Heti Egyenleg: elkeseredik a látványtól a demokráciához szokott szív

A modellváltó egyetemeknél a kritikus gondolkodás elfojtandó ellenségnek számít. Nem új ez a gondolat, hiszen ez itt a jogállam sóval behintett helye. Hoznak bizonyos törvényeket, amelyeknek következtében a magyar állam a saját vagyonát úgy kiszervezi egy magánalapítványba, hogy még arról is döntést hoz, többé hozzá sem nyúlhat. Ugyanakkor ugyanez a magyar állam, belerakja a rezsimhez tartozó klientúra embereit ebbe a magánalapítványba. Ehhez még szabályokat is hoznak, majd kirúgják azt az oktatót, aki az egyetem szabályait tartotta be. Tehát, ha kell, a szabályokat igazítják a helyzetekhez, de ha a szabályok a helyzetekben elérni kívánt eredményekhez nem megfelelőek, akkor megszegik azokat a szabályokat is, amiket ugyanez a rezsim hozott létre – reagált Lakner Zoltán a Corvinus Egyetem kirúgott oktatójának esetére. Majd hozzátette, ilyen napokat élünk már 13 éve, ehhez alakították a rendszert, ami csak abból a szempontból izgalmas, hogy még mindig nem sikerült minden helyzethez szabályt gyártania a kormánynak. „De lám, bűnhődnek az ártatlanok és azok, akik a szabályok szerint akarnak játszani, mint ahogy a Corvinusnál a vizsgaszabályzatot akarta követni a kirúgott tanár.” 

Az indoklás szerint Ádám Zoltán nem működött együtt az egyetemmel, és rossz hírét akarta kelteni az egyetem vezetésének azzal, hogy jelezte, valaki szabályt szegett. Elvileg vannak jogszabályok ebben az országban, ehhez képest azt látni, hogy az egyetem önkényesen hozza a döntéseit – foglalták össze röviden a Corvinuson történteket Bánó András vendégei. Szerintük az is tanulságos, ahogyan reagáltak mások a helyzetre, és mint Lakner megjegyezte, némi csodálkozással olvasta a Magyar Szociológiai Társaság közleményét, amely csak arról szólt, hogy a Corvinusra meghirdetett éves konferenciájukat megtartják, mert az ott dolgozó szociológus kollégák készültek a rendezvényre és nem akarják, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek. Tehát megy minden tovább a szokott módon. Mások szépen megkérték az egyetemet, hogy gondolja át még egyszer és időt kértek a tájékozódásra, miközben ennek az ügynek ez most már a negyedik etapja, és voltak, akik már annak is örültek, hogy a hivatalos hallgatói szervezet egyáltalán megszólalt. 

Szentpéteri Nagy Richard szerint egy normális világban – ahová ő maga is vágyik –, beszélhetnének arról, hogy a vizsgáztatónak milyen felelőssége van. Bár az is igaz, lehet úgy vizsgáztatni, hogy a vizsgázó biztosan egyest vagy egy ötöst kapjon. És ezt meg lehet úgy tenni, hogy nem látszódik sem a szimpátia, sem pedig az antipátia a tanáron. Hozzátette, olyat is hallott már sokszor az ember, hogy valakinek a hozzátartozója jött vizsgázni és szóltak, hogy engedd már át, pláne, ha a tulajdonosnak a gyerekei voltak a vizsgázók, tehát sok-sok botrányt lehetne felidézni. „Viszont jó lenne azt megbeszélni, hogy meddig lehet elmenni, hol a határ.” Szentpéteri úgy vélte, most az egyetemi szféra teljes átalakítása, lebutítása, elrablása, több ezer milliárdnyi vagyon magánzsebbe való átmentése zajlik.

Bánó András azt is elgondolkodtatónak tartja, hogy miért nem került még elő annak a gyereknek a neve, aki miatt kirúgták a tanárt. Pletyka szinten már hallott különböző verziókat Lakner Zoltán, de úgy látszik, hogy fegyelmezetten nem mondják meg kiről van szó, mert nyilván tudják az emberek, hogy a „fejükkel játszanak”, ha kiderül, hogy ők voltak a források.  

„Nagyon nagy katyvaszban vagyunk”, és ha tényleg megvakargatjuk a tetejét, újabb dolgok kerülnek felszínre. Az egész rendszert lefejthetjük, és bárhonnan indulunk el, a teljes rendszer előttünk lesz, a szálak pedig a piramis csúcsához vezetnek. Csakhogy nem vonjuk le a következtetéseket. Ha pedig mégis, akkor elkeseredik a látványtól a demokráciához szokott szív” – fogalmazott Szentpéteri Nagy Richard. 

A rendszer koherens, mert mindig ugyanaz történik – vette át a szót Lakner Zoltán. Szerinte bármikor kitört egy botrány, mindig olyan, mintha elölről kezdenénk. Mintha nem ugyanez történt volna a munkavállalói jogoktól kezdve a takarékszövetkezeteken át az egyetemi szféráig. És a szereplők nem ismernek rá a saját sorsukra az éppen zajló történetekben. Hogy ez ostobaság, a helyzet fel nem ismerése, vagy valóban nem törődnek egymással a különböző ágazatban dolgozó emberek, nem tudni. De akkor jönnek rá a dolgokra, amikor az már történőben van velük, holott százszor lezajlott másokkal. A szolidaritás hiányának a tudás hiánya is az egyik oka, de az is lehet, hogy sokan úgy gondolják, ha most nem szólok, akkor lehet, hogy velem ez meg sem fog történni. Amiről szintén ezerszer beigazolódott, hogy nincs így. Visszatérve Ádám Zoltán esetére, ő bátor volt, nem csinált mást csak betartotta a szabályokat, majd kiállt a véleménye mellett. De az embereknek nem sikerült még azt a tanulságot levonni, hogyha odaállnának Ádám Zoltán mellé, akkor az erkölcsös magatartásnak gyakorlati haszna is lenne. 

A KlikkTV Heti Egyenleg műsorának első része itt, a folytatása pedig itt látható.