Hatalmas szakadások a szociális védőhálón
Egy friss rendelettel ismét belenyúlni készül a nyugdíjak megállapításának rendszerébe a kormány. A tervezett módosítások nagy hatással lesznek a nyugdíjasok jövedelmére és a társadalombiztosítási rendszer működésére is. Ezentúl a nyugdíjak megállapítási mutatóját – az úgynevezett valorizációs szorzószámot – évente, az országos átlagkeresetek növekedése alapján állapítják majd meg. 2024-ben 14,2 százalékkal nagyobb béralappal számolnak, tehát az idén nagyon jól járnak majd a friss nyugdíjasok.
Másfélszer akkora ellátást kaphat az, aki az idén, ugyanakkora szolgálati idő után ugyanabból a munkakörből megy nyugdíjba, mint az, aki öt évvel korábban. Így foglalta össze a mostantól érvényes változás lényegét Juhász László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nyugdíjas tagozatának elnöke. Mint mondta, fura helyzetek is előállhatnak. Megeshet, hogy az egykor jól kereső vezérigazgató titkárnőjének havonta magasabb lesz a járandósága, mint az egykori főnökének, csak azért, mert az mondjuk négy évvel korábban állt fel a pozíciójából.
A hír hallatán nagyon sokan felkaphatták a fejüket, de Juhász László lehűti a kedélyeket: a régi nyugdíjak ettől nem változnak, marad továbbra is az a metódus, amely pusztán inflációt követi a nyugdíj emelésekor. Maga a valorizáció nem új dolog, amióta a jelenlegi rendszer működik, azaz 1988 január 1-től, a bérek bruttósításának bevezetése óta, használják ezt a számítási módot.
Az időskori járandóság megállapítása nagyon bonyolult módszer szerint történik, alapvetően a keresetekhez kötik, de az „életkereset” az alapja. A sok évtizeddel korábbi jövedelem értékét össze kell vetni a jelenlegi jövedelmekkel, úgy, hogy ezzel a bizonyos szorzóval átszámítják a nyugdíjba vonulást megelőző év kereseti színvonalára. Egy példát is említ: aki 1950-ben nyolcszáz forintot keresett, ami akkoriban szép fizetésnek számított, annak most 600-zal felszorozva adják hozzá az akkori jövedelmét a jelenlegi keresetéhez, és így az majdnem félmillió forint vásárlóerőnek felel meg az elszámolásnál.
Külön „tudomány” kikalkulálni, kinek, mikor érdemes nyugdíjba mennie, magyarázza a szakértő. A korábbi években az volt a bevett módszer, hogy minél később kérte valaki a nyugdíjazását, annál jobban járt. Most más a helyzet. Aki december 31-ével áll fel a munkahelyén, az megkapja a következő év január elsejei emelést és a 13. havi ellátmányát is, sőt, járnak neki az évközi kiigazítások is. Ha a január 1-jei nyugdíjazás mellett dönt, akkor mindezekre csak egy évvel később lesz jogosult. Ezért is évente kell mérlegelni ezt a döntést.
2012-ben volt egy korábbi „korrekciója” a nyugdíjrendszernek, akkor eltörölték azt a bizonyos nyugdíjjárulék-plafont, amely hosszú évtizedekig megakadályozta, hogy a magas keresetűek ne kaphassanak a munka világából korábban kilépőknél irreálisan magasabb havi ellátmányt. Azóta, akiknek utolsó aktív éveiben sok milliós havi jövedelme volt, idős korában most akár több milliós nyugdíjjal rendelkezhet.
„Ezt a Fidesz-KDNP kormány a saját, jól fizetett embereire szabta, míg a másik oldalon sok százezer idős embernek a napi megélhetésért kell küzdenie” – mondta Juhász László, és hozzátette: a szakszervezetben azért hadakoznak a kormánnyal, hogy megértessék: a szociális védőhálón hatalmasok a szakadások! Olyan nyugdíjrendszere volna szükség, amely a munka világából kilépőknek úgy képes pótolni a kieső munkajövedelmet, hogy az életpálya végén senki ne jusson az időskori szegénység állapotába. Akik egy életet tisztességgel ledolgoztak, legyen annyi jövedelmük, amennyire a legalapvetőbb szükségleteik fedezésére mindenkor szükségük lehet.
Elgondolkodtató persze, hogy lehet-e mindkét cél maximális megvalósítására egyidejűleg törekedni? – teszi fel a kérdést a szakszervezeti nyugdíj tagozat vezetője. Melyik élvez elsőbbséget? Úgy gondolja, ehhez kétoldalú bizalomra van szükség. A mindenkori kormány intézkedéseinek a hitelességet kell sugallaniuk. Azt, hogy biztosak lehetnek a két kezük munkájából élő dolgozók, hogy idős korukban is számíthatnak a társadalom támogatásra. Amit aktív életpályájuk alatt adó, vagy járulék formájában elvonnak tőlük, azt – várható értéken – visszakapják nyugdíjas korukban. Annak reálértéke – és relatív értéke – megmarad.
„Ennek kockázatát egyedül a nyugdíjas nem vállalhatja fel, azt az államnak kell biztosítania. Vagyis függetlenül a befizetett járuléktömeg nagyságától, az államnak feltétel nélkül biztosítania kell a mindenkori nyugdíjkifizetések fedezetét. Ehhez persze mindenkinek el kell fogadnia, hogy a nyugdíj kifizetését valamilyen járulék, vagy ezzel egyenértékű adó befizetésének kell megelőznie” – mondja Juhász László.
Az Európai Unióban elfogadott Szociális Jogok Európai Chartája kimondja, hogy az unió tagállamaiban minden időskorúnak méltó megélhetést biztosító ellátást kell folyósítani, a nyugdíjnak arányosnak kell lennie a ledolgozott évek számával és a befizetett járulékkal. Ezt úgy kell érteni, hogy nemcsak a megállapításkor, hanem a teljes életpálya folyamán, azaz nyugdíjas korban is biztosítani kell az egyén számára az aktív időszak teljesítményével elért társadalmi pozícióját.
„Ettől még nagyon messze vagyunk. Számos javaslattal bombáztuk már eddig is a kormány illetékeseit, de gyakorlatilag minden javaslatunk süket fülekre talált. Tudjuk, hogy nem lehet mindent egycsapásra a helyére tenni, de talán azzal kellene kezdeni, hogy állítsák vissza a nyugdíjbiztosítás önálló szakmai intézményrendszerét, alakítsanak ki egyértelmű normatív finanszírozási rendszert, és teremtsenek lehetőséget a rugalmas nyugdíjkorhatárra való átállásra. A többit majd lépésről-lépésre” – mondta Juhász László, a MASZSZ nyugdíjas tagozatának elnöke.
