Csepeli György: hasonló a helyzet '56 őszéhez, Rákosi már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, Nagy Imre csillaga emelkedőben
Néhány kiragadott példa a közelmúltból: a markáns ellenzéki megnyilvánulásairól is ismer Molnár Áron színész felszólítást kapott az adóhatóságtól, igazolja, hogy 2023-ban tényleg vásárolt-e Angliából egy táskát. Öt készenléti rendőr házkutatást tartott egy 68 éves nyugdíjas nőnél, aki megosztott egy Rétvári Bence államtitkárról szóló (amúgy valóban hamis hírt tartalmazó) Facebook-posztot. Juhász Péter volt politikushoz, ellenzéki influenszerhez is kiszálltak a nyomozók.
A Népszava kérdésére, hogy milyen megfélemlítési technikák állnak rendelkezésére a hatalomnak Magyarországon – egy uniós országban, amely nem diktatúra, de ahol az Orbán-kormány erősen csorbította a demokráciát – Csepeli György szociálpszichológus közölte: közvetett eszközök lehetségesek, erre jó példa a Molnár Áront célzó NAV-os felszólítás.
Feljelentés alapján a közösségi médiahasználat is alapot képezhet hatósági fellépésre. Azok is félhetnek, akik állami, önkormányzati vagy egyházi intézményekben dolgoznak – utalt Csepeli György arra, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről nemrég pszichológus oktatók kényszerültek távozni. Kengyel Judith Gabriella, Zsila Ágnes és Szondy Máté előzőleg ugyanis közös cikket publikált arról, hogy minden szeretetre épülő kapcsolat – beleértve a melegpárokat – egyenértékű és fontos. A nyáron Bognár Bulcsu volt docens állította azt, hogy LMBTQ-témájú tanulmánya miatt bocsátották el az egyetemről.
– A civil szervezetekre pénzmegvonással lehet hatni – folytatta Csepeli György. Ugyanezt az eszközt alkalmazhatják az önkormányzatok ellen is: Budapest az első számú célpont. Bevethető a rendőrség és az ügyészség is, ahogyan azt a tiszás Magyar Péter vagy a DK-s Dobrev Klára ellen felhozott mondvacsinált ügyek mutatják.
A „Fidesz ökle” a Szuverenitásvédelmi Hivatal, amely azonban nem tűnik hatékonynak – állapította meg a szociálpszichológus. A kormánypárt politikusai fenyegető nyilatkozatokat tesznek, de azok inkább a híveknek szólnak, hogy a fideszes tábor lássa, a párt, a hatalom a helyén van. Hasonló a helyzet 1956 őszéhez, amikor Rákosi Mátyás már megbukott, Gerő Ernő fenyegetődzött, miközben a velük szembenálló Nagy Imre csillaga emelkedőben volt – vont történelmi párhuzamot.
Csepeli György szerint számítani kell arra, hogy a már ismert megfélemlítési módszerek alkalmazásának gyakorisága nőni fog. Ellenkező esetben a hatalom attól tarthatna, hogy gyengének tűnik, amit mindenképpen szeretne elkerülni. Nem kizárt új eszköz bevetése sem, ami emelné a tétet.
Valósággá válhat-e a Fidesz által kilátásba helyezett „megtorlás”? Csepeli György hangsúlyozta: ez csak egy szó, retorikai elem, ami szintén a híveknek szól. Láthatóan nincs mögötte stratégia.
Kérdés az is, hogy a Budapest Pride és a Pécs Pride sikeréből levonható-e az a következtetés, hogy a megfélemlítési technikák hatástalanokká, netán kifejezetten kontraproduktívakká váltak, vagy ezt még korai lenne kijelenteni. A fenyegetés – magyarázta Csepeli György – nem valódi cselekvés, csak beszédaktus, amelynek hitelessége azon múlik, hogy azok, akiket megfenyegetnek, elhiszik-e vagy sem. Tesztként felfogva a budapesti és a pécsi felvonulást, azt lehet mondani, hogy a fenyegetés hatástalan volt: a résztvevők megtapasztalhatták, hogy a rendőrségben nincs igazi akarat a rendezvények megakadályozására.
A bumeráng-hatást fokozta a sajtó és a közösségi média, amely azok számára is nyilvánvalóvá tette a megfélemlítés hatástalanságát, akik nem voltak jelen. A választások kimenetelében bizonytalan hatósági szervek vezetői tehát inkább kivárnak, ami a megfélemlítések gyakoriságának növekedése ellenére csökkenti azok hatékonyságát, egyben pedig növeli az ellenállók kockázatvállalási hajlandóságát.
Csepeli György úgy látja, ha a jelenlegi trend folytatódik, a megfélemlítés csak nagyon körülhatárolt esetekben vezethet sikerre. Kis településeken a közvetlen megélhetésükben veszélyeztetett emberekre hathat, de a városokban nem fog működni.
