Harminc év után eljött az idő

Miért tartotta fontosnak, hogy már alapítóként részt vegyen a Márki-Zay-féle Mindenki Magyarországa Mozgalomban?

Nem ma kezdtem ezt a küzdelmet: talán elmondhatom magamról, hogy az elsők között „ordítottam, toporzékoltam”, pontosan azóta, hogy 2011-ben megszületett a hatályos választójogi törvény. Azóta ugyanis semmilyen más formában nem lehet felvenni eredményesen a harcot a jelenlegi uralkodó osztállyal, mint úgy, hogy a nem Fidesz-KDNP-ként gondolkodó emberek egyetlen egy ellenzéki jelöltet állítanak fel a kormánypárti jelölttel szemben.

Miközben ezzel a gondolattal nagyon sokan egyetértenek, jóval kevesebben tudnak ki is állni mellette, mondván, nem képesek egy platformon állni egy a világról teljesen mást gondolkodóval pl. egy jobbikos egy DK-ssal, vagy vice versa. Nem tartanak attól, hogy ezen megbukhat a mozgalom?

Nem kell egymásba „szerelmesnek” lenni, ez pusztán technikai, de nélkülözhetetlen együttműködés. Ugyanakkor, ha ezt nem tesszük meg, akkor esély sem lesz arra, hogy sikerrel járjunk és megváltoztassuk a teljesen antidemokratikus jogalkotást, valamint eredményt érjünk el egy ma hatályos, ám csak látszólagosan demokratikus választáson.

Említette, hogy már régóta „ordítja, toporzékolja” a széleskörű összefogás fontosságát. Mi a cél?

A kulcsszó az együttműködés. A cél a civil szféra aktivitásának növelése, a részvételi demokrácia erősítése. Valóban, már évekkel ezelőtt megalakítottam a Kerekasztal a Részvételi Demokráciáért Egyesületet (KARD), amelyben már akkor sikerült egymás mellé ültetni a legkülönfélébb nézeteket, elveket valló és képviselő pártokat, különféle civil szervezeteket és szakembereket annak érdekében, hogy kialakuljon valamifajta egységfront, egy összellenzéki együttműködés. Tehát a kulcsszó, a kooperáció! Ez mozgat engem is, és azért dolgozom, mint a közélet iránt nyitott állampolgár. Ennek az alapvetésnek a jegyében indultam például a civilek felkérésére a tavalyi áprilisi országgyűlési képviselőválasztáson is Siófokon.

Ha jól tudom, pártok is kapacitálták, hogy indítanák Önt? Ön mégis a civileket választotta. És most is a civileket választja a MMM egyik alapító tagjaként. Miért?

Mert úgy látom, hogy a pártok elszakadtak a választóiktól. Pártelitek működnek, a tevékenységük jórészt kimerül identitási és ideológiai csatákban. Sajnos azt kell mondanom, hogy a szakszervezetek sem képesek hatékonyan érvényesíteni tagságuk és a dolgozók érdekeit. Ugyanakkor a Márki-Zay-féle összefogás tavaly februárban szimbolikájában tökéletes megoldást kínált arra, hogy sikert lehet elérni még egy olyan Fidesz-által uralt körzetben is, mint Hódmezővásárhely, ha a teljes ellenzék összeáll, a Jobbiktól a DK-ig. Ez összehozott minket, néhányan hasonlóan gondolkodókat, s már akkor elhatároztuk, hogy bármi is lesz az áprilisi választások eredménye, mi folytatjuk a megkezdett ezirányú munkát. Azt fogalmaztuk meg: erősödjenek a civilek, aktivizálódjanak az állampolgárok. Ez lett a Mindenki Magyarországa Mozgalom. Én egyike vagyok a tizenkét „dühös” alapító tagnak, ügyvédi irodám jegyeztette be a bíróságon az egyesületet és bonyolítottuk le technikailag az indulást. Engem az motivál, hogy tudok valamit tenni azokért a – fent vázolt – célokért, amelyekért már korábban is nyilvánosan felemeltem a hangomat és küzdöttem.

A mozgalom most indult, de már tényleg hosszú ideje lehetett hallani az előkészítéséről, s a közélet iránt érdeklődők számára egyáltalán nem új az összefogás, amit képvisel. Ugyanakkor az összefogást nem sikerült az áprilisi választásokon hozni, miért gondolják, hogy mozgalomként sikerülni fog?

Azért már az áprilisi választásokon is érzékelhető volt a törekvés, és értünk el bizonyos sikereket. Nem csak abban, hogy bevontunk olyan emblematikus jobboldali embereket, mint például Bod Péter Ákos, Jeszenszky Géza vagy éppen Elek István. Ők azért aktivizálódtak mellettünk, az összefogás mellett már akkor, mert nem azt nézték, hogy ki honnan jött, hanem azt, hogy mi a fő, közös cél. Konkrét képviselői helyek megszerzésében is beszélhetünk részeredményekről. 2018 áprilisa is megmutatta, hogy mi lehet annak a hozadéka, amikor az ellenzékiek együttműködnek, illetve mi következik be, ha nem. Voltak olyan körzetek – például Budapesten –, ahol összefogással sikerült legyűrni a Fidesz jelöltjét, másutt, ahol nem volt kooperáció, eltaposták őket. Külön „köszönet” Vona Gábornak és Schiffer Andrásnak, akik úgy manipulálták a Jobbikot és az LMP-t , hogy kizárták az együttműködést és ellehetetlenítették az ellenzék sikerét. Ők óriási felelősséget vettek magukra, majd szépen elhagyták a közéletet – ma már egyik sincs jelen, de itt hagytak minket a kétharmadban. Ez engem mélységesen felháborított és újabb cselekvésre ösztönzött.

Ön elsősorban, hogy úgy mondjam, főállás szerint ügyvéd. Jogászként mi motiválja ebben a mozgalomban?

Jogászként természetesen nekem a legnagyobb problémám a jogalkotással van. Úgy vélem: a jogalkotás mára jogellenessé vált. Ma Magyarországon erőszakos jogalkotás zajlik, nincs sem társadalmi, sem szakmai egyeztetés, sem hatásvizsgálat. Ami van: az dölyfösen agresszív jogalkotás, ez antidemokratikus és a jogállam halálát eredményezi. Én ehhez nem kívánok asszisztálni!

A jogi keretek azonban adottak. Adottá tette őket az elmúlt nyolc év Fidesz kormányzása...

Való igaz, a népképviselet ott van a Parlamentben, de a népnek vissza kell vennie az átruházott jogkört, amikor látszik, hogy a hatalomnak már nincs kontrollja – sem politikai, sem gazdasági, sem pedig jogi értelemben. Hiszen ilyenkor úgy jár, mint a madzag nélküli lufi, elszáll. Ilyen esetekben a társadalom nélkülözhetetlen feladata a kontroll visszaállítása.

Mit remél(nek) elérni a Mindenki Magyarországa Mozgalommal?

A feladat egy tisztességes együttműködés létrehozása, amelynek eredményeként az európai, az önkormányzati és a következő – akár előrehozott, akár rendes – országgyűlési képviselői választásokon meg lehet törni a Fidesz túlhatalmát. Így érhető el a jelenlegi nem-Fidesz-KDNP szavazók 50 százalékot meghaladó választási eredménye. Ha ez megtörténik, akkor meg lehet változtatni a legfontosabb, ma teljesen antidemokratikus jogszabályokat is. Egyrészt le lehet nyesegetni az alaptörvény vadhajtásait; másrészt vissza lehet állítani a tisztességes, kétfordulós választójogi rendszert; harmadrészt vissza lehet adni a független intézmények – mint az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a NAV, az Ügyészség, a Magyar Nemzeti Bank, a Médiahatóság, stb. – függetlenségét; s végül, de nem utolsósorban, meg lehet változtatni a párt- és a civil szervezetek finanszírozásának a rendszerét. Ha az új ellenzék ezt a munkát elvégzi, akkor ki lehet írni egy új demokratikus választást, hiszen a csalás esélyét is magában hordozó szisztémában és az egyik oldal számára lejtő pályán nincs tisztességes választás. Akárki is nyer ezen az új választáson – lehet akár a Fidesz is, akár egy új erő, akár egy új koalíció, stb. –, a választás győztese demokratikus küzdelemben nyerne, olyan erőként, amely a legtöbb szavazatot kapja, tisztességes körülmények között, abszolút felhatalmazással.

Említette a népképviselet helyreállításának az elengedhetetlenségét. A népszavazás intézménye is ilyen népképviselet, legalábbis elvben, nem?

A népszavazás intézményét is kiüresítették, pedig ez lehetne az a fórum, amelyen a nép visszavehetné a döntésekben az őt ab ovo megillető részvétel jogát. Ezért is kell a népképviselet intézményét helyreállítani, amúgy a már említett, általam alapított KARD egyesület alapvetése is a részvételi demokrácia erősítése volt.

Ha már összefogósdi – óhatatlanul felmerül az emberben, hogy miért nem részese ennek Gulyás Márton, akinek az előző választások előtt szinte egyedüliként sikerült egy asztalhoz ültetnie a jobb- és a baloldal szinte összes szereplőjét, s eredményt ellérnie, egy nyilatkozat formájába éppen a választójogi törvény kérdésében. 

Gulyás Márton ugyan személyesen nem vesz részt a jelenlegi előkészítő munkánkban, ám a Közös Ország Mozgalmának számos aktivistája, civil résztvevője velünk együtt szervezi többek között a mostani megmozdulásokat, demonstrációkat. Szervezik az előkészítő üléseket – például a mai, szerdait is a január 5-ei tömegdemonstráció kapcsán. Reményeim szerint ott leszünk – a szerintem elengedhetetlen és ezért létrehozandó – Koordinációs Bizottság munkájában is. Úgy vélem, szükség van mind technikai, mind ideológiai koordinációs bizottságra, amelyben magam is vállaltam személyes részvételt. Emlékezzen csak! Milyen fontos szerepet játszott a Független Jogász Fórum az Ellenzéki Kerekasztal kialakításában. Harminc év után eljött az idő és újra így kell cselekednünk!