Orbán most petícióval üzen Brüsszelnek: ránk ne számítsanak!
A „brüsszeli háborús terv” finanszírozása elleni petíció elindítását jelentette be Orbán Viktor a Facebook-oldalára feltöltött videójában, olvasható a miniszterelnok.hu oldalon. A kormány tagjai szerdán meghallgatták a témában Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter beszámolóját, amiből a miniszterelnök szerint az derült ki, hogy „Ukrajna 800 milliárd dollárt követel Európától a következő tíz évre, ezt a brüsszeliek pedig a tagállamoktól akarják elvenni, így tőlünk, magyaroktól is.”
A miniszterelnök téved, vagy – ami valószínűbb – szándékosan nem mond igazat. Az ukránok nem követelnek semmit, legföljebb azt, hogy az oroszok hagyják abba országuk módszeres pusztítását, a majdani újjáépítéshez pedig köszönettel elfogadják az uniós országok segítségét.
A miniszterelnök szerint a kormányülésen egyetértettek abban, hogy „a brüsszeli követeléseket el kell utasítanunk, nem akarunk fizetni a háborúért, nem akarjuk fizetni az ukránok rezsijét és nem akarjuk fizetni a háború miatt elszabadult energiaárakat se”. Ezért petíciót indítanak és számítanak minden magyar ember támogatására, mert „együtt akarjuk megüzenni Brüsszelnek, ránk ne számítsanak, mi nem fizetünk”.
Annyi mindent üzent már a kormány Brüsszelnek, hogy azzal Dunát lehetne rekeszteni. Korábban nemzeti konzultációk képében rázta az öklét Orbán, hogy Brüsszel értésére adja: nem fogunk úgy táncolni, ahogyan ők fütyülnek, nem engedünk a 48-ból, mert mi büszke, békeharcos nép vagyunk, korábban keljen fel, aki velünk akar kukoricázni. Tizenöt nemzeti konzultációt szervezett eddig az Orbán-kormány, sok milliárd forintért vitte ki a miniszterelnök Brüsszelbe a magyarok akaratát: nem akarunk háborút és migránsokat, azt pedig végképp nem, hogy óvodás gyerekeink nemátalakító műtéteket kérjenek a Jézuskától karácsonyra.
Most nem lesz nemzeti konzultáció, nincs már elég idő a választásig és a büdzsé állapota sem teszi lehetővé, hogy ilyen költséges kalandba verje magát a kormány. Maradt hát a petíció, amely nem kerül pénzbe – valamennyit azért biztosan kell csöpögtetni a csókosoknak –, hogy Brüsszelben megtudják, meddig és hány óra.
A petíció szövege még nem ismert, pedig volna rá igény, hogy a szöveg megalkotói azt is beleírják, hogy a magyar emberek elítélik Putyinék kezdetben különleges hadműveletnek nevezett háborúját. Azt a semmivel sem menthető agressziót, amely valójában már nem is háború, hanem népirtás. Az orosz hadvezetés ugyanis, miután ráébredt a számukra keserű valóságra, vagyis arra, hogy nem képes hatékonyan fellépni a harctéren a Nyugat segítségét is élvező ukrán hadsereg ellen, esztelen romolásba és gyilkolásba kezdett. Egy ideje már nem az ukrán haderőt támadják, hanem kórházakat, lakóházakat, iskolákat és színházakat, embereket, köztük nőket és gyerekeket gyilkolnak meg.
Erről volna érdemes petíciót indítani, hogy hagyják abba a népirtást. Arról papolni, hogy mi a béke pártján állunk, nem csupán értelmetlen, de ebben a helyzetben tisztességtelen is. Minden normális ember a béke pártján áll, és azt is tudja: a békétlenség nem azzal kezdődött, hogy a Nyugat fegyverekkel segítette az ukránokat, hanem azzal, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Aki valóban békét akar és nemcsak a lózungok szintjén vetne véget a lassan négy éve tartó háborúnak, az elítéli az orosz agressziót és követeli az orosz csapatok azonnal kivonulását Ukrajnából.
Nem Brüsszelnek, hanem Moszkvának kellene üzenni a kormány által kezdeményezett petícióval: a magyarok békét akarnak, ezért Putyin és társai hagyják abba, amit el sem kellett volna kezdeniük!
