésnapjáig nyolcszáz könyve jelent meg, születésnapja után nem sokkal szívinfarktussal kórházba szállították, ahol néhány nap múlva meghalt.



Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom