Haraszti Miklós: nem erőszakdiktatúra, hanem jogászdiktatúra van egy maffia védelmében

Mit gondol a szerdán botrányos körülmények között elfogadott, a közigazgatási bíróságokat szabályozó törvényről?

Azt, hogy azon a botrányos napon a Fidesznek a túlóratörvény mellett sikerült egy másik, a jogállamra elleni még súlyosabb merényletet is becsúsztatnia, ráadásul úgy, hogy az ezúttal sikeresen együtt tüntető ellenzékiek ezt érdemileg nem hozták szóba.

Gondol itt a közigazgatási bíróságok ügyére?

Természetesen botrányos a túlóratörvény. Arcátlan már a hivatalos indokolása is, miszerint lehetővé szeretnék tenni az önkizsákmányolást, de valójában ez is hazugság. Hiszen arról szól, hogy a német autógyárakat továbbra is Orbán-barát lobbizásra késztessék, amikor Berlin felháborodik a jogállamiság helyzetén. De tegnap emellett keresztülverték a jogállam leépítésének új nagy fejezetét is, a közigazgatási bíróságról szóló törvényt.  

Hogyan fogalmazná meg a közigazgatási bírósági rendszer lényegét?

Sokat utaztam a szovjet-utód Közép-Ázsiában, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy ezekkel a különbíróságokkal igazgatják a keleti önkényuralmakat. Ezeknek a segítségével az állam elleni panaszokat kiemelik a jogállami garanciák rendszeréből. Ezeken a fórumokon nincs érdemi vita a felek között. A közigazgatási bíróság csupán a megpanaszolt hatóságokra vonatkozó speciális törvényeknek való megfelelést vizsgálja. Esetleg próbálkozhat a panaszos elrontott alakiságokkal, elmulasztott határidőkkel.

Milyen hatásokat vár?

Az elkülönített közigazgatási bírósági rendszer semmissé teszi majd az önkény elleni maradék garanciákat is. Hiszen eddig is volt közigazgatásra specializálódott bíróság, csakhogy az független volt az államtól. Most a bíróságot a kormány alá rendelték. A bírákat nem a bírói önigazgató szervezet, hanem egy miniszter nevezi ki az államapparátusból válogatva. Továbbá kivették az egész rendszert a Kúria felügyelete alól. Szeretnek arra hivatkozni, hogy a kommunista korszak mulasztását hozzák helyre. Valójában Orbánék éppen azt tették most, amit a kommunisták tettek a bíróságokkal. Nem a nyugati független közigazgatási bíráskodást vezették be, amely hatalmat ad a polgárok kezébe, hanem a mai keleti zsarnokok jogrendszerét veszik át.

Egyetért azokkal, akik szerint nem csak a tartalma és hatásai, hanem az elfogadásának a módja ellen is lehet kifogásokat emelni?

Ha Áder János túl tudja magát tenni azon, hogy rá is sípot fújtak a nagy kavalkádban, akkor bebizonyíthatja, hogy a jogállam őre, és elküldheti a törvényt az Alkotmánybíróságra. Hiszen kirívóan alkotmányellenes dolog egyetlen szavazással kukázni az ellenzék összes módosítóit. Emiatt lehet kicsit izgulni az Alkotmánybíróságon, de miután a pártok tulajdonképpen belenyugodtak a különbíróságokat megrendelő alaptörvénybe, csekély az esély. Ráadásul amikor a tiltakozásra sor került, az érthetőbb, de rövidebb távú jogsértést fütyülték ki, és ezzel fütyültek az igazságszolgáltatási botrányra, amely hosszú távon ellehetetleníti az állampolgárok esélyeit az állammal szemben.

Nem az ellenzéket védendő, de azért lássuk be, az emberek azt értik, hogy szombaton is dolgoztatni akarják őket, azt kevésbé, hogy egy tőlük távol eső politikai jellegű ügyet milyen bíróság elé visznek.

Ez igaz, de az ellenzéknek éppen az volna a dolga, hogy közérthetővé tegye a rendszert is. És könnyű dolga volna, hiszen mostantól sem a politikai, sem a gazdasági életben, sem a nyilvánosságban nem lesz jogi mozgástér. A közbeszerzési bundák elleni panaszok majd az új Orbán-bíróságok elé kerülnek. A pártok panasza az Állami Számvevőszék eljárásáról szintén a közigazgatási bíróság elé kerül. Oda kerül a civil és újságírói adatkérés is, ami az egyetlen esély, hogy fény derüljön a korrupcióra. A média-összevonások engedélyezése vagy éppen tiltása is a közigazgatási bíróság elé kerül.  A választási törvénysértések is oda kerülnek. Ha egy magánszemélynek az adóhatósággal van vitája, az is oda kerül. A betiltott tüntetés is oda kerül.

Itt van a diktatúra?

Magyarországon nem erőszakdiktatúra, hanem jogászdiktatúra van, egy maffia védelmében.  Ez a rendszer működik minden ellopott demokráciában, Azerbajdzsántól Oroszországig, Belarusztól Törökországig. Mindegyik azt hangoztatja, hogy alkotmány és törvény alapján működik, továbbá választáson győztek. És igazat hazudnak, hiszen a saját maguk fabrikálta alkotmány és választójogi törvények alapján működnek.

Mit lehet ez ellen tenni az adott körülmények között?

Örömteli, hogy az ellenzéki pártok most közösen tiltakoztak. De utána a legtöbben szavaztak, és Latorcai levezető elnök meg is köszönte, hogy hozzájárultak. Egy pillanatra kiléptek a parlamenti mókuskerékből és a Fidesz által meghatározott napirendből. De ettől csak akkor lehet végleg megszabadulni, ha az ellenzék közösen elveti az egész rendszert, és összefog  a parlamenten kívüli mozgalmakkal.

Összefogni a Jobbikkal is?

Persze, hiszen a Jobbik már érdekeltté vált a demokráciában. Nincsenek született demokraták, minden demokrata botcsinálta demokrata. Meg kell érteni, hogy a közös nevező nem a világnézet, hanem a jogállamhoz való viszony. Majd amikor a hatalommegosztáson alapuló demokrácia helyreáll, amikor a kormányok leválthatóvá válnak, majd akkor lehet ideológia alapján vetélkedni. De amikor nincs demokrácia, bolondság mással foglalkozni. Ha most a szép közös fellépés után visszatérnek a mókuskerékbe, akkor semmi nem fog változni.

A kivonulástól és az összefogástól azonban még nem változna a törvény biztosította helyzet a Fidesz számára. Mi az, amivel ezen a területen is  tényleges változást lehetne elérni? Bojkottal?

A közös cél egy olyan parlament lehetne, amelyben az egyes pártok hatalma arányos a népi támogatottságukkal. Én nem nevezném bojkottnak, ha az ellenzék ennek a kikényszerítésére minden engedetlenségi eszközt bevetne, és nemet mondana a demokráciatöltelék szerepre. Hiszen 2010 nyara óta minden választás és felmérés azt jelzi, hogy együtt a választói többséget képviselik, miközben a parlamentben még közösen sincs egyharmaduk, és a Fidesz még a vitáról sem nyit vitát.

A valódi népképviselet a cél, de hol az út?

Együtt és először kifelé, ez az út. Lám, most végre együtt léptek fel a rabszolgatörvény ellen, és egyúttal a kiléptek a hamis törvényesség betartásából is. A mostanihoz hasonló közös fellépés volt, amikor az ellenzéki pártok közösen kidolgoztak egy kiváló arányos választási törvényt. És ez bizony nem az Országgyűlésben, hanem az Alkotmány utcában történt, Gulyás Mártonék civil Agórájában. Ezt az értékes eredményt nem lenne szabad az út szélén hagyni. Az arányos választójog szervesen és jogszerűen hozná vissza a hatalommegosztás rendszerét.  A Fidesz az, aki bojkottálja a demokrácia első számú lépését, a közösen elfogadott játékszabályt. A héten a parlamentben megszüntette az utolsó szabad felülvizsgálati lehetőséget, a független bíróság jogosítványát is. A csatát a szabad választásért nem a véghajrában, hanem most kell elkezdeni.

Nem jelent még annál is nagyobb veszélyt, ha az ellenzék hagyja a Fideszt az egyedüli játékosként a játszótéren, mint az, hogy próbál az eddigi eszközökkel harcolni a leváltásáért?

Sokszor elmondtam már, miért fölösleges az ettől való félelem. Nem hogy veszély, ellenkezőleg, hatásos fegyver ott hagyni a Fideszt az ellenzék fügefalevele nélkül pózolni. Az illiberális rendszer lényege, hogy olyan szabályokat hoz, amelyeken belül maradva a változtatás lehetetlen. De a hatalmát látszólagos versenyben szerzett győzelemmel kell igazolnia, ebben különbözik a régi diktatúráktól. Hogy a rendszer lényege világossá váljék, első lépésként merni kell élni a közös ellenzék többségi népi támogatásával. Együtt és először kifelé, ez az út. Az önriogatással, hogy a kilépés megfutamodás, arra ítéli magát az ellenzék, hogy az idők végezetéig meddően feleseljen, és a szemétládának címezzen módosítványokat. Ezeket a rendszereket csak a polgári engedetlenség töri meg, és a parlamenti ellenzéknek ebben példát kell mutatnia. A demokráciát nem lehet reaktív üzemmódban helyreállítani.

Szerző: N. Vadász Zsuzsa